Közzétéve:

“letettem a cigit és végre sikerült lefogynom”

Rengetegen dohányoznak azért, hogy leszaladjon az utolsó pár kiló – jó, ha nem is elsősorban ezért teszik, azért a pro-érveket erőteljesen vezeti a cigi éhségcsillapító hatása. Pedig a dolog pszichológiája egészen máshogy van, legalábbis Anett szerint, aki beszámol arról, hogyan küzdött meg a régóta tartó rossz szokásával és a maradék 6 kilóval egy kalap alatt.

0retek2.jpg

“Imádtam cigizni. Még a gimiben kezdtem el, a többi ‘menő’ diák hatására, és hát sajnos meg is maradt ez a szokásom: most, 26 évesen jutottam csak el odáig, hogy a leszokásom végleges és nem egy átmeneti, próbálkozós időszak. Elég függő-típus vagyok, mert a cigi mellett a kaja is meghatározó az életemben; pont emiatt, egy erős fogyókúra után nem voltam hajlandó még a dohányzásról is lemondani, féltem, hogy elrontom az eredményeimet, vagy hogy nem megy le az utolsó 6 kiló. Aztán, mint kiderült,a cigizésnek köszönhettem az úszógumijaimat…”

smoke-2326318_960_720.jpg

“Sosem mondtam nemet összejövetelekre, zenére, bulira, alkoholra – nem vagyok alkoholista, sőt mindennaposnak sem volt nevezhető a fogyasztásom, egyszerűen csak imádtam a barátaimmal bulizni a városban. Még a koktéljaimat is megválogattam a fogyás érdekében, de bármennyire is megfeszültem, nem bírtam megszabadulni attól a 6 kilótól, ami nagyon idegesített, pedig sportoltam, sokszor ettem keveset, és hát cigiztem nasizás helyett. Aztán egy jól sikerült bulin elszívtam 2 doboz cigit, egy este alatt – másnap azzal az elhatározással ébredtem, hogy leteszem a dohányzást, végleg.”

“Hiába voltam rettentően elszánt, nagyon féltem. Féltem attól, hogy visszahízok, hogy nem fog menni, hogy vissza kell utasítanom a baráti sörözéseket és attól, hogy a munkahelyemen kiesem a pixisből és többet nem hív le a cigis banda dumálni… De tudtam, hogy döntenem és cselekednem kell, mert a másnapos köhögésem egyszerűen nem hagyott más választást, ráadásul azt éreztem, hogy ha futnom kéne, összeesnék – sokadjára. Úgyhogy letettem: kidobtam az összes öngyújtómat és cigimet, elpakoltam a hamutálakat és rendet raktam a lakásomban és az életemben. Ez 4 hónapja volt, azóta lement az utolsó 6 kiló és az életem jobb minőségű, mint valaha!”

almond-1850615_960_720.jpg

“Rájöttem, hogy a sok cigi és a heti egy-két másnaposság miatt ki-kihagytam edzéseket, amik számítottak volna a fogyásomhoz; ráadásul az alkohol mennyiségének drasztikus csökkentése is segített a diétában (se indokolatlan éhség, se cukros koktélok). Eleinte rettentően nehéz volt, mert sokszor elkapott a rágyújthatnék, de ilyenkor megittam két nagy pohár vizet, fogtam a cipőmet, és elmentem sétálni vagy kocogni. Még a munkahelyemen is. Amint rám tört a kényszer, lelépcsőztem, mintha a büfébe mennék, és vissza. Az, hogy közben a helyes légzésre figyeltem, már pár nap után enyhítette a rohamokat és összesen 3 hét alatt teljesen megváltoztatott; többet nem gyújtottam rá és mondanom sem kell, hogy ez milyen pozitív hatásokat hozott az életembe: többet sportolok, hiszen ez segít a stresszlevezetésben (a cigi helyett), ezáltal kipihentebb vagyok, vége a torokköszörülésnek és köhögésnek, nem iszom annyi alkoholt (maximum 1-2 pohár bort a barátokkal), igényem van az egészséges táplálkozásra és a bőröm is sokkal kisimultabb és feszesebb, mint valaha. Úgy tűnik, nálam csak az működik, ha mindenen változtatok és egyszerre söpröm ki a gondokat az életemből.”

work-out-1539614_960_720.png

Nemcsak Anettnek segített ez módszer; rengeteg embernél összefügg a cigiről való végleges lemondás és a fogyás – nem véletlen, hiszen így működünk: ha az ember megszabadul egy rossz szokástól, igénye van arra, hogy az egész életét helyrerakja, és más területeken is “megtisztítsa” önmagát. Ha kitakarítod a nappalit és a konyhát, akkor a gardróbban sem akarsz kupit, ugye? Tedd helyre az életed te is Anett mintájára, és hagyd, hogy a leszokás nemcsak a fogyókúrádban, de az életed más területein is kihúzzon a bajból!

Ha úgy érzed, segítségre van szükséged, hívd a Leszokásvonalat (1-393-5170), vagy regisztrálj a leszokasvonal.hu-n. A regisztrációt követően – ha megadod a telefonszámodat – a leszokásvonal munkatársa napokon belül felveszi veled a kapcsolatot és segít elindítani a folyamatot!

Részletek: http://www.webbeteg.hu/cikkek/szenvedelybetegseg/10084/dohanyzas-es-a-leszokasvonal

kiprobaltam_felhivas.png

Közzétéve:

“így fogytam le véglegesen” – 4 érdekes fogyókúrás sztori

A lehető legfontosabb, amit ki kell építenünk, ha fogyásról van szó, az a saját rendszer – mindegy, hogy pontokat adsz magadnak kajánként vagy elérhetetlen polcokra teszed a nasikat, aztán bedobod a létrát a Dunába: a lényeg a saját szabály, amit nem fogsz megszegni. A saját magadnak tett ígéret és az, hogy – legyen bármilyen furcsa – a kiépített szokásod folyamatosan lökdössön a célod felé. Négy kicsit rendhagyó és mégis tök hatásos fogyókúrás sztori következik; meríts ihletet, hátha neked is bejön majd valamelyik!

gyümölcsnap.png

BEFAGYASZTOTTAM MINDEN PÉNZFORRÁSOMAT

pexels-photo-64613.jpeg

“Az egyetlen módja, hogy végre leraktam ezt a folyamatos nasizós-lelki evős mániámat az volt, hogy megbíztam a feleségemet: vegye el az összes pénzem, kártyám, mindenem, és főzzön rám. Nulla költekezést engedtem meg magamnak, persze kockázatos volt, de egy újabb chipsszel és csokival töltött este után elegem lett az állandó küzdésből. Fogtam magam, és minden kártyámat, pénzemet és aprómat – hiszen a csokiautomata az irodában azzal működik – rábíztam a feleségemre, aki minden este előre megfőzte a következő napi menümet, becsomagolta dobozokba és azzal engedett utamra reggel. Eleinte rohadt nehéz volt, majdnem kölcsönkértem a kollégáimtól egy kis duplacsokis élvezetre, de amint rám tört a sóvárgás, elővettem a maradékot ebédről, ami mindig valamilyen tápláló leves, főzelék, vagy zöldséges-húsos finomság volt. Egy hét után elkezdett alábbhagyni az összes chips utáni vágyam, esténként a feleségem a kamrát is zárta, így gyakorlatilag kénytelen voltam csoki és pizza nélkül lefeküdni aludni. Ma már semmivel sincs gondom, a párom továbbra is főz rám, de már van nálam pénz – mégis simán elmegyek bármilyen automata mellett. Ami még durvább: kiderült, hogy naponta kb. 4-5ezer forintot költöttem gyorskajára! A pénzem megmarad, a fogyásom végleges; nekem ez segített.”

ÖRÖKBE FOGADTAM EGY KUTYÁT

pexels-photo-29886.jpg

Fogalmam sem volt, hogy a rengeteg sikertelen próbálkozásom után mi azt istent kezdjek a kábé 10 kiló feleslegemmel – egészen addig, amíg egy barátnőm el nem rángatott egy menhelyre, ahol édes kutyákat lehetett örökbe fogadni. Addig eszembe sem jutott, hogy esetleg kéne egy kutya – bár régen, mikor még a szüleimmel laktam, volt egy család kedvence -, de amint megláttam Justint, tudtam, hogy hazaviszem. Egy erős, komoly kutya volt, és fel kellett nőnöm a feladathoz, de sikerült jó gazdijává válnom; ehhez viszont napi kétszeri sétáltatás kellett! Eleinte alig bírtam, reggel-este 10-10 percre vittem le; ma már reggel futunk egy órát, este pedig sétálunk egyet-másfelet: megváltoztatta az életem, ráadásul a sok mozgástól az étvágyam is normalizálódott. Nekem a kutyázás hozta el a várva várt fogyást, ráadásul olyan nincs, hogy nem viszem le, így folyton fitt maradhatok!”

MEGISMERTEM ÉS MEGSZERETTEM A ZÖLDSÉGEKET

pexels-photo-8691.jpg

“Először, amikor elkezdtem a komolyabb fogyás után kutatni, hogy végre leadjam azt a 15 pluszkilómat, eltökéltem, hogy 1500 kalóriát fogok naponta enni, de nem követek semmilyen megszabott étrendet. Belebuktam. Nyilván, hiszen húst és tésztát akartam beleszuszakolni ebbe a másfélezer kalóriába. Viszont nem tágítottam a számoktól, úgyhogy elkezdtem új alapanyagokat keresni, és rátaláltam a megoldásra: a zöldségekre. Karfiol, bab, brokkoli, zeller – imádom őket, de csak azért, mert egy csomó receptet találtam hozzájuk a neten, és ezeket a mindennapjaimba beiktatva simán jóllakom 1500 kalóriányi zöldségtől szószokkal, kevés hússal, gyümölcsökkel! Ma is karfiolpizza és spenótos smoothie a menüm, de már csak 3 kilót szeretnék leadni!”

RÁJÖTTEM, HOGY A KEDVENC ÜDÍTŐM AZ ELLENSÉG

pexels-photo-136179 (1).jpeg

“Rengetegszer megpróbáltam lefogyni, de egy valamitől sose tudtam megszabadulni: a cukros-szénsavas üdítőktől. Volt, hogy a fogyás érdekében csak azt vacsoráztam, megszállott módon függtem a kedvenceimtől. Hallani sem akartam arról, hogy abbahagyjam a fogyasztásukat, mert úgy gondoltam, hogy ha egészséges dolgokat eszem és azokból is keveset, akkor menni fog. Csakhogy rátaláltam egy cikkre, ami a függésről szólt, és tökéletesen magamra ismertem. Mivel állandó jelleggel cukorral tömtem magam, nem véletlenül kívántam egész nap cukrot és szénhidrátot, szóval totálisan belekerültem ebbe a sóvárgásspirálba. Aztán kitaláltam, hogy elkezdek magamnak üdítőket gyártani, szigorúan cukor nélkül: almás-fahéjas vizet, limonádékat és cukormentes szörpöket kezdtem el inni, és nem elég, hogy beindult a fogyásom, de még ezeket is simán elengedtem! Ma már teázok, gyümölcsleveket és vizet iszom – durva, de megtapasztaltam, milyen kijönni a függésből, miközben azt hittem, hogy csak szimplán szeretem az üdítőket.”

cukormentesüdítő receptek

Közzétéve:

“rászoktam a futásra, és nem is volt olyan vészes”

“A futás elég régóta a saját, személyes, különbejáratú mumusom. Csináltam már egészen ügyesen, aztán valamiért abbamaradt. Majd csináltam megint egész jól, akkor jött egy térdműtét. Egyetemre jártam, akkor a társasággal cigizni fontosabb volt. Leraktam, fogyni akartam, futottam, ment is, aztán megint abbahagytam. Valamiért a kitartás egészen mostanáig mindig csak időszakos volt – sosem jutottam el igazán a rászokás fázisába. Abba az időszakba, amikor az ember kényszerét érzi, hogy fusson; amikor szemerkél az eső és akkor is menni kell; mikor a pihinapon beiktatásra kerül egy 20 perces kocogás, csak mert miért ne. Na ez az, ahova el kell jutni. Csak marha nehéz, mert nagyjából 5-8 futással előtte eljön a holtpont. Az a holtpont, amikor sírva szállunk le a mérlegről, mert hiába futunk és diétázunk, nem történik semmi; az edzés még mindig szenvedést okoz és túl sok akaraterő kell, hogy mindennap felvegyük a futócipőt. Ha ezen a holtponton átlendülsz, akkor viszont egy másik világ vár: engem például egyik napról a másikra lepett meg a mozgásigényem, a futás lelkemre való pozitív hatása és az érzés, amikor 35 perc után még van kedvem egyet sprintelni. Nem, még nem vagyok marathonista, versenyeken sem indulok, csak egy átlagos lány vagyok, aki elővette a poros cipőjét, mert megunta, hogy szorong, túlsúlyos és sosem sikerül úgy igazán. És sikerült. Mármint a rászokás. Innentől határ a csillagos ég. Egyet tudok: neked is fog. És ha eljutsz idáig – tényleg nem nehéz -, akkor a fogyás már másodlagos lesz. Azért ez nem hangzik rosszul, ugye?”

runnike.gif

“Ahhoz persze, hogy ezt a beszámolót megírhassam, rengeteg kompromisszum és kitartás kellett. Azokon a napokon is elmentem futni, amikor azt éreztem, hogy a fekvéstől is elfáradok – mégis, ha már 10 perce kocogtam, valahonnan jött még energia. És ezt érdemes megjegyezned minden egyes futásodhoz: valahonnan mindig jön energia. (Jó, ha koplalsz és 1000kcal-os étrenden élsz, nemsokára alig jön majd az a bizonyos energia, de remélem, nem csinálsz ilyen hülyeségeket…) Ha fáradt voltam, ha alig volt kedvem, ha semmi sem motivált, akkor is elindultam, és ez az elsőszámú alapszabály. Van ilyen, egyszerűen nem mindig kívánjuk a mozgást, főleg, ha kártékony és fárasztó kajákat vittünk be előtte: hamburgert krumplival, nulla zöldséget-gyümölcsöt, transzzsírsavakat és rossz szénhidrátokat. De ez lehet a stressztől is, meg attól is, hogy nem aludtál megfelelően, sőt az időjárástól is – hidd el, annyi oka van a bágyadtságnak, de próbálj meg nem foglalkozni vele (persze addig, amíg nem érzed magad fizikailag rosszul), csak vedd fel a cipőd, sétálj és kocogj! Mindig, mindig, mindig.”

 just pick your shoes on..png

Az is fontos tényezővé vált, hogy mikor menjek el futni. Próbáltam reggelente, mert szeretek korán kelni, de valamiért nem jött be, folyton szenvedtem. Aztán este is csináltam, akkor se volt rossz, de nem az igazi. Aztán rájöttem, hogy nekem a lehető legjobb, ha délkörül eszem valami szénhidrát-zöldség kombót, majd 3-4 óra felé nekiindulok. Egyszerűen így működöm. Te tudod, mikor megy a legjobban a futás? Persze ha akkor éppen nincsen időd, mikor a legjobban menne, az még nem elég indok arra, hogy otthon maradj. Este, reggel, bármikor, amikor ráérsz – csak indulj el! Mindig azzal nyugtasd magad, hogy nincs más dolgod, mint elindulni. Onnan már menni fog.

tedlépcső.gif

“Amit szintén jól az agyába kell vésnie annak, aki rendszeresen futni szeretne, az a kompromisszumkészség. Van olyan, hogy elrontjuk, hogy túlesszük magunkat és aznap már nem megy; van olyan, hogy elalszunk és nem megyünk el; van olyan, hogy berúgunk és másnap egyszerűen a túlélésre koncentrálunk. De: minden ilyen döntésnek kell, hogy legyen következménye. Múlthéten például egy kicsit többet ettem egy családi bulin, mint kellett volna – nem mentem el aznap futni, mert valószínűleg hányás lett volna a vége, viszont másnap ahelyett, hogy egy átlagos programot teljesítettem volna, egy erős, 40 perces HIIT-edzést tartottam magamnak. Naja. Jól is ment, mert volt miből futni, és fantasztikus érzés volt végigcsinálni. Szóval: ha nem, hát nem, fogadjuk el, de a nemből másnap tuti igent kell faragnod!”

“Engedd meg, hogy még egy dolgot megemlítsek: célok ugyan kellenek, de normális, abszolválható, reális célok. Ha fél éve nem futottál, ne nevezz be egy 5 km-es versenyre két hét múlvára! Lehet, hogy menne, de mi értelme van? Olyan tempót kéne diktálnod, hogy biztos lefutnád a távot a versenyen, aztán tuti abbahagynád az egészet. Mert nem, nem esik jól mindennap meghalni. Persze utána elég jó érzés, de másnap tutira nem akarod majd azt a szenvedést vállalni. Éppen ezért fontos, hogy edzésterveket kövess, kezdőknek vagy újrakezdőknek valót, és hagyd magad pihenni, sőt élvezd az edzéseket! Váltogasd a sprintet és a kocogást, másnap pedig egyenletes tempóban fuss, a hétvégén meg gyalogolj, lépcsőzz vagy bringázz! Ha mindig ugyanott, ugyanolyan tempóban kocogsz, rettenetesen megunod majd – én így rontottam el egyszer -, úgyhogy tényleg ügyelj a változatosságra, és pár hét múlva lételemed lesz a mozgás, nem fogod kínosan ügyelni a teljesítményedet és a kilóidat, sőt: tudtad, hogy étvágyszabályozásra is nagyon jó az edzés?”

AMI MÉG ÉRDEKELHET TÉGED:

a szép lábak titka 

lapos has-edzésterv

“letettem a cigit és minden megváltozott, igen, le is fogytam!”

Közzétéve:

“elkezdtem sportolni, erre hízok” – most mivan?




Nehezen, de végre belevágtál. Eljársz futni, egy erősítő órára, teniszezni, vagy kocogsz a háztömb körül – a lényeg, hogy elkezdődött a változás. Boldog vagy, mert tudsz rá időt szánni, kezd jól is esni, csinálod már két hete, nem zabálsz be esténként, erősítesz, és már érzed magadon a feszesedés, a fogyás első jeleit. Aztán eltelik egy vagy két hét, kíváncsian megméredzkedsz, hátha lement már az az 1-2 kiló, amit úgy nagyjából érzel, hiszen a legfelső röcögős már hetedhéthatáron túl van. Szóval egy modell kifutós mozgásával felérve, egy óriási, bizakodó mosolykával az arcodon ráállsz a mérlegre, és…

no_no_nooo.gif

HÍZTÁL KÉT KILÓT.

Vagy egyet. Vagy másfelet. Mindegy. Az első, amit egy homo sapiens tenne ilyenkor – tök jogosan -, hogy kidobja a mérleget meg a futócipőt a legközelebbi lomiba, és elkezd izomból enni, mintha nem lenne holnap. Én is ezen gondolkozom el először, ha valamin erősen, keményen, kitartóan dolgozok, és úgy kábé minden a visszájára fordul. Mert igen, ez csak két hét volt, de könyörgöm: két hétnyi edzés az nagyjából 10-12 óra kemény mozgás, 3000 mínusz kalória, 8-10 liter izzadtság, és nem utolsósorban két hét sóvárgás.

Akkor mi az Istenért nem látszódik a végeredmény a mérlegen?

Most kíméljük meg magunkat attól a résztől, hogy elmagyarázom, hogy ha sokat mozogsz, megnő a kalóriaigényed, tehát az étvágyad is, ezáltal kívánósabb leszel, és többet akarsz majd enni, blablabla. Gondolom ez tiszta. Meg azt is gondolom, hogy ez alapján léptél a tettek mezejére: annak megfelelően alakítod a napi kalóriabevitelt, hogy mennyit mozogsz, milyen intenzitással. Nyilván ez sem új infó, úgyhogy lépjünk tovább ezen a fejezetén a dolognak, és tegyük fel, hogy normálisan eszel, a napi kalóriaszükségletedet – vagy annál kevesebbet – viszed be, és ehhez mozogsz is, szóval mindenképpen fogyás kell, hogy bekövetkezzen.




És, tadamm, ezt a fogyást észre is vetted. Mármint nem úgy, hogy minden eltűnt két hét alatt, de azért érzed a fittséget, túllendültél az első nehézségeken, és kitartóan sportolsz, majdnem minden nap. Sőt, csökkenni látszik a boka-vagy hónaljhájcsi is, ami külön örömet okoz. Akkor miért mutat többet a mérleg? A képlet sajnos elég egyszerű, de nem elég elterjedt a fogyózók és friss sportolók körében ahhoz, hogy az általános szabály megszülessen: ha hízol a sportolás elkezdése utáni első négy hétben – és kizárod a túl sok kalória és bármilyen betegség eshetőségét -, akkor csak folytasd kitartóan még egy hétig, és jön a csoda.

MAGIC.png

Bezony. És erre megvan a magyarázat is: ha elkezdesz mozogni, és növeled a tempót, nehézséget, hosszt, vagy bármit, automatikusan mikroszakadások keletkeznek az izmaidban. Ez egyáltalán nem egy para dolog, teljesen természetes, ha nem vagy még hozzászokva, és mégis felfutsz egy lejtőn, vagy többet hasizmozol. Viszont. A test kitartóan küzd az izmai épségéért, ezért – tök jogosan, úgyhogy ne haragudjunk rá, még akkor se, ha hétvégén bikiniben kell feszítenünk – elkezdi a mikroszakadásokat folyadékkal gyógyítani. Ezt te vagy érzed, vagy nem, ez az izomláz. Néha megbénítóan fáj, sokszor egyáltalán nem is lehet érezni, mégis ez történik. Aztán attól függően, hogy mennyi izomcsoportodat mozgattad meg, mindenhova szépen gyűlik a gyógyító folyadék, és KABUMM: vizet tart vissza a szervezet. A víznek meg sajnos súlya van. Nem is kevés. Szóval: ha tényleg kizárható a túlzott kajálás, bármilyen hormonális, egészségügyi probléma vagy az egésznapos fekvés, és mégis híztál 2-3 kilót a sportolás mellett, akkor megvan a bűnös, és az az izmaid reakciója, tehát a vízvisszatartás.

Ilyenkor egyetlen dolgot lehet, sőt kötelező tenni:

VISSZA A FUTÓPADRA, AZONNAL! MOST! OTTVAGY MÁR??!

Najó, viccelek, nem kell azonnal, de nehogy abbahagyd a sportot! Ezen a szakaszon túl kell lendülni, és tolni addig, amíg meg nem erősödsz annyira, hogy a szervezeted végre úgy dönt, nem stresszel halálra tovább, és kiadja a felesleges vizet. Ez egyénenként és edzéstervenként változó, de nagyjából újabb 2-3 hétre számíts. Ahhoz viszont, hogy ezt az egész mizériát elkerüld, vagy legalábbis hamar kigyere belőle, a legfontosabb dolog a fokozatosság. Nem kell az első nap lefutnod a félmaratont, Katinka időit úsznod vagy kiköpnöd a tüdődet, miközben Jani, a szexi edző motiválóan ordít a hasizomfeladatnál. Na, szóval érted. Kiköpni a tüdőnket néha elég jó érzés, de nem kell ezzel kezdeni, mert a legtöbbször pont emiatt megy el az ember kedve. Túl nehéz, megerőltető, “nem éri meg a szenvedés”. Kajálj okosan, a kalóriákat nagyjából számolva és ügyesen elosztva, plusz eddz kitartóan! Olyan nincs, hogy ennek az egyszerű képletnek nem fogyás az eredménye. Kitartás.




(+ info: van egy ilyen urbán legenda, hogy “az izom nehezebb, mint a zsír, úgyhogy tuti emiatt mutat többet a mérleg”. Igen, az izom nehezebb, mint a zsír, de 5-6 kocogástól nem tud annyi izom épülni – ráadásul ennek a folyamatnak kell legalább 8 hét -, hogy aztán két kilót hízz emiatt. Ha belegondolsz, hülyeség is, mert akkor jövőhéten mennyi leszel, 100 kiló? Szóval ezt a magyarázatot felejtsd el, és terjeszd bátran, ha hallod, hogy valaki ezzel takarózik.)

tippek_hogy_elkeruld_a_kezdeti_hizast.png