Reggel, délután, koraeste, este. Ha megérzem a csodálatos fekete illatát, ahogy békésen szétárad némi frissességet szétszórva a szobában, kábé verset tudnék írni arról, hogy milyen jó dolog élni. Imádok kávézni, nálam ez egy rituálé. Reggel, rögtön ébredés után jöhet az első. Indul a nap, illatozik a tejes csoda, én meg felébredek. Aztán koradélután egy kis “halogatomamunkát”-szünet közben jöhet a következő, ami összehozza a kávézó lustulókat, és új erőt ad délutánra. Estefelé jöhet a harmadik, hiszen sokáig fenn akarok maradni. Közben arra gondolok, hogy ez tökjó így, mert a koffein csökkenti a szklerózis kialakulását, nekem meg a nagymamám szklerózisos, úgyhogy feltétlenül jót tesz a napi három kávé, hiszen ki kell ütnöm az öröklődés lehetőségét. Meg ugyebár tele van antioxidánssal, segít megelőzni az Alzheimert és a Parkinsont, plusz egy rakás betegség óiási ellensége: nagy szerepe van a diabétesz-és vérnyomásproblémák megelőzésében, sőt a rövidtávú memóriát is támogatja! Egyszóval csodás.
De akkor miért tartok szünetet?
Nos, hiába hitegetem magam azzal, hogy az egészségem érdekében kávézom szét magam minden nap, mert hát valljuk be, ha ez így lenne, akkor nem dobnék be délutánonként akkor is egy háromazegybent, ha már elfogyott a jó kávé, vagy nincs időm elsétálni egy Starbucksig. Hiába jut eszembe minden újabb csészénél valamilyen egészségre jótékony hatás, ha utána remeg a kezem. Ja, és hiába örülök a kávé lustulásban való segítségében, ha utána egy furcsa, erős nyomás lesz úrrá az agyamban. Dióhéjban: túltolom.
Eldöntöttem, hogy szakítok a kis kedvencemmel egy hétre, hátha elmúlik az “agyzsibbadás”, a kótyagos reggelek és a kényszer, hogy mielőtt nekifogok bárminek, meg kell, hogy igyak egy kávét. Mikor ezt eldöntöttem két csésze után, nagyjából így nézhettem ki:
És így is éreztem magam.
(Plusz: a túlzott kávéfogyasztás dehidratáltsághoz és ásványianyag-hiányhoz vezethet, szóval lehet, hogy rátaláltam az enyhe vashiányom okára. Éljen a kísérletezés!)
1.nap
09.00
Van egy ilyen heppem, hogy ha tehetem, az új szokást vasárnap kezdem el beépíteni az életembe. Ez nem véletlen, hiszen ahelyett -amiből régen egyébként sportot űztem -, hogy ma még jó erősen bekávéznék, mert hát “holnaptól nem lehet”, aztán a hét első reggelén raknék hirtelen piros x-et a kotyogósra fáradtan és szarkedvűen, na ehelyett inkább ma hordom ki lábon először a kávéhiányt. Itthon, a négy fal között. Ahol senki nem látja.
(Amúgy csak tizenhétszer ellenőriztem ezt a fenti mondatot, és most se tudnám megmondani, hogy helyes-e. Bocs. Nem ittam még kávét.)
17.00
Azt kell, hogy mondjam, elég jól bírom az első napot. Kicsit hiányzott a friss levegőbe való beleszimatolás a kávém társaságában egy ilyen kényelmes vasárnapon, de elengedtem a dühöngést, és teát főztem, amit aztán jégkockákkal bolondítottam meg. Áhááá. Nem is rossz. Mondjuk elég sokat tudtam aludni az éjjel, és nyugis is a vasárnap, úgyhogy egyelőre nem bíznám el magam, ha nem muszáj.
2. nap
11.00
Egy kicsit most így meg fogok őrülni. Valamiért rosszul aludtam az éjjel – nem hiszem, hogy a koffein hiánya miatt -, és reggel azt éreztem, hogy ha nem érzek kávéillatot a következő lélegzetvételem alkalmával, akkor biztos kinyírok valakit. Nem éreztem. Nem követtem el gyilkosságot, de nehéz volt. Megragadtam a teámat, és azóta is próbálom elnyomni az igényemet, hogy mennyire tolnék egy jó lattét. De a kiadós reggeli és a gyümölcslé segített. Egyelőre. Ja. Tök jó minden.
18.00
Kezdek túllenni a mélyponton, a délutáni testmozgás fellendített, erőt adott és a kávé ízét se kívánom ebben a szent pillanatban. Ja, és ma nem remegett semmim! Nem is rossz érzés…
Napi óriási okosság -> ha eljutottál odáig, hogy remegést okoz a lattéd amit imádsz, ideje egy kis szünetet tartani, és akár könnyek árán búcsút mondani egy kicsit a kávézásnak.
3. nap
10.50
Tök érdekes. Nem gondoltam volna, hogy már a harmadik reggelen nem jelent majd nagyobb problémát kikerülni a feketét. Csináltam egy “szépség”-teát (olyan jó nevekkel tudnak ellátni teákat, hogy muszáj az embernek megvennie azonnal kéthavi adagot – én legszívesebben elvittem volna az összeset a boltból, mert hát szépségtea, na), és reggeliztem egy nagyot. És kész. Pont. Ennyi. Nem is kívánom, nincs is agyzsibbadásom és hullának se érzem magam. Állok elébe a mélypontnak, szerintem még számíthatok rá…
17.05
ÉÉÉs eljött. Itt a várva várt mélypont. Vagyis volt, mert orvosoltam egy kis paleo brownie-val, isteni pótlása a kávénak a cukormentes-étcsokis-diós falatka mennyország. De előtte elég szarul voltam, kicsit úgy érzem magam egész nap, mintha egy ilyen ködfátyol lenne az agyam körül, én meg a frissességet keresve, tapogatva próbálnék kijutni belőle. Hiányzik az az éber állapot, amit egy nagy adag tejeskávé elszürcsölése után szoktam érezni. Tudtam, hogy nem lesz ez olyan egyszerű. Na mindegy.
Napi okosság -> ha leszokóban vagy a kávéról ( vagy igazából bármiről ), és elérkezik a mélypont, mindig próbáld magadat megjutalmazni valami mással, ami “kielégíti” az éppeni igényeidet. Ha innál egy jó feketét, teázz, vagy egyél meg egy egészséges sütit. Ha cigiznél, sétálj egyet a friss levegőn légzőgyakorlatokkal. A lényeg, hogy arra az érzékszervedre figyelj, amelyik abban a pillanatban valamilyen hiányt szenved, és azt jutalmazd mással.
4. nap
11.00
Mivel tegnap megittam két fröccsöt este a barátokkal, istenien érezném magam, ha kiszabadulhatnék a béklyómból, és végre ihatnék egy dupla-tripla-presszókávét-rengetegtejjel.
De mivel nem ihatok, szokás szerint gyümölcsteázom és duzzogok egy kicsit. Juhú.
19.20
Tök jól érzem magam! Kivételesen nem kávéztam ugyebár edzés előtt, és nem igazán éreztem egyszer se a vérnyomásom váltakozását, meg a hirtelen kifáradást se közben. Szellemileg ma értem el először kávé nélkül a frissességet, aminek nagyon örülök, mert már kezdtem azt érezni, hogy 3 napja egy fura, kicsit másnapos-érzéssel társuló, érdekes akváriumba vagyok bezárva. 4. nap: kijöttem.
Napi okosság -> a frissesség titka az edzés a szabad levegőn. Nem véletlenül nem így látod az embereket futni:
5. nap
12.00
Ma nem különösebben okoz gondot kikerülni a kávézást, mert otthon lehettem majdnem egész nap, így azért egy fokkal egyszerűbb volt. Az íze azért hiányzik egy picit. Nem kicsit, de nem akarok macikávéval csalni.
17.00
Csaltam. Ittam egy bio- cikóriakávékeveréket, jó sok tejjel. Bocs, muszáj volt, de imádtam. ÁÁ dejól érzem magam, pedig nincs is benne koffein. Gondolom mostmár csak az íze volt az, ami hiányzott, viszont az nem is kicsit. Bocsesz! Muszáj volt.
6. nap
10.50
Hát én mindjárt megdöglök. Hajnali 1-kor sikerült csak lefeküdnöm tegnap, ilyenkor másnap kicsit olyan vagyok mint egy mosott koszos kendő – nem, nem ittam -, és az agyam újra egy üvegházban lebeg valahol. Plusz, végignéztem mások kávézását. Idegőrlően kívánom, de teázom, perszepersze.
Napi okosság -> nem véletlenül voltam halálosan ki reggel a kávém nélkül, hiszen hozzászoktam az évek alatt, hogy a természetes kortizoltermelést megakasztja ez a kis fekete csoda. Merthát: a szervezet reggel állítja elő a legtöbb kis kortizolbarátot, akik ugye az éberségért felelősek. De ha én erre okosan rákávézok, akkor nem termelődik annyi, és amint elfogyott az a löket, amit bevittem, több kell. Ördögi kör. Szóval kávézzunk nyugodtan, csak ne azonnal, leghamarabb ébredés után egy órával!
7. nap
Ma erősítő gyakorlatokkal és kocogással kezdtem a napot, úgyhogy jelentősen többet tettem az egészségemért, minta bedobtam volna egy dupla presszót és döglöttem volna még egy kicsit mellé. Friss és üde voltam, úgyhogy igyekszem minél több reggelt így indítani, mert bevallom, jobb érzés, mint a reggeli dugóban anyázni egy coffee-to-go termoszkával a kezemben. Érdekes, mert eltelt egy hét, és határozottan lejöttem a cuccról, de közben mégsem – nagyon szívesen betolnék bármikor egy finom kávét, DE:
- mostantól nem iszom meg a feketémet ébredés után 1 órán belül
- tartok majd koffeinmentes heteket
- inkább edzéssel, mint kávéval fogok felébredni
- redukálom maximum napi 1-re a fogyasztást
- ha csak az ízét kívánom, koffeinmentest fogok inni, vagy betolok egy paleo-browniet
Próbáld ki az egyhetes elvonót, abszolút megéri!
írta: Kit