Category: pszicho

Léteznek olyan emberek, akik ha belevágnak valamibe – legyen az sport, egy új projekt, tanulás, családalapítás vagy csak egy süti megsütése – rettentően jól kezelik az idő múlása és az elért eredmények arányát, míg vannak olyanok, akik gyűlölnek sokat pepecselni, még a recepteket is elkészítési idő szerint választják ki, imádják a kézzelfogható eredményeket és ha valamihez úgy istenigazán hozzálátnak, azonnali sikert várnak. Ugyanígy van ez az életmódváltással. Ha te is egy hét alatt akarsz lefogyni és az első edzésed után már méredzkednél, akkor jó helyen vagy: tanuljunk együtt egy kis türelmet!

Kezdetnek nézzünk át egy kis tananyagot arról, hogy az emberlánya mitől, hogyan, mennyi idő alatt és miért hízik meg: átlagosan 2000 kcal körül mozog a napi kalóriaigényed, persze ez változhat 1500-tól 3500-ig, nyilván attól függően, hogy mennyit mozogsz, hány éves vagy, satöbbi. Namost. Egy kg súly kábé 7000 kalóriának felel meg- ergo, ha le akarsz fogyni egy kilót, hétezret kell elégetned, vagy annyival kevesebbet kell bevinned. Hány kilót akarsz fogyni? Négyet-ötöt? Tízet? Számolj gyorsan utána, hogy az hány kalóriát jelent! Ha egy hét-öt kiló csodadiétákat nézegetsz a neten, az azt jelenti, hogy nagyjából naponta kellene 5ezer kalória mínuszban lenned. Aha. Tehát eszel mondjuk -(rossz esetben, mert kevés) 1000-et. Ahhhaaa… És a maradék négyezret majd ledolgozod a kondiban 6 óra futással? Hát szóval ez… érted már?

Valószínűleg azok a diéták, amik 7 nap alatt 5 kiló fogyást ígérnek, a vízveszteségre alapoznak. Ígéretes címek, jó kis laposhas-képek és zöldségek megfényelve, te meg máris azon kapod magad, hogy ezerrel tolod a szörnyű, sanyargató, ízetlen fogyikat. Simán lehet, hogy a mérleg megközelíti azt a számot, amit szerettél volna, de a számok mögött maximum izom-vagy vízveszteség lesz. Semmiképp sem zsír. Szomorú hír, de egyben egy kicsit felszabadító is: egy kilót fogyni egy hét alatt tehát nem kevés, meg “alap”, hanem egy nagyonnagyonnagyonjó eredmény! Persze mindenkinél változik a fogyás gyorsasága és milyensége, de a nagy átlagot számolva igenis legyél magadra büszke, ha hétfő reggel mérlegre állsz, és az egy kilóval kevesebbet mutat! Mindezt simán elérheted napi fél-egy óra edzéssel és étrendbeli változtatásokkal. Érted már, miért kell türelmesnek lenni?

Az a helyzet, hogy hiába megnyugtató tény ez a számolás, sajnos ettől az idegrendszered nem fog azonnal zen-módba kapcsolni, maximum egy kicsit – remélem – megnyugszol, hogy jó úton jársz. Pont emiatt jók a különböző technikák, amikkel fejlesztheted a türelmedet és könnyebben vészelheted át az idő múlását. most ezekből kapsz párat, hogy véletlenül se feladás legyen a fogyi vége.

apró visszajelzések

Nem lehet mindennap látni a fogyást és a hurkák eltűnését a tükörben, mégis úgy tudjuk nézegetni magunkat, olyan elképesztő gyermeki várakozással, hogy az hihetetlen. Egyértelmű: mérlegelés csak hetente! Viszont: van egy-két dolog, amivel máshogyan, de mérni tudod a fogyásodat, és ezek a magadnak feltett kérdések:

Laposabb a hasam?

Érzek izomlázat?

Fizikailag fáradt vagyok estére?

Mindent megteszek a célom érdekében?

Kijön a mínusz 500-1000 kcal egy nap edzéssel és kajával?

Jobban érzem magam?

Közeledik a cél?

Ha minden egyes nap felteszed magadnak ezeket a kérdéseket és tényleg mindent megteszel az ügy érdekében, akkor hamarabb megnyugszol majd és sokkal nagyobb türelmed lesz, mert biztos leszel a sikerben. Nagyon király önellenőrzés: tudod tesztelni vele magadat és az erőfeszítéseidet, plusz jó türelemfejlesztő gyakorlat, hogy kibírd a következő mérlegelésig!

stresszoldás és meditáció

Amikor úgy érzed, hogy elönt a kakitenger és nagyon nehéz túllépned a holtponton; úgy érzed, mindent megteszel és azt hitted, hamarabb látszik majd az eredmény, de a mérleg még nem vagy csak nagyon kicsit mozdult meg; amikor teljesen rápörögsz, hogy neked ez nem megy és jönnek a negatív érzések; amikor a feladás egyre közelebb kerül – na akkor érdemes nekiállni meditálni. Katt ide a különböző lézgés-és vizualizációs technikákért!

Komoly kapcsolat = hurkák. Házasság = toka és hurkák. Persze ez egy óriási sztereotípia, de viccen kívül -nyilván tisztelet  a kivételnek -, sajnos a kapcsolati elhízás valóban létező probléma, és hadd legyek őszinte: ez az egyik legösszetettebb és leginkább kihívást jelentő téma a fogyással kapcsolatban. Nemcsak a személyes érintettség, nemcsak a környezetem megfigyelése és nemcsak a kaja érzelmekhez való óriási köze miatt merem ezt a kijelentést tenni, hanem amiatt is, mert tudom, mennyire egyszerű beleesni ebbe a csapdába. Gondold végig a folyamatot: a kezdetekkor nagyjából mindenki fogy, ez természetes; a szerelem, a lángolás, a bizonytalanság, az endorfin és az ismeretlen terep mind-mind olyan tényezők, amiktől rögtön eltűnik a kompenzálási igény, minden, ami körülvesz bőven elég, sőt sokkal több, mint amit bármikor is akartál volna… Aztán jön a kapcsolat. A populáris nevén nászutas időszak után viszont elérkezik az a nemnagyonvárvavárt mélypont, amikor az ember már nem annyira a másik mosolyában látja a megnyugvást, inkább benéz a hűtőbe, hátha talál valamiféle vigasztalást a hosszú, munkával töltött nap után. Hát igen. Emberek vagyunk, sajnos sokszor előfordul egy már hosszú ideje tartó kapcsolatban, hogy a pikáns szalámi jobban felvillanyozza a kedélyeket, mint a szex vagy egy komolyabb beszélgetés. Egyet hadd kérjek: félre ne érts! Attól még, hogy éppen kajaflashben vagy, az nem azt jelenti, hogy a kapcsolatod rossz, vagy ellaposodott, vagy kihűlt, itt inkább az igények kielégítésének minél egyszerűbb módjára való törekvésről van szó. Persze nem kell mindennap két órát ülni egy terapeutánál vagy hallgatni a másik fáradalmait, de valahogyan rá kéne jönni, hogy mi az az apró rés, amit egy idő után csak a sajtos stangli tud betölteni. Persze, jön a kérdés, hogy ez a szinglikre is igaz, nem? De. Csak ők egy kicsikét könnyebben tartják magukat formában, hiszen minden szombat este, szerda délután, sőt hétfő reggel, tehát gyakorlatilag bármikor megvan rá az esélyük, hogy összefussanak valaki olyannal, akivel aztán egy évvel később együtt lehet punnyadni a kanapén. Ergo, ők egy kicsit motiváltabbak tudnak maradni a hétköznapokban, míg a kapcsolatban élő embereknek nem mindig egyszerű ezt abszolválni. De vegyük is át, hogy mik azok az okok, amik hízáshoz vezethetnek, ha az ember tartós rilésönsipben él:

NEM KELL MINDENKINEK TETSZENI

Hát igen, ez egy nyomós indok: ha az ember nincs egyedül többé, akkor nem kell állandóan topformában utaznia a villamoson, és mivel a szeretett nő/férfi imád minket meztelenül, arról is le van a gond. Szóval könnyű az elkényelmesedés, főleg ha a másik fél odavan érted, és ennek rendszeresen hangot is ad, de egyre figyelj oda: hiába tökéletes a lelki kapcsolat köztetek, érdemes fenntartani az állandó szexuális szenvedélyt is – ez pedig csak a testedre való folyamatos odafigyeléssel lehetséges!

MÁS ÉTKEZÉSI SZOKÁSOK

Ha összejöttél valakivel, aki tészta-és pizzaimádó, sosem sportol és a kedvenc elfoglaltsága a számítógép vagy tévé előtt üldögélés, te pedig sportos és vegán életmódot folytattál a kapcsolat előtt, akkor igencsak érthető a nehézséged – együtt élni valakivel, akinek szögegyenesen mások a szokásai, mint neked, elég nagy kihívás. Próbáljatok meg kompromisszumokat kötni: mozduljatok ki együtt, süss-főzz egészséges fogásokat – meg ne mondd neki, hogy cukormentes az adott süti! Csak és kizárólag miután megette, és ízlett is neki! Biztosan ő is tekintettel lesz a te igényeidre, arra, hogy neked ez a táplálkozási forma fontos, néha pedig te is megehetsz egy szelet pizzát, abból nagy bajod nem lesz. Dióhéjban: muszáj egymás felé közeledni gasztro-téren is, de normális kommunikációval ez is megoldható, fel ne add a fogyó-elveidet a kapcsolatban sem! Folyamatosan avasd be, hogy az az adott fogás miért egészséges, és miért szeretnél rakott karalábét csinálni a hagyományos rakott krumpli helyett. Meg fogja érteni. És ízleni is fog neki.

TÚL SOK PUNNYADÁS OTTHON

Tök jó, ha két ember imád együtt lenni és otthon is tökéletes az összhang, de gondolj bele: mikor mozdultatok ki utoljára (nem étterembe)? A legtöbb régóta együtt lévő párral az a baj, hogy konstans enni mennek, ha egyáltalán kimozdulnak otthonról… Pedig iszonyú sok programot tudnátok együtt folytatni – itt a nyár, próbáljatok ki sportokat, járjatok el együtt úszni! A szexuális étvágyat is fokozni fogja, ha együtt edzetek vagy vágtok bele egy új projektbe…

NEM HALLGAT MEG ELÉGGÉ

Most ne a szélsőséges gondokat vegyük, itt inkább arról van szó, hogy a párod kimerült vagy más foglalkoztatja, és egyszerűen önkéntelenül is elhanyagol téged. Elég egyértelmű a kompenzálás részedről – csoki, édességek, sós rágcsák, ilyenkor bármit előveszel, hogy oldd a benned felgyülemlő feszültséget és enyhítsd az érzelmeidet. Tudom, hogy gagyi tanácsnak tűnik, de csak egy dolog működik: legközelebb, amikor nehezetekre esik normálisan beszélgetni, ne a spájzba siess, inkább állítsd le egy pillanatra és beszélj hozzá, kérd, hogy hallgasson végig, és foglalkozzon egy kicsit a te nehézségeiddel is, mert éppen nagyon rossz időszakot élsz, és attól tartasz, hogy ebből ered a sok evés – rögtön fel fog figyelni rád. Csak ne szégyelld soha elmondani (őszintén), hogy mi bánt!

NINCS ÉN-IDŐD

Amint végeztetek a munkával és minden kötelezettséggel, rögtön együtt töltitek a szabadidőtöket, de igazából némi randizás, esetleg beszélgetés után azonnal elalszotok vagy bámuljátok a tévét? Érdemes lenne ezen változtatni, mert ha nincs kijelölve a fejedben hetente 4-5 én-óra, az hamar a súlyod rovására mehet. Minden szoros teendőtök ellenére is muszáj néha időt szakítani saját magatokra, így persze alkalmazkodás és kompromisszumok mellett ugyan, de sikerülni fog dolgozni a testeden, el tudsz menni masszázsra vagy egy tanfolyamra, ami motivál annyira, hogy ne a hűtőn vezesd le a feszkót. Ennek meg kell történnie. Hidd el, ha ez nem fér bele egy kapcsolatba, akkor ott több beszélgetnivaló van…

“Nemsokára karácsony.”

“Nyaralni megyünk, ott meg nem lehet diétázni.”

“Túl sokat dolgozom ahhoz, hogy sportoljak.”

“Úgyse fog menni, mert nem tudok lemondani a kedvenc kajáimról.”

“Úgy képtelenség fogyózni, hogy társasági életet élek mellette.”

“Ahhoz, hogy fogyjak, állandóan kondizni kéne…”

Elhagyta már valamelyik, vagy egy ezekhez hasonlóan butácska kijelentés a szádat? Te is állandóan keresel valamilyen jól hangzó kifogást, amit aztán elhiszel magadnak és stornózod a fogyókúrát? Nehéz beismerni, de sokunkkal előfordult már… Nálad is folyton váltakoznak a diétás és zabálós időszakok, mégis konstans szám a súlyod – több, mint kéne? Feltehetnék még ezer kérdést, de felesleges lenne, mert igen, emberek vagyunk, és mindannyian elkövettük már ezeket a hibákat: nehezen, vagy egyáltalán nem álltunk neki az életmódváltásnak, abbahagytuk, azóta szalámis pizzán élünk, sőt többet eszünk, mint valaha. Hát, igen. Ha te is ilyen időszakodat éled éppen, akkor tudd, minek köszönheted: a kifogásoknak. De itt egy jó hír: nem te vagy a hibás.

Igen, egy kicsit széthúzhatod azt a hurkot a nyakad körül és megkönnyebbülhetsz; most nem kell magadat okolnod és ostoroznod azért, amiért éppen – mondjuk ki – fos időszakot élsz. Ez van. Kivel nem fordult ez még elő? Csak egyre kéne nagyon odafigyelned, és az nem más, mint a magadnak tett ígéretek, azok a felelőtlen, mindent megváltoztatni akaró kijelentések, amiket késő este, két zacskó chips meg egy kis hbo-vígjátékos csokievős pár óra után, esetleg a buli utáni 3 szelet pizzával a kezedben hozol meg.

Amúgy nagyon jó dolog az ígéret, szép szó, meg ha betartják úgy jó vagy mi, csak sajnos magadat nem becsülöd eléggé ahhoz, hogy betartsd. Már ha éppen tényleg abban a bizonyos időszakban vagy, de szerintem éltél már meg ilyesmit, tudod, miről van szó. Egyébként az a durva, hogy sokkal betartóbbak vagyunk, ha másoknak teszünk ígéreteket – megkockáztatom, hogyha más hízna el a mi evésünktől, akkor tuti kevesebbet vennénk magunkhoz, sőt egyenesen normálisan kajálnánk. Jogos a kérdés: WTF?! De hidd el, így van. Most nem jövök a becsüld meg magad-féle magasztos eszmékkel, mert akárhányszor ilyeneket olvasok, egy részem kicsit beütné a kijelzőt és kirángatná belőle az írót azzal a kérdéssel, hogy aha, tökjó meg minden, de elmondanád, hogy azt mégis HOGY KELL?! Ördögi kör, mert teszel magadnak egy ígéretet, majd nem tartod be, emiatt utálod magad, és csökken az önbecsülésed. Ezáltal még keményebb feltételeket támasztasz magaddal szemben, még hamarabb abbahagysz mindent, és még jobban utálod magad. És mit csinál az, aki utálja magát? Eszik.

Igazából egy módja van a betartásnak, és ez az átgondolt, normális ígéretek tétele. Magunknak. Őszintén. Nyilván azért születnek meg a kifogások, mert a célkitűzések egyszerűen túl nehezek. Túl nehéz betartani a 6 után nemkajálást meg a kenyérről való totális lemondást, sőt a mindennapos futást is. Kezdetben. Oké, létezik ember a világon, akinek sikerült, és neked is sikerülni fog, de úgy biztosan nem, ha beleugrasz teli hassal, aztán nehéznek találod és feladod. Ennél okosabb stratégia kell.
A fogyáshoz igenis kell ÉSZ.

Először is: a legeslegfontosabb, hogy az a cél, amit el akarsz érni, meg legyen határozva. (Erről bővebben itt olvashatsz).Hány kilót akarsz fogyni? Mikorra? Miért? Magadnak ígéred meg, vagy másnak? Milyen módszerrel akarod elérni a célodat? Ez reális? Mi fog változni, ha eléred? Miért rossz most? Ha ezeket mind végiggondolod, lehetetlen, hogy megszülessen egy “holnaptól nem eszem kenyeret, mert tök dagadt vagyok, és le akarok fogyni 5 kilót a barátom szülinapjára, ami egy hét múlva lesz”-típusú mondat. Ebből tudod, mi lesz? Mondom is: “egész nap dolgoztam és szerveztem a pasim partiját, nyilván ezerféle catering-cég cuccait kóstoltam meg, és nem lehet nemet mondani a kenyérre, különben is, mindenhol csak kenyeret és tésztát tudtam venni, nyilván lehetetlen kikerülni”. Namármost. Ha az elején a kisbarátunk elhatározta volna, hogy mivel mindenhol kenyérrel fog találkozni, kidolgoz egy stratégiát arra, hogy kit visz el kóstolni, vagy mit eszik helyette és hogyan húzza ki magát a kakiból a pékségben, akkor valószínűleg ez az ígéret nem dőlt volna meg. De akkor meg az 5 kilón bukott volna el, mert pusztán a kenyér kiiktatásával nem lehet ennyit fogyni. Csak kínkeservesen, de nem éri meg, mert aztán a folytatás totális kudarcra van ítélve.  A helyes megoldás ebben az esetben a heti 1-2 kiló belövése lett volna, sok-sok sport és szauna a buliig, kenyér csak délelőtt, egy barátnő segítsége a kóstolásnál, kajacsomagolás, hogy ne kelljen pékségbe menni és a vacsi turmixra cserélése. Némi gondolkodásra, stratégiai kidolgozásra, alapismeretek gyűjtésére és elérhető, reális célok felállítására van szükség. És akkor nem lesz kifogás sem. Vili? Vili. Segítségképp itt egy kis napló, amit mindenképpen ki kell töltened: ezzel rájössz, hogy mikor és miért buktál el. Használhatod bármilyen magánéleti problémád eredetének kutatására is, de a diétában és az életmódváltásban tuti célba érsz vele! Jó töltögetést, és ne felejtsd el, hogy nincs több kifogás! És azt sem, hogy eddig sem a te hibád volt a kudarc, csak még nem tudtál mindent magadról és a céljaidról.