Valószínűleg az egyik legnépszerűbb keresés a google-ban a fogyás – a miért hízok, hogyan hízok, mi van velem, hogy fogyjak le a lehető leggyorsabban és társaik. Álnok hazug vagy, ha azt mondod, egyszer sem kerestél rá ilyenekre; de viccet félretéve, van egy elég egyszerű magyarázat mindenre: túl sokat eszünk. Ennyi. Kész. De most ne ijedj meg, nem egy “szeddmárösszemagadtelustaidióta”-jellegű ‘motivációs’ cikk következik; itt az ideje, hogy megismerkedj egy kicsit az éned azon részével, ami folyamatosan nyomja az egyél-hangokat a fejedbee: ez a tudattalan.
Vagy más, kicsit populárisabb nevén tudatalatti. Engedd meg, hogy bemásoljak egy mondatot erről a nagyon is kevéssé ismert részünkről:
“Hétköznapi jelentése olyan automatikus, reflexszerűen végrehajtott cselekvés, amely nem juthatott még el a tudatig, például egy védekező mozdulat, vagy olyan állapot, amikor a tudat természetes vagy mesterséges úton ki van kapcsolva.”*
Nem pontosan ilyen gondolat és abból fakadó cselekvés a kajálás? Hát, bizony de, nagyon is. Egy csomó – a gondolkodásunk majdnem 90%-a – intuíciónk, szándékunk, reflexünk és érzelmi reakciónk függ attól, hogy mit raktározunk abban a bizonyos agyi “pincében”, ott milyen élményekkel kötöttük össze az adott cselekvést – jelen esetben az evést -, és mennyire van mélyen az az összeköttetés. Ennek vannak szép és kevésbé szép aspektusai, de egyvalamit kiemelnék, ami biztosan nagyon jó: hatni tudunk rá. Az, amikor a tudattalanunkat bizonyos cselekvések ismételgetésével tanítjuk, az a szuggesztió.
Tehát: ha bizonyos gondolatokat és cselekvéseket ismételgetsz, az nem bolond boszorkány-szokás, nem is leszel őrült tőle; csak annyit takar, hogy folyamatos önszuggesztiót végzel, magyarul megneveled magad, hogy amiben hiszel, amit el akarsz érni, az tökéletesen lehetséges és bizony rajtad múlván elérhető. Ha ilyen mondatokat találsz ki magadnak és folyamatosan, hangosan kimondva ismételgeted őket, egészen egyszerűen meghallod őket és automatikusan beágyazódnak a tudattalanodba, folyamatosan, szépen lassan, addig, amíg el nem hitetik veled, hogy mindaz, amit megfogalmaztál, lehetséges. Elég egyszerű, nem? Így működik a gondolkodás megváltoztatása.
Hogy is működik ez a gyakorlatban?
Igazából bármilyen cél eléréséhez lehet ezt a módszert használni, de ebben az esetben maradjunk a fogyásnál. Első lépésként kell egy szuggesztiós mondat, amit mindenkinek saját magának kell kidolgoznia, de segítünk egy sablonnal is: fogalmazd meg a saját mondatodat úgy, hogy behelyettesíted a célod a következő képbe! Vigyázz! Ha bármilyen negatív érzés, esetleg szorongás tör elő belőled a visszaolvasástól, azonnal válts és fogalmazz meg egy saját “mantrát”! A lényeg, hogy izgalommal és várakozással töltsön el minden egyes felolvasás.
Mikor csináld?
A hangos felolvasásra gondolom nem a metrón akarsz majd sort keríteni, de nem is a hely a leglényegesebb, ugyanis a tudattalanod kifejezetten reggel, ébredés után vagy este, elalvás előtt a legfogékonyabb. Amikor este lefekszel és kezdesz ellazulni, nem megy a tévé, nem sír a gyerek és már repülő-üzemmódban van a telód, akkor kezdj el mantrázni! Reggel pedig amint felkeltél, ezzel induljon a napod, csak utána nyomj el minden zajt a kávéfőzővel. Érdemes közben vizualizálni; sokat dob az eredményen, ha saját magadat képzeled el vékonyan. Célszerű fejből, egymás után nagyon sokszor – kábé hússzor – elismételned a saját mondatodat; így kellően beivódik, és tud benned dolgozni egész nap.
Ezeken az időpontokon kívül is gyakorolhatod a mondatodat, bármikor a nap folyamán! Jó ötlet például kinyomtatni és kiragasztani a hűtőre, vagy beállítani háttérképként, esetleg minden étkezés előtt rituálisan elismételni hússzor. Ne gondold, hogy ez kuruzslás – foglalkozz a tudattalanoddal és érd el vele együtt a célod! Ezzel a módszerrel sokkal könnyebb lesz, mint egy sima étrenddel, amiben minden benne van, mégis kihagyod belőle önmagad.
*forrás: Wikipédia
