Elég durva tény, de az emberek kábé 70%-a eszik, amikor ideges. Még akkor is, ha valaki nem túlsúlyos, könnyen lehet a feszültségre ropogtatás vagy nyalakodás a válasza; és ha ez beivódik az agyba, akkor nincs menekvés: az általános idegeskedésre evés lesz a válasz. Te hogy állsz ezzel? Lehet, hogy nem is érzed a stresszt, csak eszel – válaszként? Derítsd ki, hogy nálad is bajt jelent-e a feszültség a fogyókúrádra nézve!
Valljuk csak be: ez az idézet nagyon sok ember szájából elhangozhatott volna. Ha már itt jársz, biztosan te is elgondolkodtál azon, hogy le kéne dobni pár kilót vagy egy kicsit vissza kellene szorítani az esti nasiadagokat. De azon eltöprengtél valaha, hogy honnan eredhet a problémád? Csak szeretsz enni és emiatt sok kiflit veszel a boltban, de bármikor abba tudnád hagyni ezt a rossz szokásodat? Vagy az adagokkal van problémád? Arról szól a napod, hogy mit fogsz enni? Ha azt akarod, hogy a gondod ne csak tünetileg legyen kezelve, hanem a gyökerestül meg legyen oldva, akkor igen, itt az idő átgondolni, hogy most akkor csak egy kis háttértudásra van szükséged az étrendösszeállításhoz, vagy komoly pszichológiai problémáról van szó. Olvasd el ezt a pár tulajdonságot, ami csak egy evéstől teljes mértékben függő embernél fordulhat elő, és mérlegelj te magad, hogy mennyire vagy gondban kaja-ügyben:
1.A kényszerevő nem a teste jelzései szerint táplálkozik, inkább a pillanatnyi érzelmei vezérlik az evés felé. Pont emiatt nagyon ritkán érez fizikai éhséget, mondjuk gyomorkorgást vagy gyengeséget, és szinte mindig tele van, hiszen nagy adagokat eszik, többször egy nap.
2.Az evéskényszer elég nagy úr: ha valaki ettől szenved, nehezen, vagy egyáltalán nem tudja megkülönböztetni a ‘megkívántam’-állapotot az ‘éhes vagyok’-állapottól, mert az adott étel által kiváltott érzelmek szinte elködösítik az agyát és úgy érzi, azonnal meg kell kapnia azt a pékárut vagy édességet.
3.A kajafüggők két csoportra osztják magukban az ételeket, ‘szabad’ és ‘nem szabadna’ kategóriákra. Pont emiatt vagy koplalnak vagy habzsolnak, nem nagyon létezik átmenet, az étel egy tiltott dolog a szemükben, amit igazából élveznek, de közben bűntudatot éreznek.
4.Általában pont a kényszeres evők konyhája a legkevésbé felszerelt: a hűtőben szinte csak sovány túrót, light-joghurtot és almát találni. Pont az állandó diéták és iszonyatos megszorítások miatt – mégis, többnyire nyer a pizza és a gyros hazafelé.
Ha ebből a négy jellemzőből akár kettő már jelen van az életedben, akkor a probléma sajnos felütötte a fejét nálad is, de ne pánikolj! Rengetegen küzdenek ezzel, ne kezeld magad betegként vagy reménytelen esetként, iszonyú sok megoldás létezik arra, hogy szépen, fokozatosan visszaszorítsd a kényszered. Tapasztalatok bizonyítják, hogy konkrét lelki problémák okozzák a kényszeres evést az életünkben: párkapcsolati bajok, mindennapos terhek, egy szűnni nem akaró magánéleti gond, nyomasztó munkahely és még sorolhatnám. Próbálj meg egy kicsit elmélyedni magadban, és rájönni arra, hogy milyen hiányérzet, esetleg szorongás okozza az állandó evéskényszert! Ha egyszerűen nem találod rá a választ, sokszori önismereti gyakorlat, sok-sok beszélgetés és komoly ‘kutatómunka’ után sem, akkor érdemes szakember segítségét kérned, mert nagyon hamar és könnyen megszüntethető a probléma a kiváltó ok kezelésével. Sose törődj bele a kajálásba, ne fogalmazz meg kifogásokat, csak tartsd szem előtt: a kényszerevést is ugyanúgy le lehet tenni, mint a cigit vagy a drogokat, csak rohadt sok – főleg lelki – meló kell hozzá. Vágj bele az önismereti útba a diétaguru pszicho-oldalán található cikkekkel-mellékletekkel, és tegyél végre pontot a kérdőjel helyére!
A lelki éhség az egyik olyan örök téma, amivel nem lehet eleget foglalkozni: nyilvánvalóan a többségünk nem azért hízik, mert háromszor-ötször étkezik egy nap jó minőségű ételeket, sokkal inkább a fél másodperc alatt szinte rohamot okozó lelki problémák zabálásra késztetése lapul a dolgok mögött. Nem mindenki érti ezt meg, de ha te is érezted már a hirtelen elkapó vágyat, hogy azonnal magadba tömj minden édeset vagy sósat, amit a kerületben találsz, akkor téged is ostromolt már lelki éhség. Ez sajnos egy nagyon nehéz része a táplálkozásnak, mert rajtunk kívül senki nem fogja tudni megmondani, hogy miért van. Mi meg többnyire legyintünk, hogy “most így volt kedvem”, és továbblépünk rajta azt remélve, hogy többet nem fordul elő. Pedig amíg nincs megfelelően kezelve, addig elő fog fordulni. Akár minden egyes nap.
Hadd jöjjek egy személyes példával: akármikor, ha kevésnek, vagy másoknál egy kicsit sikertelenebbnek érzem magam, a századmásodperc töredéke alatt megfogalmazódik az agyamban, hogy kekszet kell ennem. Mi az isten ez? De tényleg. Ha valaki pejoratív értelemben beszél rólam vagy bármilyen munkámról, akkor azonnal ott lebeg a szemem előtt az az isteni, agyonsózott, sajtos keksz Néha csak egy képként bevillan. Ma már – rengeteg önismereti tapasztalattal – tudom ezt kezelni, de bevallom, jó sokáig engedtem az érzésnek, hiszen nem tudtam verbalizálni a problémámat, egyszerűen kívántam a kekszet, szóval meg is ettem a kekszet. Keeeekssssz. Egészen addig, amíg ki nem próbáltam egy egyszerű dolgot: megpróbáltam kifaggatni saját magamat, hogy mégis mi ez a random mánia, és kiderítettem, hogy milyen érzés lapul mögötte. Túl egyszerűnek hangzik. Segítek: nem az. De csak így lehet rájönni.
Egyébként te is viszonylag egyszerűen kikutathatod az okát a sóvárgásaidnak, csak bele kell fektetned egy pár napot, esetleg hetet a munkába. Folyamatosan töltögetned kell egy kis ívet, amit összeállítottunk neked, és tudom, néha idegesítő lesz, mert semmi kedved nem lesz ahhoz, hogy elemezgesd magad miközben majd’ meghalsz egy fánkért, de pont ezeken a holtpontokon túllendülve jössz majd rá arra, hogy honnan ered a kényszeres evés. Ahhoz, hogy ki tudd tölteni pontosan, egyet tudnod kell: a fizikai, igazi éhség az, amikor szépen lassan, percről percre egyre jobban kívánod a kaját. Akkor vagy nagyon-nagyon éhes úgy igaziból, ha korog a gyomrod, és bármit megennél, amit csak eléd raknak, a kelbimbótól (bocs, ha szereted, nekem az az utolsó, amit valaha megkívánnék) a főtt zellerig (ezért is bocs, de szerintem szörnyűséges). Ha viszont a semmiből tör rád a vágy, és inkább kívánós vagy, akkor egyértelműen lelkileg szenvedsz hiányt. Hajrá, jó töltögetést, hidd el, ki fog derülni, hol hibádzik a történet!
