Nagyjából minden ‘fogyj le’-cikknél, ’10 tipp a fogyáshoz’-összefoglalónál és ‘megmondjuk mit egyél, hogy végre lefogyj’-okosságnál szerepel egy tényező, amit szinte soha senki nem tart be: és ez a fogyinapló írása. Pedig az összes diéta és jólmegmondomság parancsolatai közül nagyjából ez az egy az, ami ténylegesen, 100%-osan segít. És nem, nem úgy, hogy lefirkantjuk egy post-itre, hogy ettünk gyümölcsöt reggelire, aztán egy hambit délben, aztán négy palacsintát vacsi után, mert ez nagyjából annyira elegendő, hogy szégyenkezve leírjuk a napi rossz döntéseink sorozatát, aztán megutáljuk magunkat meg a naplóírást is. Aztán már nem írjuk le, csak eszünk. Hasznos, ugye? /p>
Van ám az egésznek egy sokkal művészibb szintre fejlesztett verziója, ami nemcsak az időpontokkal és kalóriákkal való bővítés, hanem egy tényleges napló: érzelmek kerülnek bele, és ez a kulcsszó az evési szokásaink megváltoztatásának a terén IS, mint oly sok más dologgal kapcsolatban. Is. Na szóval, a lényeg, hogy nem is kötelező egy konkrét diétát követnie annak, aki okosan, magához mindennemű őszinteséggel írja le a kajához fűződő viszonyát; azt, hogy miért evett meg délben másfél pizzát, és azt, hogy hogyan is érzi magát egy sikerekkel teli nap után. Legyen az bármilyen étrend vagy edzésterv, amit éppen szem előtt tartasz, az a fontos, hogy nyomon tudd követni, mikor csúszol el, mikor vagy kitartó és mikor fér bele, hogy engedj kicsit a csábításnak. Elkezded a kitöltést? Megéri majd, ez egészen biztos.
AMI MÉG TETSZENI FOG NEKED
diétanaptár, hogy a hét minden percében fogyhass!
