pszicho Archives - Page 3 of 5

Posted on 2017-07-04

a fogyókúra, mint kalandos kihívás

Rengetegen küzdenek és kezdenek fogyókúrába minden egyes nap, viszont elképesztően sok esetben sajnos sikertelen a próbálkozás. Tuti te is beleestél már a hibába, amikor a legnagyobb elszántságoddal, türelem nélkül, egy netes csodadiétát követve szörnyen érezted magad az energiahiány és a túlzott kihívás teljesíthetetlensége miatt, ráadásul az úszógumi 3-4 nap után is ottmaradt, úgyhogy inkább abbahagytad, mert nem érte meg az erőfeszítést ez az egész. Mindenkinek ismerős probléma ez, legfőképp a hozzáállásunk miatt: túl sokszor szemléljük a diétát a szenvedő alany nézőpontjából, túl kevésszer váltunk perspektívát és mondjuk azt, hogy “ez is egy challenge, amit teljesítenem kell”. Fogadjunk, hogy a melóban, a hobbidban, a sportban vagy bármiben, amit szeretsz csinálni, minden egyes alkalommal raksz magad elé egy kihívást, aminek örömmel állsz neki – ez így megy, ha az emberlánya valamit szenvedéllyel csinál. De miért nem nyomjuk ugyanezt, ha fogyózunk?

Mintha kövérnek/túlsúlyosnak/tokásnak/egészségtelennek lenni egy világfájdalom lenne, amitől meg kell szabadulni, de gyorsan, akármilyen szörnyű módszerrel. Igen, tényleg rossz pluszkilókkal létezni, és igen, változtatni kell a helyzeten (ha úgy érzed), de ha már egy összejövetelen is savanyú fejjel közlöd, hogy salátát kérsz, mert fogyózol, akkor halálra van ítélve a sikered. Ha viszont próbálsz minél izgalmasabb, féladagos fogást választani, light üdítőt vagy teát kérsz és örömmel jelented be az életmódváltásodat, na, akkor jó úton jársz. Te melyik típust testesíted meg éppen?

Az egyik sajnos a kínkeserveit panaszoló, esetleg csöndben szenvedő negatív fogyózó, a másik a lelkes, pozitív, kitartó életmódváltó. Ez egy óriási különbség; hadd ne kelljen bejelentenünk, hogy melyik a hatékonyabb hozzáállás. Ahhoz, hogy így tudd felfogni a diétát, muszáj pár szokást beiktatnod a mindennapjaidba, hogy a hűtő és a kanapé szerepét felváltsa a motiváció és a futópad. Mutatjuk is, mik ezek!

KOMMUNIKÁLD, HOGY FOGYÓZOL

Social media, irodai büfé, baráti összejövetelek, hétvégi családkozás – ezek mind tök jó események és helyek arra, hogy szétkürtöld a fogyókúrás elszántságodat! Jó, nem kell minden percben előtte-utána fotókat posztolnod, és a napi edzéseidet sem kell szponzorált tartalommá tenned az instán, de használd ki a lehetőségeket: iszonyú nagy motivációs erő, ha mások tudnak arról, hogy fogyózol. Gondolj bele: ha elindulnál este a hűtő felé, semmi sem állna az utadba, ha tudnád, hogy senki nem tudja meg a kudarcodat; viszont ha bátor vagy, az vissza fog fordítani a konyhából. Törekedj arra, hogy megoszd az emberekkel az eredményeidet, így a lájkok és gratulációk továbblöknek majd a siker felé; ja, és az sem utolsó, ha a nagyid nem tukmálja a diótortát hétvégén, ha tudja, hogy a célod érdekében vagy kitartó! Beszélj, beszélj, beszélj, így könnyebben lesz a fogyókúrából kalandos időszak, nem pedig magányos szenvedés.

KERESS TÁRSASÁGOT

Nem kell feltétlenül a legjobb barátodnak bevállalnia a fogyitársságot, ha ő éppen nem akarja: járj el spinningre, konditerembe, a parkba futni és vegyél részt különböző fogyókúrás programokon! Ilyen helyeken motiváló társakra találhatsz, akik legalább nem a cukrászdába fognak találkozóra hívni… Bátran írd ki facebookra, hogy fogyótársat keresel, vagy vedd rá az egyik családtagodat! Ha valakivel ugyanazt az étrendet nyomjátok és egész nap online meg tudjátok osztani a tapasztalataitokat, háromszor nagyobb az esélye, hogy kitartó leszel és eléred a célod!

DIÉTANAPLÓ

Valószínűleg már az agyadra megyünk a diétanaplóval, de nem véletlenül toljuk ezt állandóan az arcodba: mindig tök izgalmas “új életet kezdeni” – tudod, amikor kinyitsz egy friss, ropogós, új, üres naplót, és elképzeled, hogy benne lesz a kitartásod, a munkád és a királyságod története – egyszerűen felvillanyozó! Irány a legközelebbi papírbolt, motiváld magad színes post-itekkel, receptekkel, bejegyzésekkel: így a fogyókúra nem szenvedés, hanem önismereti tréning és vidám alkotómunka lesz!

KÍSÉRLETEZZ

Egy a lényeg itt is, mint sok mindenben: a változatosság. Ha minden héten ugyanazt a jól bevált receptet csinálod meg, vagy ugyanannyit futsz és ugyanott, akkor monoton, unalmas és kifújt lesz a diétád. Újabb és újabb mozgásformák, helyek, célok és receptek lesznek a megoldásaid! Színesítsd a gasztro-kultúrádat, próbálj ki király, új fogásokat és éttermeket, reggelizz mindig mást, kísérletezz, hogy melyik alapanyag hat a legjobban a szervezetedre, és mozogj mindig mást! Így egészen egyszerűen fogod feldobni a napjaidat és ez boldog diétázóvá tesz téged kiégett, koplaló fogyózó helyett. Érdemes megfontolni!

Posted on 2017-07-04

mindfulness a diétában? igen, működik!

Biztosan hallottál már a legújabb önsegítőkönyv-őrületről: ez a 21. században való lelassulásról szóló, a meditációt és egyéb tudatos jelenlét-technikákat alkalmazó pszichológiai irányzat, a mindfulness. Ez az egész dolog tulajdonképpen a tudatosságot járja körbe; azt, hogy a legőrültebb bolondokházában se kapjunk pánikrohamot, inkább csak kapcsoljuk ki az elménket és pihentessük egy kicsit. Meg arról is szól, hogy értékeljük az életünket, javítsunk a minőségén és élvezzük a mindennapokat. Sokak szerint ez kuruzslás és egy újabb pénzhajhász irányzat, sokaknak pedig megváltást hozott az életébe; mindenesetre érdemes kipróbálni, mert a különböző technikákat végigcsinálva rájövünk, hogy mennyi minden mellett megyünk el állandó jelleggel, és ez hiába hangzik nagyon klisésen, így van, ez van. Ezt kell szeretni. Pontosan ez a mondat – ‘ezt kell szeretni’ – lesz hangsúlyos, ha kicsit beleásod magad a mindfulnessbe: észreveszed majd, hogy mi a szerethető a villamosozásban, a takarításban vagy abban, amikor a negyvenedik telefonod jön egy óra alatt. És ebben az a szép, hogy nemcsak a mindennapok stresszes helyzeteire jelent megoldást, de a helyes kajálásban is durva segítséget nyújt.

pexels-photo-253580 — *a mindfulness segít felfedezni az ízeket és abbahagyni az evést akkor, amikor kell!*

Igen, az egész őrületnek van egy fogyókúrára nagyon is hasznos aspektusa: a figyelem és a felébredés-rész a legnagyobb segítséget jelentheti a diétában. Először is ajánlatos elkezdened naplót vezetni, amibe a különböző evéssel kapcsolatos tapasztalataidat írhatod bele (egyébként a kajanapló-írásról bővebben itt olvashatsz). Ebbe rajzolgathatsz, beszámolhatsz szabadon, a lényeg, hogy minden egyes étkezésnél leírj egy benyomást, amit visszaolvashatsz, értelmezhetsz és újra elővehetsz. Valójában ez egy szinte mindennél hatásosabb önterápia: a különböző érzelmek és tapasztalatok segítenek majd neked abban, hogy rájöjj, mit imádsz az adott ételen, és miért nem tudod abbahagyni a fogyasztását. Ez a módszer arra is rávilágít majd, hogy hol tartasz éppen a célod felé vezető úton, milyen buktatók állnak jelenleg előtted és milyen típusú koncentrációval juthatsz túl rajtuk. Magyarul: a mindfulness-szel le tudsz fogyni. Nem is akárhogyan, a kajáidat élvezve.

Érdemes beruháznod egy könyvre, ami az összes technikát megtanítja, hogy javíthass a mindennapjaidon és a hozzáállásodon, de most foglalkozzunk az úgynevezett ízlelés-technikával, amit konkrétan étkezés közben kell bevetned. A feladat a következő: az ebédedet/vacsorádat/reggelidet/nasidat/bármidet, amit éppen elfogyasztani készülsz, tedd egy tányérra magad elé, és ülj le vele úgy, hogy csak az ételre tudj figyelni! Se tévé, se beszélgetés, se semmi ne történjen, miközben ezt a gyakorlatot végzed. Kicsit hülyén fogod magad kezdetben érezni, de ez van, kit érdekel, hogy ki lát? Fontosabb a fogyás, minthogy valaki a kajájára meredő bolondnak néz. Te most egy gyakorlatot végzel, ennyi. Szóval: ha ezt letisztáztad magadban, még mielőtt a szádba vennéd az első falatot, kezdd el vizsgálni az adott ételt, és menj át a különböző kérdéseken lassan, a választ jól megfontolva:

Ha alaposan végignézegetted a falatot, amit már biztos nagyon kívánsz, jöhet az evés! Kezdj el iszonyú lassan, részletről részletre ízlelni (még ne nyeld le!) és pontosan fogalmazd meg magadnak 1-1 mondatban a következőket:

És most nyeld le a falatot! Jöhetnek a következő kérdések:

Miután minden harapást ebben a formában megettél – biztos vagyok benne, hogy nagyjából a felére lesz szükséged annak, amit kitettél magadnak -, első körben legyél büszke magadra, és írd le a tapasztalataidat! Milyen volt így elfogyasztani az ebéded? Sikerült-e végig koncentrálnod? Mennyi kajára volt szükséged? Most tele érzed magad? Jól érezted magad közben? Szeretnél mindig így “kielégülni”, mikor eszel? Hova kalandoztak a gondolataid, amikor nem tudtál teljesen a kajára figyelni? Mit tudnál javítani a tudatos evés-technikádon?

Hidd el, ez egy olyan technika, amit ha minden egyes étkezés közben alkalmazol, ‘szörnyű’ dolog történik: elkezded érezni, hogy mire és abból mennyire van szükséged, a maradékot meg ott fogod hagyni. Pontosan tudjuk mind, hogy kezdetben idegőrlő, idegesítő, nevetséges és furcsa lehet így elkezdeni étkezni, de ezekkel az érzésekkel ne foglalkozz, csak állj neki és csináld! A hízás sajnos alapvetően az evés közbeni elgondolkodás, nem odafigyelés eredménye, szóval ha magadévá teszed ezeket a kérdéseket és részletesen, türelmesen végig tudsz menni rajtuk minden fogásnál, egész nap, akkor nem kell sokat várnod az eredményre: már pár nap alatt érezni fogod a gyomrod összeszűkülését, a pontos érzelmeidet és igényeidet, és végre megtanulod abbahagyni az evést! Készenállsz a nagy mindfulness-élményre? Hajrá!

Posted on 2017-06-23

20 kérdés, amivel kiderítheted, te milyen kajától függsz

Amikor az embert megállítja a rendőr, megfújatja vele a szondát és az alkoholt jelez, tök természetes dolog, hogy elveszik a jogosítványát és gondatlannak találják az ittas vezetését. Ha viszont valaki sültkrumplimámorban úszik, azt nem vizsgálják meg, pedig hadd mondjak egy megosztó, de érdekes és nagyon is igaz tényt: a kaja pont annyira tud függőséget okozni és megrészegíteni, mint az alkohol.

Sajnos kevesen ismerik még el, hogy az evés is egy addikció és nem is az a veszélytelen, bélyeggyűjtős fajta. Vajon miért olyan izzasztóan rohadt nehéz lerakni a chipses zacsit? Miért szégyelli magát az ember, ha mások előtt eszik? Miért muszáj mindenáron megenni azt az utolsó muffint? Miért lesz egy pogácsából minimum tíz? Nagyon sajnálatos, de a kényszerevőt még mindig nem függőként, hanem kínosan gyenge és lusta emberként kezelik, pedig az ettől a fajta addikciótól való megszabadulás az egyik legnehezebb dolog ezen a világon. A dohányzásról is menő leszokni, de a kajáról a legmenőbb. Normális akkor a negatív diszkrimináció? Határozottan nem.

Mivel mindannyian más és más függőségek rabjai vagyunk – cigi, pia, drogok és muffin -, van, akinél ez soha nem jelentkezik, van, akinek viszont egészen addig ott a kis cukrot vagy zsírt felfalásra buzdító hang a fejében, amíg le nem rakja végleg az adott kajafélét. Miért szeretem annyira? – hangzik a kérdés, miközben a negyedik adagot esszük. Azért, mert biokémiai függőséget okoz. Igen, a sültkrumpli, a zsíros húsok, a só, a fehérliszt és a cukor mind-mind addiktív anyagok, amikre valamiért boldogsághormon-termeléssel válaszol a szervezetünk. Más magyarázat nincs arra, hogy miért eszik meg egy ember két liter fagyit, nem? Ha ismered ezt az érzést; azt, amikor már rosszul vagy, de eszel tovább; azt, amikor az egy szemből három zacskó lesz; azt, amikor alig várod, hogy egyedül maradj és bekajálj – akkor sejtheted, hogy ez a dolog nem gyengeség meg akaraterőhiány, hanem rossz fizikai válasz az adott ételre, extázis, amit újra és újra át akarsz élni, pont, mint egy drogos. Hadd legyek kicsit szemét: egy drogosnak könnyebb dolga van. Neki nem kell a túléléshez az étel, neki le kell raknia a szert. Neked, nekünk is le kell raknunk, de közben mégis muszáj fogyasztanunk, hogy ne haljunk meg. Szarul hangzik, de nem ennyire gáz a helyzet; ha megtudod, mi a te igazi gyengéd, akkor már félúton vagy afelé, hogy el is felejtsd azt az adott élelmiszert, ami nélkül – szerinted – nem tudsz élni. Válaszolj pontosan és lelkiismeretesen erre a 20 kérdésre, és derítsd ki, mi pontosan az a kaja, ami nálad a függést okozza!

kérdőív_kajafüggés.png — *ragadj papírt és tollat, vagy nyiss egy jegyzetet és járj utána!*

Valószínűleg, ha alaposan és őszintén válaszoltál az összes kérdésre, akkor világos lett, hogy melyik étel, pontosabban összetevő rabságából kell kitörnöd. Erre pedig nem igazán akad más mód, mint a teljes elkerülés: ha lisztfüggő vagy, ne csökkentsd a fehérliszt-adagodat, hanem totálisan felejtsd el és az összes terméket is, ami belőle készül! Készíts magos kenyeret, vagy kétszersültet egyél helyette, de semmiképp se engedj meg magadnak egy falatot se; meglátod, hamar el fog múlni a sóvárgás, ha nem viszel be semennyit sem az adott anyagból! Ettől még lehetsz tele, ehetsz annyit, amennyi jólesik – a hangsúly a függőségtől való megszabaduláson van.

Posted on 2017-06-19 2018-01-04

a tökéletes diétanapló – töltsd le te is!

Nagyjából minden ‘fogyj le’-cikknél, ’10 tipp a fogyáshoz’-összefoglalónál és ‘megmondjuk mit egyél, hogy végre lefogyj’-okosságnál szerepel egy tényező, amit szinte soha senki nem tart be: és ez a fogyinapló írása. Pedig az összes diéta és jólmegmondomság parancsolatai közül nagyjából ez az egy az, ami ténylegesen, 100%-osan segít. És nem, nem úgy, hogy lefirkantjuk egy post-itre, hogy ettünk gyümölcsöt reggelire, aztán egy hambit délben, aztán négy palacsintát vacsi után, mert ez nagyjából annyira elegendő, hogy szégyenkezve leírjuk a napi rossz döntéseink sorozatát, aztán megutáljuk magunkat meg a naplóírást is. Aztán már nem írjuk le, csak eszünk. Hasznos, ugye? /p>

Van ám az egésznek egy sokkal művészibb szintre fejlesztett verziója, ami nemcsak az időpontokkal és kalóriákkal való bővítés, hanem egy tényleges napló: érzelmek kerülnek bele, és ez a kulcsszó az evési szokásaink megváltoztatásának a terén IS, mint oly sok más dologgal kapcsolatban. Is. Na szóval, a lényeg, hogy nem is kötelező egy konkrét diétát követnie annak, aki okosan, magához mindennemű őszinteséggel írja le a kajához fűződő viszonyát; azt, hogy miért evett meg délben másfél pizzát, és azt, hogy hogyan is érzi magát egy sikerekkel teli nap után. Legyen az bármilyen étrend vagy edzésterv, amit éppen szem előtt tartasz, az a fontos, hogy nyomon tudd követni, mikor csúszol el, mikor vagy kitartó és mikor fér bele, hogy engedj kicsit a csábításnak. Elkezded a kitöltést? Megéri majd, ez egészen biztos.

AMI MÉG TETSZENI FOG NEKED

diétanaptár, hogy a hét minden percében fogyhass!

ígéretek, amiket feleslegesen teszel magadnak

a fogyáshoz vezető mentális stratégiák

Posted on 2017-06-12 2018-03-16

Mi is pontosan motiváció, és hogyan tudok magamnak csinálni?

Elhatározás, felkészülés, kemény munka, elernyedés – általában így néz ki a híres felbuzdulás-körforgás, amit mindannyian ismerünk. Egy esemény, egy nyaralás, egy új szerelem vagy munka, és máris ezer akármin – nem tudom, miben mérik a motivációt, de legyen mondjuk megcsinálom -, szóval ezer megcsinálomon van az eltökéltség-mutatód. Aztán – egyébként természetesen – ez a motiváció eltűnik, és újat kell keresni a tevékenység folytatásához. Na, ilyenkor szokott abbamaradni a diéta, az edzés, az egészséges életmód és a mérőd közelít a 0 megcsinálomhoz. Mi is ez az egész, és hogyan kell irányítani?

Az gondolom világos, hogy mi most nem a szükségleteken alapuló motivációról – éhes vagyok, ezért felállok, és elindulok kaját “vadászni” – fogunk beszélni, inkább a drive-ra épülőről. Ez az a fajta belső indíttatás, ami -nagyon fontos tudni- nem azt sugallja a csóri fogyókúrázónak, hogy mit csináljon pontosan, csak azt, hogy fogyni és mozogni kéne. Na kéremszépen, ezért olyan rohadt nehéz motiváltnak maradni. Megkapjuk a kezdeti hajtóerőt, csináljuk ezerrel, aztán az éhség növekedésével fordított arányban csökken a késztetés. Mi meg csak annyit tudunk, hogy fogyni kéne. De hogyan maradjon fenn a belső kényszer?

Félsiker, ha felismered azt az állapotot, amikor a motivációd kezd elhagyni – ha már elhagyott, az se baj, újra tudod építeni, de mindenképpen figyelj, hogy legközelebb megelőzd! Amikor beüt a krach, nincs más dolgod, mint az elkövetkező jópár módszer egyikét kipróbálni. Többnyire az összes hatásos, de simán lehet, hogy megtalálod a saját, kedvenc, önmotiváló technikádat! Ha érzed, hogy túlennél, nem akarsz elmenni edzeni, csábít egy óriás hamburger és dühödben felkajálnád a hűtőt, kapd elő a listát és stay motivated! Menni fog, ez gyakorlatilag 100%. Csak elő kell venni és csinálni.

Posted on 2017-05-21 2018-04-02

“Jól ment minden, aztán abbahagytam” – így teremts flow-t a diétában

Lehet, hogy nem olyan részletesen, de azért mindannyian ismerjük egy kicsit a flow-érzést, ha máshonnan nem is, akkor gyerekkorunkból, amikor megkaptuk azt a rég áhított játékot és órákon keresztül a szőnyegen térdelve, fittyet hányva mama és papa bármiféle kommunikációs próbálkozására mi csak játszottunk. Na ez az érzés, ez az állapot a flow. A szerencsésebbek nap mint nap érezhetik, hiszen a munkájuk szenvedéllyel tölti el őket, a nagyobb, ám szintén szerencsés tömeg pedig a hobbijában éli meg az

‘elérhetetlenvagyokmertannyiraélvezekerreadolografigyelni’-élményt.

Ha tudod, mi ez, akkor azzal is tisztában vagy, hogy nehéz elkapni a fonalat és valamit ilyen élvezettel csinálni, de iszonyúan megéri. Van egy jó hírünk: a fogyás, pontosabban az életmódváltás is simán okozhat flow-t.

Ha bármikor is hirtelen abbahagytad a fogyókúrát, akkor logikus, hogy felmerül benned a kérdés: viszonylag jól ment, egészen sokat sportoltam, betartottam a szabályokat – akkor miért áldoztam fel mindent a cukor oltárán? Valószínűleg mert még nem kapott el ez flowfeeling – no para, van remény! Mondjuk is, hogy hogyan:

A KIÚT AZ IDŐSÍKOKBAN KERESENDŐ.

Oké, elég interstellar-osan hangzik, de most nem egy újabb idő-és dimenzióutazós film ajánlója jön; a megoldás sokkal egyszerűbb: a múltbéli rágódásainkon való túllépésről van ugyanis szó. Nincs azzal semmi baj, ha a sikertelen fogyókúrákat felidézzük; inkább az élmény pozitív kilátásba való helyezése a cél, hiszen, ha rájössz, hogy bizonyos negatív élményekért és kudarcokért nem te vagy a felelős, sőt azoknak jó is lehet a kimenetele, akkor nem a negatív tapasztalatokból fogsz táplálkozni a jövőt illetően. Hidd el, működik. Ha pedig folyton pozitív képek – és az ok, amiért tudod, hogy most sikerülni fog – lebegnek a szemed előtt, akkor nem is tud nem sikerülni! Ez egy 100%-os, szemléletváltáson alapuló módszer. Ha valamiről meggyőződésed, hogy az úgy lesz, akkor az – hiába hangzik túlságosan önsegítőkönyvesen – úgy lesz. Ilyen egyszerű – és meg is érkezett körünkbe a sokat emlegetett flow – készenállsz rá?

Itt egy példa, hogy hogyan tudod átfordítani a kudarcokat: ugye, hogy ha 10 nap fogyózás után elcsábulsz és tartasz egy chipsorgiát, utálni fogod magad? Naja. De mi van akkor, ha megdicséred magad azért a 10 kitartó napért? Tudtad, hogy ezt kéne tenned? És miért csábultál el? Mert túl kemény elvárásokat támasztottál magad elé! Nyilván, 10 nap után szükséged volt egy kis megerősítésre, jutalomra – és az evésben találtad meg azt. Nem baj, és nem a te hibád. Legközelebb már élvezhetőbb étrenddel fogsz foglalkozni, és több jutalmat adsz majd magadnak (ami nem kaja), ugye?

Posted on 2017-05-20

miért kötődöm ennyire a kajához?

Igen, igen, igen. Nagyon sokunkat érint a probléma, nagyon sokan küzdünk vele és rengeteg család alapvető gondjaihoz tartozik. A kajáláshoz való kötődés csomó okból lehet jelen az életünkben, akár felvett szokásként, akár észrevétlen, ‘ígynőttemfel’-tényezőként. Ha te is azt érzed, hogy sok problémát evéssel oldasz meg; ha az érzelmeidtől függ a napi menüd; ha nagyon ingadozó a fogyókúrád sikeressége; ha néha simán tudsz kétszer vacsorázni aztán nasizni is és még sorolhatnám, akkor sajnos elég erős viszony van közted és falás között. De ne ess kétségbe, van megoldás! Akkor is, ha most éppen kilátástalannak érzed a helyzetet.

Akár a családod szokása a kaját megoldásként kezelni, akár a párodtól vetted át az érzelmi evést, akár egyedül vagy a problémával, érdemes saját magadat alaposan megvizsgálni, mégpedig a vágyakozás pillanatában. Ha még nem tudod pontosan, miért és mikor eszel a legtöbbet, muszáj lesz a sóvárgásokat időpontokkal, érzésekkel együtt lejegyezned. Próbáld csak ki! Nagyon nehéz lesz elsőre nem leemelni a csokit a polcról, hanem elkezdeni töltögetni – mégis, csak ezzel a módszerrel tudsz rájönni a kaja iránti szenvedélyed okára. Egyet pedig biztosan állíthatunk: ha elolvasod, amit leírtál, felszabadítod az elnyomott érzéseket, ami először ijesztő lesz, aztán rettentően jó; el fog múlni a sóvárgás, és rájössz majd, hol hibádzik a dolog. Ezt fokozatosan, minden adandó alkalommal megismételve pedig eljutsz egy terápiás megoldásig, ami végre segíthet lerakni az evést. Persze csak addig, amíg nem leszel tényleg éhes! Ne higgy benne, csak próbáld ki: minden alkalommal, amikor megkívánsz valamit – most nem a korgó gyomorról beszélünk, hanem a sóvárgós, lelki éhségről -, töltsd ki ezt az ívet és 5 percet rászánva, csak ezzel foglalkozz! Elmúlt? Igen. Nem múlt el? Gondold át újra! Ez egy védekezési mechanizmus: ha a lelked éppen nagyon nem akar egy fájdalommal foglalkozni, kivetíti neked máshová, te pedig – mások például inni vagy dühöngeni – enni kezdesz. Itt az ideje végre nem elnyomni a bajokat és ha csak pár percig, de foglalkozni velük, gyomor-, test- és kalóriakímélően.

sóvárgásnapló.png — *segíts magadon, és minden egyes sóvárgásnál töltsd ki a táblázatot!*

Posted on 2017-05-17 2018-04-11

Kényszerevő vagyok, vagy csak szeretek enni?

Valljuk csak be: ez az idézet nagyon sok ember szájából elhangozhatott volna. Ha már itt jársz, biztosan te is elgondolkodtál azon, hogy le kéne dobni pár kilót vagy egy kicsit vissza kellene szorítani az esti nasiadagokat. De azon eltöprengtél valaha, hogy honnan eredhet a problémád? Csak szeretsz enni és emiatt sok kiflit veszel a boltban, de bármikor abba tudnád hagyni ezt a rossz szokásodat? Vagy az adagokkal van problémád? Arról szól a napod, hogy mit fogsz enni? Ha azt akarod, hogy a gondod ne csak tünetileg legyen kezelve, hanem a gyökerestül meg legyen oldva, akkor igen, itt az idő átgondolni, hogy most akkor csak egy kis háttértudásra van szükséged az étrendösszeállításhoz, vagy komoly pszichológiai problémáról van szó. Olvasd el ezt a pár tulajdonságot, ami csak egy evéstől teljes mértékben függő embernél fordulhat elő, és mérlegelj te magad, hogy mennyire vagy gondban kaja-ügyben:

1.A kényszerevő nem a teste jelzései szerint táplálkozik, inkább a pillanatnyi érzelmei vezérlik az evés felé. Pont emiatt nagyon ritkán érez fizikai éhséget, mondjuk gyomorkorgást vagy gyengeséget, és szinte mindig tele van, hiszen nagy adagokat eszik, többször egy nap.

2.Az evéskényszer elég nagy úr: ha valaki ettől szenved, nehezen, vagy egyáltalán nem tudja megkülönböztetni a ‘megkívántam’-állapotot az ‘éhes vagyok’-állapottól, mert az adott étel által kiváltott érzelmek szinte elködösítik az agyát és úgy érzi, azonnal meg kell kapnia azt a pékárut vagy édességet.

3.A kajafüggők két csoportra osztják magukban az ételeket, ‘szabad’ és ‘nem szabadna’ kategóriákra. Pont emiatt vagy koplalnak vagy habzsolnak, nem nagyon létezik átmenet, az étel egy tiltott dolog a szemükben, amit igazából élveznek, de közben bűntudatot éreznek.

4.Általában pont a kényszeres evők konyhája a legkevésbé felszerelt: a hűtőben szinte csak sovány túrót, light-joghurtot és almát találni. Pont az állandó diéták és iszonyatos megszorítások miatt – mégis, többnyire nyer a pizza és a gyros hazafelé.

Ha ebből a négy jellemzőből akár kettő már jelen van az életedben, akkor a probléma sajnos felütötte a fejét nálad is, de ne pánikolj! Rengetegen küzdenek ezzel, ne kezeld magad betegként vagy reménytelen esetként, iszonyú sok megoldás létezik arra, hogy szépen, fokozatosan visszaszorítsd a kényszered. Tapasztalatok bizonyítják, hogy konkrét lelki problémák okozzák a kényszeres evést az életünkben: párkapcsolati bajok, mindennapos terhek, egy szűnni nem akaró magánéleti gond, nyomasztó munkahely és még sorolhatnám. Próbálj meg egy kicsit elmélyedni magadban, és rájönni arra, hogy milyen hiányérzet, esetleg szorongás okozza az állandó evéskényszert! Ha egyszerűen nem találod rá a választ, sokszori önismereti gyakorlat, sok-sok beszélgetés és komoly ‘kutatómunka’ után sem, akkor érdemes szakember segítségét kérned, mert nagyon hamar és könnyen megszüntethető a probléma a kiváltó ok kezelésével. Sose törődj bele a kajálásba, ne fogalmazz meg kifogásokat, csak tartsd szem előtt: a kényszerevést is ugyanúgy le lehet tenni, mint a cigit vagy a drogokat, csak rohadt sok – főleg lelki – meló kell hozzá. Vágj bele az önismereti útba a diétaguru pszicho-oldalán található cikkekkel-mellékletekkel, és tegyél végre pontot a kérdőjel helyére!

Posted on 2017-05-16

szavak, amik megakadályozzák a fogyásodat

Fogyókúrázni nagyon nehéz. Lefogyni is nehéz. Sportolni is nehéz, sőt kitartani is nehéz. De tudod, mi a legnehezebb? Ezeket a mondatokat elkerülni. Mert a pozitivitás nehéz. CSAK: az az igazság, hogy működik. Néhány apró változtatás, és készen is állsz – annyira sok béna szöveget használunk minden áldott nap, amik észrevétlenül rombolják a kitartásunkat… De ha egy kicsit dolgozunk azon, hogy ezeket a szavakat elkerüljük, akkor -szintén észrevétlenül- véget vethetünk a negatív kifejezések erejének. És ennek az eredménye egyszerű: boldog fogyás. Nézd végig, mi az a három szó vagy szókapcsolat, amit azonnal ki kell iktatnod a mindennapjaidból!

Na igen. A híres feltételes mód, amit annyiszor használunk, ha kibújhatnékunk van valami alól: a -na,-ne,-ná,-né toldalékokkal egy kicsit megenyhítjük a magunk dolgát, egy kicsit elbújunk a felelősség elől, egy kicsit megengedjük magunknak, hogy ne csináljuk meg aznap azt, amit kelleNE ahhoz, hogy továbblépjünk és leolvadjanak rólunk a kilók. Szóval. Amint kitűzöl egy célt, kerüld el a feltételes módot! Például: ne azt mondd, hogy ‘el kéne mennem ma futni’ (ugye, hogy bennevan a ‘lehet, hogy nem megyek’?), inkább azt mondd, hogy elmegyek ma futni! Ha egyértelműen kijelented, mi fog történni, akkor nem lesz kibúvó – nem kell ebben hinned, csak fogalmazz így. Csodálkozni fogsz a végeredményen.

“Nem, köszi, nem ehetek kenyeret…”; “nem szabad csokit ennem”; “nem engedhetem meg magamnak a bulizást”… Ismerős? Az a baj, hogy a fogyásra vágyó embernek a tiltás olyan, mint kamasznak a szobafogság: szökés lesz a vége. Ha tiltólistás a kenyér ezen a héten, írd le magadnak, hogy amit ehetsz: barnakenyér, kétszersült, házi nachos, stb… Ezzel rengeteget fogsz segíteni magadnak, hiszen ha azt látod, hogy sok a lehetőség, elmúlik a feszültséged, míg ha egy vekni kenyeret látsz pirossal áthúzva, idegességedben megennél egy pékséget is. Érdemes kipróbálni, menni fog! Ha kiteszel egy papírt a hűtőre “amit szabad”-felirattal, örömmel fog eltölteni, mennyi mindent ehetsz!

“Muszáj lefogynom”; “muszáj elkezdenem végre”; “muszáj sportolnom”… Nem tudom, te hogy vagy vele, de a muszáj-szótól a legtöbb embernek – érthetően, többnyire gyerekkori berögződések miatt – azonnal elmegy a kedve az adott dologtól. Fogyózni nem muszáj, meg nem kötelesség meg ilyenek: fogyózni jó, változtatni meg még jobb! Nem muszáj salátát enni – válogass bátran a diétaguru receptjeiből! Nem muszáj futni – olvasgasd a mozdulj!-rovatot! Nem muszáj állandóan erősnek lenni – irány a pszicho oldal! Érted már? Semmi sem muszáj, mindent magadért tegyél. Ha pedig magadért fogod tenni,
boldog leszel. De tényleg.

Posted on 2017-05-14

a “nem vagyok éhes, de tudnék még enni” – állapot: hogyan álljak le időben?

Ó, kinek nem ismerős a mondat: “ettem, igen, jóllaktam, de egy kis desszert még belefér”. Vagy: “persze, vacsiztam, de azért tudok popcornt enni a film alatt”. Mindannyian küzdünk azzal az érzéssel, hogy túl finom a kaja, és nem tudunk leállni. Aztán eljutunk Teleországba, a Nemtudokmegmozdulni-tartományba, és húzzuk az időnket a Nasi hotelben. Viccen kívül: miért olyan rohadt nehéz megítélni, mennyi az annyi? Illetve, a megítélés még megy, de a betartás már nem annyira. Mikor rakd le a kanalat úgy, hogy jól is lakj, de fogyj is? Nos, a gyomor egy elég összetett rendszer, és mivel továbbra is túl sok kaja vesz minket körül – “icipicikét” több, mint mondjuk az őskorban -, a testünk sajnos még mindig nagyon örül, ha ételt kap. ( Komolyan, minta még mindig a vadászó-gyűjtögető időszakunkat élnénk.) Főleg a lelki függő típusoknál. Náluk még plusz boldogsághormon és jókedv is termelődik pár katona szalonnától, ráadásul fogalmuk sincs, mikor hagyják abba az evést azon az erős alkalmon kívül, mikor fogja magát a sok finom falat, és csakúgy önkényesen elfogy. Szóval nem túl egyszerű szigorú megszorítások nélkül fogyni – a szigorú megszorítások pedig előbb-utóbb bukást hoznak magukkal. Az lenne szuper, ha végre észrevennénk, mikor elég, és eljutnánk oda, hogy ezt az észrevételt komolyan is vegyük, méghozzá úgy, hogy akármennyi van a tányéron, akármennyi van az asztalon, akárhányféle desszert van még, akármivel tukmál a nagyi, mi akkoris abbahagyjuk. Fogjuk magunkat, és felállunk az asztaltól. Rohadt nehéz, tudom. Én például eleinte így néztem ki, ha már “befejeztem”:

Szerencsére vannak módszerek, amikkel folyamatosan mérni tudjuk, hol járunk épp: megállunk minden falat után, lassan rágunk, vizet iszunk közben, csak a kajára figyelünk, kis adagokat pakolunk ki magunknak, satöbbi. Rengeteg megoldásról hallani és olvasni, de őszintén szólva mindegyik egy kicsit idegesítő, amitől az ember elkezd tovább enni, valami fura “anyád, persze, álljak le, azért is betolom mind”-érzés miatt. De valami nyilván nem oké, ha állandóan csak az éhséget meg a brutális telítettséget érzékeljük, és semmi mást, ami a kettő között így előfordulhatna.

Vannak viszont olyan élő példák, akiktől lehet tanulni: a francia nők. Csomó beszámoló van róluk és arról, hogy esznek bagetteket, sajtokat, szalámikat, átlagosan mégis sokkal enyhébb mértékű az elhízottságuk, mint mondjuk a magyarokénak, vagy az amerikaiakénak. És az a durva, hogy egyetlen dolog derült ki róluk, ami ezt okozhatja:

MAGUKRA FIGYELNEK, ÉS NEM A KAJÁRA.

Igen. Komolyan. Tudom, nem tűnik túl nagy megfejtésnek, de az: ők evés közben nem a tányért nézik, nem az asztalt, azt, hogy mi van még rajta, nem arra figyelnek, hogy milyen ízeket kóstolgatnának meg, arra sem, hogy mekkora a tányér, és arra sem, hogy mások mennyit és mit esznek. Nem. Ők folyamatosan befelé figyelnek. Szinte minden falat után eszükbe jut a saját testük, és a gyomrukra koncentrálnak. Ez náluk lehet, hogy ösztönös, de a jó hír az, hogy ez a jó szokás teljesen elsajátítható! Összesen két dologra kell nagyon-nagyon-nagyon odafigyelni: az evés külön tevékenység legyen, tehát ülj le az asztalhoz, az adagot előre a tányérra készítve. A másik, hogy végig magadra figyelj! Mintha a kajálás egy meditációs gyakorlat lenne – képzeld el a gyomrodat, a testedet, ahogy táplálódik attól, amit beviszel: minden falat után egy kép. Ez eleve lelassítja az evést, ami már fél siker, de a legjobb, hogy a megfelelő gyakorlattal egy idő után nem fogod tudni teleenni magad. Végre észreveheted a bűvös “nem vagyok éhes, de tudnék még enni”-állapotot, és átfordíthatod “nem vagyok éhes, és nem is eszem többet”-állapotra. Szerintem ez egy óriási felszabadítás az állandóan ott motoszkáló eddmegamidvan-feszültségtől, és a szép benne, hogy munkával tényleg rutinná tudod tenni! Hinni nem kell benne, csak gyakorolni. Állandóan, amikor csak eszel. Kezdésként próbáld ki, hogy a legközelebbi étkezésnél minden falat lenyelése után elmondod a következő mondatot:

De ha ez túl nevetséges vagy tőled messze álló lenne, bármikor írhatsz magadnak saját mantrát, ha neked más működik! Fogalmazd meg a saját mondatodat, írd be a DiétaGuru-mantra helyére, nyomtasd ki vagy töltsd le, és legyen nálad minden étkezésnél kapaszkodónak! A lényeg, hogy röviden megfogalmazd a célodat és azt, hogy miért is muszáj elérned. Nagyon motiváló gyakorlat, hidd el!