motiváció Archives - Page 3 of 3

Posted on 2017-05-01

“nem vagyok függő” – aha. egy hét kávé nélkül

*a kreativitást hirdető fotókon is mindig ott egy csésze kávé!*

Reggel, délután, koraeste, este. Ha megérzem a csodálatos fekete illatát, ahogy békésen szétárad némi frissességet szétszórva a szobában, kábé verset tudnék írni arról, hogy milyen jó dolog élni. Imádok kávézni, nálam ez egy rituálé. Reggel, rögtön ébredés után jöhet az első. Indul a nap, illatozik a tejes csoda, én meg felébredek. Aztán koradélután egy kis “halogatomamunkát”-szünet közben jöhet a következő, ami összehozza a kávézó lustulókat, és új erőt ad délutánra. Estefelé jöhet a harmadik, hiszen sokáig fenn akarok maradni. Közben arra gondolok, hogy ez tökjó így, mert a koffein csökkenti a szklerózis kialakulását, nekem meg a nagymamám szklerózisos, úgyhogy feltétlenül jót tesz a napi három kávé, hiszen ki kell ütnöm az öröklődés lehetőségét. Meg ugyebár tele van antioxidánssal, segít megelőzni az Alzheimert és a Parkinsont, plusz egy rakás betegség óiási ellensége: nagy szerepe van a diabétesz-és vérnyomásproblémák megelőzésében, sőt a rövidtávú memóriát is támogatja! Egyszóval csodás.

De akkor miért tartok szünetet?

Nos, hiába hitegetem magam azzal, hogy az egészségem érdekében kávézom szét magam minden nap, mert hát valljuk be, ha ez így lenne, akkor nem dobnék be délutánonként akkor is egy háromazegybent, ha már elfogyott a jó kávé, vagy nincs időm elsétálni egy Starbucksig. Hiába jut eszembe minden újabb csészénél valamilyen egészségre jótékony hatás, ha utána remeg a kezem. Ja, és hiába örülök a kávé lustulásban való segítségében, ha utána egy furcsa, erős nyomás lesz úrrá az agyamban. Dióhéjban: túltolom.

Eldöntöttem, hogy szakítok a kis kedvencemmel egy hétre, hátha elmúlik az “agyzsibbadás”, a kótyagos reggelek és a kényszer, hogy mielőtt nekifogok bárminek, meg kell, hogy igyak egy kávét. Mikor ezt eldöntöttem két csésze után, nagyjából így nézhettem ki:

És így is éreztem magam.

(Plusz: a túlzott kávéfogyasztás dehidratáltsághoz és ásványianyag-hiányhoz vezethet, szóval lehet, hogy rátaláltam az enyhe vashiányom okára. Éljen a kísérletezés!)

1.nap

09.00

Van egy ilyen heppem, hogy ha tehetem, az új szokást vasárnap kezdem el beépíteni az életembe. Ez nem véletlen, hiszen ahelyett -amiből régen egyébként sportot űztem -, hogy ma még jó erősen bekávéznék, mert hát “holnaptól nem lehet”, aztán a hét első reggelén raknék hirtelen piros x-et a kotyogósra fáradtan és szarkedvűen, na ehelyett inkább ma hordom ki lábon először a kávéhiányt. Itthon, a négy fal között. Ahol senki nem látja.

(Amúgy csak tizenhétszer ellenőriztem ezt a fenti mondatot, és most se tudnám megmondani, hogy helyes-e. Bocs. Nem ittam még kávét.)

17.00

Azt kell, hogy mondjam, elég jól bírom az első napot. Kicsit hiányzott a friss levegőbe való beleszimatolás a kávém társaságában egy ilyen kényelmes vasárnapon, de elengedtem a dühöngést, és teát főztem, amit aztán jégkockákkal bolondítottam meg. Áhááá. Nem is rossz. Mondjuk elég sokat tudtam aludni az éjjel, és nyugis is a vasárnap, úgyhogy egyelőre nem bíznám el magam, ha nem muszáj.

2. nap

11.00

Egy kicsit most így meg fogok őrülni. Valamiért rosszul aludtam az éjjel – nem hiszem, hogy a koffein hiánya miatt -, és reggel azt éreztem, hogy ha nem érzek kávéillatot a következő lélegzetvételem alkalmával, akkor biztos kinyírok valakit. Nem éreztem. Nem követtem el gyilkosságot, de nehéz volt. Megragadtam a teámat, és azóta is próbálom elnyomni az igényemet, hogy mennyire tolnék egy jó lattét. De a kiadós reggeli és a gyümölcslé segített. Egyelőre. Ja. Tök jó minden.

18.00

Kezdek túllenni a mélyponton, a délutáni testmozgás fellendített, erőt adott és a kávé ízét se kívánom ebben a szent pillanatban. Ja, és ma nem remegett semmim! Nem is rossz érzés…

Napi óriási okosság -> ha eljutottál odáig, hogy remegést okoz a lattéd amit imádsz, ideje egy kis szünetet tartani, és akár könnyek árán búcsút mondani egy kicsit a kávézásnak.

3. nap

10.50

Tök érdekes. Nem gondoltam volna, hogy már a harmadik reggelen nem jelent majd nagyobb problémát kikerülni a feketét. Csináltam egy “szépség”-teát (olyan jó nevekkel tudnak ellátni teákat, hogy muszáj az embernek megvennie azonnal kéthavi adagot – én legszívesebben elvittem volna az összeset a boltból, mert hát szépségtea, na), és reggeliztem egy nagyot. És kész. Pont. Ennyi. Nem is kívánom, nincs is agyzsibbadásom és hullának se érzem magam. Állok elébe a mélypontnak, szerintem még számíthatok rá…

17.05

ÉÉÉs eljött. Itt a várva várt mélypont. Vagyis volt, mert orvosoltam egy kis paleo brownie-val, isteni pótlása a kávénak a cukormentes-étcsokis-diós falatka mennyország. De előtte elég szarul voltam, kicsit úgy érzem magam egész nap, mintha egy ilyen ködfátyol lenne az agyam körül, én meg a frissességet keresve, tapogatva próbálnék kijutni belőle. Hiányzik az az éber állapot, amit egy nagy adag tejeskávé elszürcsölése után szoktam érezni. Tudtam, hogy nem lesz ez olyan egyszerű. Na mindegy.

Napi okosság -> ha leszokóban vagy a kávéról ( vagy igazából bármiről ), és elérkezik a mélypont, mindig próbáld magadat megjutalmazni valami mással, ami “kielégíti” az éppeni igényeidet. Ha innál egy jó feketét, teázz, vagy egyél meg egy egészséges sütit. Ha cigiznél, sétálj egyet a friss levegőn légzőgyakorlatokkal. A lényeg, hogy arra az érzékszervedre figyelj, amelyik abban a pillanatban valamilyen hiányt szenved, és azt jutalmazd mással.

4. nap

11.00

Mivel tegnap megittam két fröccsöt este a barátokkal, istenien érezném magam, ha kiszabadulhatnék a béklyómból, és végre ihatnék egy dupla-tripla-presszókávét-rengetegtejjel.

De mivel nem ihatok, szokás szerint gyümölcsteázom és duzzogok egy kicsit. Juhú.

19.20

Tök jól érzem magam! Kivételesen nem kávéztam ugyebár edzés előtt, és nem igazán éreztem egyszer se a vérnyomásom váltakozását, meg a hirtelen kifáradást se közben. Szellemileg ma értem el először kávé nélkül a frissességet, aminek nagyon örülök, mert már kezdtem azt érezni, hogy 3 napja egy fura, kicsit másnapos-érzéssel társuló, érdekes akváriumba vagyok bezárva. 4. nap: kijöttem.

Napi okosság -> a frissesség titka az edzés a szabad levegőn. Nem véletlenül nem így látod az embereket futni:

5. nap

12.00

Ma nem különösebben okoz gondot kikerülni a kávézást, mert otthon lehettem majdnem egész nap, így azért egy fokkal egyszerűbb volt. Az íze azért hiányzik egy picit. Nem kicsit, de nem akarok macikávéval csalni.

17.00

Csaltam. Ittam egy bio- cikóriakávékeveréket, jó sok tejjel. Bocs, muszáj volt, de imádtam. ÁÁ dejól érzem magam, pedig nincs is benne koffein. Gondolom mostmár csak az íze volt az, ami hiányzott, viszont az nem is kicsit. Bocsesz! Muszáj volt.

6. nap

10.50

Hát én mindjárt megdöglök. Hajnali 1-kor sikerült csak lefeküdnöm tegnap, ilyenkor másnap kicsit olyan vagyok mint egy mosott koszos kendő – nem, nem ittam -, és az agyam újra egy üvegházban lebeg valahol. Plusz, végignéztem mások kávézását. Idegőrlően kívánom, de teázom, perszepersze.

Napi okosság -> nem véletlenül voltam halálosan ki reggel a kávém nélkül, hiszen hozzászoktam az évek alatt, hogy a természetes kortizoltermelést megakasztja ez a kis fekete csoda. Merthát: a szervezet reggel állítja elő a legtöbb kis kortizolbarátot, akik ugye az éberségért felelősek. De ha én erre okosan rákávézok, akkor nem termelődik annyi, és amint elfogyott az a löket, amit bevittem, több kell. Ördögi kör. Szóval kávézzunk nyugodtan, csak ne azonnal, leghamarabb ébredés után egy órával!

7. nap

Ma erősítő gyakorlatokkal és kocogással kezdtem a napot, úgyhogy jelentősen többet tettem az egészségemért, minta bedobtam volna egy dupla presszót és döglöttem volna még egy kicsit mellé. Friss és üde voltam, úgyhogy igyekszem minél több reggelt így indítani, mert bevallom, jobb érzés, mint a reggeli dugóban anyázni egy coffee-to-go termoszkával a kezemben. Érdekes, mert eltelt egy hét, és határozottan lejöttem a cuccról, de közben mégsem – nagyon szívesen betolnék bármikor egy finom kávét, DE:

mostantól nem iszom meg a feketémet ébredés után 1 órán belül
tartok majd koffeinmentes heteket
inkább edzéssel, mint kávéval fogok felébredni
redukálom maximum napi 1-re a fogyasztást
ha csak az ízét kívánom, koffeinmentest fogok inni, vagy betolok egy paleo-browniet

Próbáld ki az egyhetes elvonót, abszolút megéri!

írta: Kit

Posted on 2017-05-01 2018-03-20

“Elkezdtem sportolni, erre hízok” – most mivan?

Nehezen, de végre belevágtál. Eljársz futni, egy erősítő órára, teniszezni, vagy kocogsz a háztömb körül – a lényeg, hogy elkezdődött a változás. Boldog vagy, mert tudsz rá időt szánni, kezd jól is esni, csinálod már két hete, nem zabálsz be esténként, erősítesz, és már érzed magadon a feszesedés, a fogyás első jeleit. Aztán eltelik egy vagy két hét, kíváncsian megméredzkedsz, hátha lement már az az 1-2 kiló, amit úgy nagyjából érzel, hiszen a legfelső röcögős már hetedhéthatáron túl van. Szóval egy modell kifutós mozgásával felérve, egy óriási, bizakodó mosolykával az arcodon ráállsz a mérlegre, és…

HÍZTÁL KÉT KILÓT.

Vagy egyet. Vagy másfelet. Mindegy. Az első, amit egy homo sapiens tenne ilyenkor – tök jogosan -, hogy kidobja a mérleget meg a futócipőt a legközelebbi lomiba, és elkezd izomból enni, mintha nem lenne holnap. Én is ezen gondolkozom el először, ha valamin erősen, keményen, kitartóan dolgozok, és úgy kábé minden a visszájára fordul. Mert igen, ez csak két hét volt, de könyörgöm: két hétnyi edzés az nagyjából 10-12 óra kemény mozgás, 3000 mínusz kalória, 8-10 liter izzadtság, és nem utolsósorban két hét sóvárgás.

Akkor mi az Istenért nem látszódik a végeredmény a mérlegen?

Most kíméljük meg magunkat attól a résztől, hogy elmagyarázom, hogy ha sokat mozogsz, megnő a kalóriaigényed, tehát az étvágyad is, ezáltal kívánósabb leszel, és többet akarsz majd enni, blablabla. Gondolom ez tiszta. Meg azt is gondolom, hogy ez alapján léptél a tettek mezejére: annak megfelelően alakítod a napi kalóriabevitelt, hogy mennyit mozogsz, milyen intenzitással. Nyilván ez sem új infó, úgyhogy lépjünk tovább ezen a fejezetén a dolognak, és tegyük fel, hogy normálisan eszel, a napi kalóriaszükségletedet – vagy annál kevesebbet – viszed be, és ehhez mozogsz is, szóval mindenképpen fogyás kell, hogy bekövetkezzen.

És, tadamm, ezt a fogyást észre is vetted. Mármint nem úgy, hogy minden eltűnt két hét alatt, de azért érzed a fittséget, túllendültél az első nehézségeken, és kitartóan sportolsz, majdnem minden nap. Sőt, csökkenni látszik a boka-vagy hónaljhájcsi is, ami külön örömet okoz. Akkor miért mutat többet a mérleg? A képlet sajnos elég egyszerű, de nem elég elterjedt a fogyózók és friss sportolók körében ahhoz, hogy az általános szabály megszülessen: ha hízol a sportolás elkezdése utáni első négy hétben – és kizárod a túl sok kalória és bármilyen betegség eshetőségét -, akkor csak folytasd kitartóan még egy hétig, és jön a csoda.

Bezony. És erre megvan a magyarázat is: ha elkezdesz mozogni, és növeled a tempót, nehézséget, hosszt, vagy bármit, automatikusan mikroszakadások keletkeznek az izmaidban. Ez egyáltalán nem egy para dolog, teljesen természetes, ha nem vagy még hozzászokva, és mégis felfutsz egy lejtőn, vagy többet hasizmozol. Viszont. A test kitartóan küzd az izmai épségéért, ezért – tök jogosan, úgyhogy ne haragudjunk rá, még akkor se, ha hétvégén bikiniben kell feszítenünk – elkezdi a mikroszakadásokat folyadékkal gyógyítani. Ezt te vagy érzed, vagy nem, ez az izomláz. Néha megbénítóan fáj, sokszor egyáltalán nem is lehet érezni, mégis ez történik. Aztán attól függően, hogy mennyi izomcsoportodat mozgattad meg, mindenhova szépen gyűlik a gyógyító folyadék, és KABUMM: vizet tart vissza a szervezet. A víznek meg sajnos súlya van. Nem is kevés. Szóval: ha tényleg kizárható a túlzott kajálás, bármilyen hormonális, egészségügyi probléma vagy az egésznapos fekvés, és mégis híztál 2-3 kilót a sportolás mellett, akkor megvan a bűnös, és az az izmaid reakciója, tehát a vízvisszatartás.

Ilyenkor egyetlen dolgot lehet, sőt kötelező tenni:

VISSZA A FUTÓPADRA, AZONNAL! MOST! OTTVAGY MÁR??!

Najó, viccelek, nem kell azonnal, de nehogy abbahagyd a sportot! Ezen a szakaszon túl kell lendülni, és tolni addig, amíg meg nem erősödsz annyira, hogy a szervezeted végre úgy dönt, nem stresszel halálra tovább, és kiadja a felesleges vizet. Ez egyénenként és edzéstervenként változó, de nagyjából újabb 2-3 hétre számíts. Ahhoz viszont, hogy ezt az egész mizériát elkerüld, vagy legalábbis hamar kigyere belőle, a legfontosabb dolog a fokozatosság. Nem kell az első nap lefutnod a félmaratont, Katinka időit úsznod vagy kiköpnöd a tüdődet, miközben Jani, a szexi edző motiválóan ordít a hasizomfeladatnál. Na, szóval érted. Kiköpni a tüdőnket néha elég jó érzés, de nem kell ezzel kezdeni, mert a legtöbbször pont emiatt megy el az ember kedve. Túl nehéz, megerőltető, “nem éri meg a szenvedés”. Kajálj okosan, a kalóriákat nagyjából számolva és ügyesen elosztva, plusz eddz kitartóan! Olyan nincs, hogy ennek az egyszerű képletnek nem fogyás az eredménye.Kitartás.

(+ info: van egy ilyen urbán legenda, hogy “az izom nehezebb, mint a zsír, úgyhogy tuti emiatt mutat többet a mérleg”. Igen, az izom nehezebb, mint a zsír, de 5-6 kocogástól nem tud annyi izom épülni – ráadásul ennek a folyamatnak kell legalább 8 hét -, hogy aztán két kilót hízz emiatt. Ha belegondolsz, hülyeség is, mert akkor jövőhéten mennyi leszel, 100 kiló? Szóval ezt a magyarázatot felejtsd el, és terjeszd bátran, ha hallod, hogy valaki ezzel takarózik.)

Posted on 2017-05-01

nehezítsd meg a nassolást – küzdelem a csipegetés ellen

Sajnos sokunknak meggyűlik a baja az állandó csipegetéssel, nassolással és azzal, hogy már lassan a boltok 80%-ában felesleges, viszont annál istenibb kalóriák foglalják el a polcokat. Csokimennyországok és chipsföldek tömkelege található mindenhol, mi meg gyorsúszva közlekedünk a közért sorai között, hogy rátaláljunk Egészségföldére. Aztán rátalálunk, oda van írva, hogy light vagy csökkentett szénhidrát, és megvesszük a fél polcot. És betoljuk. Szumma szummárum: nem sokat változtattunk a nassoláson, maximum annyit, hogy mit veszünk magunkhoz a gyenge pillanatban. A mennyiség sajnos maradt (sőt, a light-szócska miatt még nőtt is). De mi a megoldás arra, hogy egyszerűen letegyük, vagy legalábbis visszaszorítsuk ezt a szenvedélybetegséget?

Akár unalomból, akár az orális fixáció, akár a kényszer és az érzelmek miatt nasizunk, semmiképp sem tesz jót testileg, de lelkileg sem. Olyan észrevétlenül tudnak zsírpárnákat okozni az étkezések közötti kis elfeledett bűnözések, hogy az már szankciókért kiált. Muszáj valahogyan küzdeni ez ellen, de mégis rohadt nehéz: amint leülünk a tévé elé, vagy olvasunk valamit, vagy nagyon bennevagyunk valamiben, vagy szorongunk, vagy csakúgy jólesne, azonnal jön az igény arra, hogy rágjunk, ropogtassunk, szopogassunk és egyéb orális tevékenységeket űzzünk. Aztán amikor elfogy az egész zacskó, csak csodálkozunk, hogy nem is emlékszünk magára az evésre.

Nem új a probléma, igaz? Őszintén szólva a lehető legjobb küzdelmi taktika a nasizás ellen csak az lehet, ha bűnözésnek hívjuk, és annak is tekintjük azt a kajálást, amit nem érdemeltünk ki. Viszont:

HA KIÉRDEMLED, EHETSZ. NASSOLHATSZ, MAJSZOLHATSZ, RÁGCSÁLHATSZ, VAGY AMI JÓLESIK. CSAK LEGYEN ÁRA.

Ha állandóan ott egy bonbonos doboz az asztalunkon közvetlenül a kezünk mellett, akkor venni fogunk belőle. Ha le kell mennünk a boltba a bonbonért, akkor az esetek kábé 80%-ában már nem megyünk le, mert csak akkor kell, ha ottvan, helyben, elérhető távolságban, karmyújtásnyira. Pont emiatt iszonyú fontos, hogy ne legyen otthon semmiféle nasi. CSAK zöldségek. CSAK natúr joghurt. És ha kiérdemelted a jó kis mártogatóstálat – mondjuk egy edzéssel, vagy munkában teljesített eredménnyel, esetleg házimunkával -, akkor bátran nekiállhatsz összeállítani a tökéletesen egészséges nasit. Ami még rettentően fontos, hogy soha ne rakj ki otthon csábító kajákat az asztalra! Nem, akkor sem, ha szép a doboza, meg akkor sem, ha akciós volt, meg akkor sem, ha light. A gyümölcstálon kívül minden kaja legyen szépen a helyén: bent a szekrényben. Jól eldugva. Az is tök jó módszer, ha különböző dobozokba rakod az élelmiszereket, feliratokkal: lisztek, édesítők, egészséges nasik, édességek. Ha több “réteggel” elszigeteled magad a bűnös kajáktól, akkor nem fogsz olyan könnyen hozzájuk nyúlni. Ez biztos.

De ha mégis rádtör a vágy egy jó film és egy kis rágcsa iránt, akkor azt jó előre terveld ki: menj el futni, és egyél utána, de úgy, hogy a kis bűnözés a vacsorád legyen! Ha helyettesíted a főétkezést ropogtatnivalókkal, az már nem akkora kihágás (de legyen tápanyagdús!), mintha utána, mellé, előtte, fölötte, hozzá ennéd azokat. Viszont a legfontosabb: mindig legyen kiérdemelt a nasizás! Készíts magadnak egy táblázatot, hogy mi mennyit ér. Mondjuk: “egy óra takarítás után ehetek 10 szem szénhidrátcsökkentett kekszet”, vagy “egy óra edzés után egy jó nagy adag mártogatóst csinálok az esti film mellé”, esetleg “egy kis túlóráért cserébe megehetek két sor étcsokit”. Jól hangzik, nem? Megérdemelt, és még az étrendedet sem rontod el vele. A legjobb, ha kitöltöd ezt az ívet, hogy nálad mi mit ér, és kirakod a hűtődre! Meg a spájzajtóra, a kanapé alá, akárhova, ahol a kaját rejtegeted. Így, ha látod, hogy igazából ki se vehetnéd, előbb megcsinálod majd az adott tevékenységet, és utána nyúlsz hozzá. Deal? Deal!

(példa: egy zacskó szénhidrátcsökkentett keksz = 35 perc futás; vagy: zöldségtál = portörlés – a saját extra tevékenységeidet írd bele arányosan a kedvenc nasijaiddal!)

Posted on 2017-05-01

10 trükk, hogy gyorsítsd a fogyást

Biztos te is bevetsz minden apróságot, hogy segítsd a diétádat: könnyű élelmiszereket eszel, változtatsz az adagokon, időzítesz, sportolsz – nos, íme még tíz apró csel, amik segítenek nap mint nap kalóriákat megspórolni; mert itt a legigazabb a közhely: sok kicsi sokra megy! Próbáld meg mind a tízet betartani, és amellett, hogy biztosan többet fogysz majd, sokkal jobban is fogod érezni magad a bőrödben. Tapasztalat!

1. ELŐÉTEL: TEA

Gondolom már a füleden jön ki az okosság, hogy minden étkezés előtt meg kell innod egy nagy pohár vizet, hogy kicsit telítettebbnek érezd magad. Arra gondoltál már, hogy ezt rendszeresen betartsd, de úgy, hogy élvezed is? Mostantól minden egyes kaja előtt szürcsölj el egy finom teát! Sokkal jobb rituálé, forró ital, így több idő elfogyasztani, kikapcsol, és ízesebb is, mint a víz. Építsd be ezt a szokást a mindennapjaidba, és figyeld meg, hogy hamarabb elszáll majd az éhséged.

HIDEGZUHANY

Ha reggel nehezen veszed rá magad a zuhanyzásra, mert fázós vagy, próbáld ki, hogy a fogaidat összeszorítva, az ágyból kikelve azonnal a fürdőbe mész, és a lábfejedtől kezdve szépen lassan lezuhanyzol hűs – nyilván nem fagypont közeli – vízzel! Olyan frissnek fogod magad érezni, mint szinte soha, és egy óriási löketet adsz vele az anyagcserédnek. Tudom, nehéz, de ha minden egyes nap betartod a hűvösvizes zuhanyt, már egy hét után sokkal feszesebb leszel. Megéri.

3. MILYEN MÉRLEG?

Biztos te is szoktad magad mérni, és azt is tudod, hogy ezt heti egyszer kell megtenned, semmiképp sem sűrűbben. Nagyon jó motiváló erő lehet a heti mérlegelés, de nem mindegy, milyen típusú készülék vár otthon. Ha megengedheted magadnak, vegyél egy testzsírt is pontosan mérő mérleget, és azzal kövesd a fogyásod! Sokkal jobb érzés, ha minden adatod megvan, és motiváltabb maradhatsz még akkor is, ha a kilóid nem redukálódtak drasztikusan, de látod, hogy a zsírod kezd eltűnni. Ha nincs erre lehetőséged, akkor keress rá, hogy a környékeden hol van olyan gyógyszertár, ahol kihelyezett mérlegekkel a testzsírodat is mérni tudod! Heti egyszer belefér…

MINDEN EGY TÁNYÉRON

Nagyon sokat faraghatsz a kalóriabeviteleden, ha éhesen hazaérve nem kipakolod a hűtőt és nekiállsz mindenből szemezgetni, hanem mindent, amit enni akarsz, szépen egy tányérra tálalod. Sokkal hatékonyabb, hiszen össze-vissza nasiznál már a telítettség elérése után is, ha még ott várna rengeteg finom falat az asztalon! Hidd el, jobban jársz, ha magad elé veszed, amit meg fogsz enni, és nem többet, de nem is kevesebbet pusztítasz el. Bátran tegyél nagy adagot a tányérodra, csak arra figyelj, hogy minden ottlegyen, egy helyen, mielőtt elpusztítod.

TV CSAK A FUTÓPADON

Egy jó film, nasival. Azt hiszem, ha fogyózunk, talán erről a legnehezebb lemondani. Nekem is. Leülünk lazítani, kinyitunk egy zacskó chipset, aztán még egyet, majd sütit eszünk, egyszóval túlzásokba esünk. Nem csoda, hiszen az agyunk nem arra figyel, mit eszünk épp – csak annyit érzékelünk, hogy jó a film, és finom a kaja. Mi lenne, ha ezt a már ezer éve összetapadt szokást most végre szétválasztanád, és a tévét inkább a futópadról néznéd? Ha pedig filmezel, ne nasizz – teázz, dőlj hátra, és élvezd! Ha teljesen elviselhetetlennek érzed egy kis pluszkalória nélkül a kikapcsolódást – én általában annak érzem -, akkor viszont időzítsd úgy, hogy a vacsorád legyen az az egészséges nasi, amit tervezel. Vágj fel csíkokra répát, zellerszárat, tegyél mellé pár darab teljes kiőrlésű kétszersültet, és csinálj joghurtos-márványsajtos, vagy avokádós-paradicsomos mártogatóst! Nagyon finom, megvan a filmélmény, és be se zabálunk. Siker!

ÉHESEN A BOLTBAN

Na igen, a legnagyobb csapda. Próbálj meg mindig étkezés után bevásárolni, mert éhesen a legapróbb kísértésnek is nehéz lesz ellenállni! Egy példa: a múltkor edzés után, iszonyú éhesen mentem el bevásárolni, és a fél fizumat otthagytam a boltban finomnak ígérkező, egészséges, és teljesen felesleges termékekre: két teljes kiőrlésű óriási cipó, fahéjas-cukormentes keksz, mogyoró, rengeteg felvágott és ízes joghurtok landoltak a kosaramban. Ezeknek nagyjából a felére lett volna szükségem, és természetesen később nem is ettem meg mind. Persze, jó, ha elálló élelmiszerekből bevásárolunk, de a fahéjas keksz például életem egyik legfeleslegesebb húzása volt, és még azt sem sikerült éhesen mérlegelnem, hogy óriási kalóriabomba… Csak annyit láttam meg, hogy bio. Pontosabban csak annyit akartam meglátni. Jobb, ha te nem esel bele ebbe a hibába, vásárlás előtt kaja! És szigorú bevásárlólista.

KÁVÉ HELYETT ZÖLD TEA

Nehéz lemondani a csodás feketéről, de sok szempontból érdemes: ha lecseréled a kávédat zöld teára, rengeteg kalóriát megspórolsz, hiszen a zsíros tej, a tejszínhab, a cukor vagy édesítő mind-mind plusz kalóriákat jelentenek, míg a zöld teától is bőven kapsz koffeint, és jobb hatással lesz az anyagcserédre is. Ha a reggeli kávéról nem is tudsz lemondani, délután mindenképp teázz inkább a megszokott lattéd helyett! Lehet, hogy elsőre nehéz lesz, de hamar érezni fogod a jótékony hatását, plusz jéggel-citrommal iszonyú jó frissítő is, jobb a meleg napokon, mint a kávé.

CSERÉLD LE A TEJET!

Gondoltad volna, hogy rengeteg kalóriát kihúzhatsz a listádról, ha elhagyod a zsíros – még akkor is, ha bio – tejeket, amiket mindennap főzéshez vagy kávézáshoz használsz? Próbálj alternatív forrást találni! A növényi tejek amellett, hogy több ásványi anyagot tartalmaznak, kevesebb kalóriát is jelentenek. A legjobb megoldás pedig a light szójatej. Kíméletesebb a bőröddel, sokkal kevesebb zsírt tartalmaz, és kellemesen édeskés az íze, ráadásul feleannyi kalóriát tartalmaz, mint a 1,5%-os tehéntej! Főzéshez, kávézáshoz használd, és élvezd az energiaspórolást! Én imádom.

VÍZNAP? NEM.

Hagyj fel a törekvéssel, miszerint minden fogyókúrának tartalmaznia kell egy víznapot bizonyos időközönként! Ez egészen egyszerűen nem egészséges. Arról ne is beszéljünk, hogy a következő napon mennyi pluszkalóriát akarsz majd bevinni az egynapos éhezés miatt. Ez nem tesz jót sem az idegrendszerednek, sem a teljesítményednek, de a fogyásodnak pláne nem. Persze, ha megfelelő körülmények között akarsz böjtöt tartani, tedd meg, tisztíts, de ne játssz többek között a cukroddal és a tested hormontermelésével az egész napos vízivással! Ha egy böjtnapot akarsz tartani, csinálj smoothiekat saját gyümölcsökből, vagy egyél egész nap csak zöldséglevest. Tisztít, egészséges és bele se halsz. Hetente-kéthetente iktass be egy tisztulónapot! Nagyon megdobja a fogyást és isteni érzés is. Persze ne aznap menj vásárolni, mert akkor a boltig se jutsz el a sarki grillcsirkés miatt. Szintén tapasztalat.

10. MINDENNAPOS MOZGÁS

Ha nem vagy egy olimpikon típus, akkor is érdemes beiktatnod az életedbe a rendszeres mozgást. Ne ijedj meg, nem kell mindennap hosszútávfutásra adnod a fejed, csak igyekezz reggelente 10-20 percet tornázni, sétálj nagyokat, és a szabadidődben menj el kocogni! Ezek nem óriási áldozatok, mégis nagyon sokat dobnak a fogyásodon. Ha pedig már minden erőddel belevetetted magad a sportba, fokozatosan, egy jó edzéstervvel haladj, és váltogasd, hogy milyen gyakorlatokat űzöl! Sokan túlzásba viszik a kardiót, pedig nélkülözhetetlen az erősítő edzésekre is teljes gőzzel koncentrálni. Váltogass és biztosan hamarabb fogsz fogyni.

Posted on 2017-05-01

“holnaptól fogyó” – a folyamatos halogatás

Ó, te jó ég, ha annyi forintom lenne, ahányszor eldöntöttem, hogy másnap intenzív fogyókúrába kezdek! A kérdés egyébként minden alkalommal felmerül bennem: miért nem tudok este nekiállni a fogyásnak? Miért kell még nekem az az utolsó, testemet-lelkemet megnyugtató vacsora? Hát igen, az evésorientált emberek sajnos többnyire hajlamosak a halogatásra. A változtatás halogatására legalábbis egészen biztosan. Aztán jön a sokszor emlegetett holnap, ami erős koplalással, jobb esetben egy egészséges reggelivel indul, de amint nehézség adódik az étrend betartásában, mint egy halálra rémült gyerek, visszatérünk a prokrasztináció, azaz a folyamatos halogatás pihe-puha kis védőburkába. Arról nem is beszélve, hogyha másvalamit halogatunk, akkor is hajlamosak vagyunk enni, ahelyett, hogy nekiállnánk annak az adott feladatnak. Halogatjuk a fogyókúrát, ezért eszünk. Halogatjuk az életünk különböző területein megoldandó dolgainkat, ezért is eszünk. Aztán csalódottak leszünk, hogy miért halogatunk annyit – és eszünk. Röviden-tömören: a halogatás óriási csapda. Mindenkinek. De hogyan tegyünk az ellen, hogy újra és újra belelépjünk?

Fontos tisztáznunk, hogy a halogató ember nem lusta. Aki lusta, az szíve szerint semmit nem csinálna (persze ennek is vannak pszichés okai). Aki halogat, az szíve szerint nagyon is csinálna, de valamiért – ennek rengeteg oka lehet, most erre próbálunk rájönni – nem bírja magát rávenni az adott tevékenységre.

Az érzés, ami a halogatás mögött lapul

Miért halogatok? Ha őszintén felteszed saját magadnak ezt az egyszerű kérdést, lehet, hogy képlékeny lesz a válasz, de a megoldáshoz vezető fonalat el fogod kapni. Félelem, döntésképtelenség, szorongás – rengeteg ok felmerülhet benned, amikor a kérdéssel foglalkozol. Ha felismerted, milyen érzelem van benned az adott dologgal – jelen esetben a fogyókúrával – kapcsolatban, rögtön közelebb kerülsz a válaszhoz. Gondolj arra a fogyókúrára, amit elhalasztottál holnapra: mit érzel? Csalódottságot? Dühöt? Kényelmetlenséget? Szívfájdalmat? Megalázottságot? Túl nagy áldozatot? Vagy nem hiszel igazán magadban? Ez azért fontos, mert ha a lelkedből felszabadul egy érzés, az már világosan elvezet a halogatásod okához. Ha például félsz egy esetleges vagy újra előforduló bukástól, könnyen áltathatod magad azzal, hogy ma este még jó élményeket szerzel, ’bátorságot’ gyűjtesz – tehát jól teleeszed magad -, minél tovább biztonságban érzed magad, és majd holnap nekiállsz az új étrendnek. Ha tiszta fejjel átgondolod, te is rájössz, hogy ez egy rossz reakció, mindeközben viszont egy abszolút érthető, logikus védekezés. Pont ezért olyan nehéz kikerülni.

Az érzés forrása

Ha megvan, milyen érzés lapul a halogatásod mögött, fogd meg jól, és el ne engedd! Túl kemény étrendbe akarsz belevágni? Túl sokat akarsz egyszerre? Az agyadban a fogyókúra és az életmódváltás már most rossz érzéseket keltenek a rengeteg negatív tapasztalat miatt? Bármiről is van szó, vezesd vissza az érzésedet valamilyen tapasztalathoz: egyszer lefogytál iszonyú szenvedések árán és dupla annyit híztál vissza? Túlságosan szeretsz enni, mert az étel valamilyen érzelmet helyettesítő eszköz lett az életedben, így nehéz lenne elengedni? A legutóbb is kínos helyzetbe kerültél, mert egy összejövetelen nem ettél a kínált ételekből? Te vagy az a társaságban, aki állandóan fogyózik, mégsem sikerült még lefogynia? Ha őszintén magunkba nézünk, mind tudjuk, miért halogatunk. Adj magadnak időt, és gondold át, hogy az az érzés milyen tapasztalásból fakad. Idézd fel, hogy mit éreztél akkor, amikor kritizáltak, vagy csak önmagad előtt vallottál kudarcot. A lényeg, hogy rátalálj arra az emlékre, ami a fogyókúrával kapcsolatos rossz érzést okozta, és ne félj újra átélni azt.

Nem kell mindig ugyanúgy lennie

Sikerült előszedni azt a tapasztalatot, ami kiváltotta az érzést? Ha megvan, gondold végig úgy, mintha az adott kudarc/ rossz érzést kiváltó történés nem úgy ért volna véget, mint ahogy igazából. Például: Senki nem is nézett rád furcsán az összejövetelen. Nem adtad fel az ötödik nap után egy mozis nachosszal. Szépen lassan lefogytál, és nem híztál vissza. A férjed/feleséged észrevette, hogy fogytál, és meg is dicsért. Lemondtál a cukorról, és másban találtad meg a boldogságot. Erős vizualizáció kell hozzá, újra és újra képzeld el a történet jó kimenetelét! Na, milyen érzés megváltoztatni a múltadat? Gondolom felemelő és egyben vágyakozással tölt el. Van egy nagyon-nagyon jó hírem: ez mind lehetséges. A jövőt meg tudod változtatni. Hidd el, az általánosítás, miszerint legközelebb sem éri majd meg belevágni, mert a legutóbb nem jól alakult, na, ez nem igaz. Nagyjából olyan, mintha elkapnál egy náthát: tavaly télen lebetegedtél, emiatt idén is le fogsz? Nem! Felelőse vagy annak, hogy a ma esti sztorid hogy alakul. Nem a holnapi. Mától fogyózunk. Mosttól fogyózunk. Ettől a pillanattól kezdve. Írd át a történetedet úgy, hogy a tapasztalás felülíródjon. Persze ehhez rengeteg egyéb forrásból származó motivációt kell összeszedned, de egy már biztos van: az új happy end lehetősége, ami nem múlik senkin, rajtad kívül, és pont emiatt fog menni. Hiszen már fejben megtettél mindent, tudod a módját, hogyan fogod elérni a céljaidat, nincs ennél egyszerűbb képlet. Taposd el a halogatást, és írj egy tökéletes befejezést!