Ó, te jó ég, ha annyi forintom lenne, ahányszor eldöntöttem, hogy másnap intenzív fogyókúrába kezdek! A kérdés egyébként minden alkalommal felmerül bennem: miért nem tudok este nekiállni a fogyásnak? Miért kell még nekem az az utolsó, testemet-lelkemet megnyugtató vacsora? Hát igen, az evésorientált emberek sajnos többnyire hajlamosak a halogatásra. A változtatás halogatására legalábbis egészen biztosan. Aztán jön a sokszor emlegetett holnap, ami erős koplalással, jobb esetben egy egészséges reggelivel indul, de amint nehézség adódik az étrend betartásában, mint egy halálra rémült gyerek, visszatérünk a prokrasztináció, azaz a folyamatos halogatás pihe-puha kis védőburkába. Arról nem is beszélve, hogyha másvalamit halogatunk, akkor is hajlamosak vagyunk enni, ahelyett, hogy nekiállnánk annak az adott feladatnak. Halogatjuk a fogyókúrát, ezért eszünk. Halogatjuk az életünk különböző területein megoldandó dolgainkat, ezért is eszünk. Aztán csalódottak leszünk, hogy miért halogatunk annyit – és eszünk. Röviden-tömören: a halogatás óriási csapda. Mindenkinek. De hogyan tegyünk az ellen, hogy újra és újra belelépjünk?
Fontos tisztáznunk, hogy a halogató ember nem lusta. Aki lusta, az szíve szerint semmit nem csinálna (persze ennek is vannak pszichés okai). Aki halogat, az szíve szerint nagyon is csinálna, de valamiért – ennek rengeteg oka lehet, most erre próbálunk rájönni – nem bírja magát rávenni az adott tevékenységre.
Az érzés, ami a halogatás mögött lapul
Miért halogatok? Ha őszintén felteszed saját magadnak ezt az egyszerű kérdést, lehet, hogy képlékeny lesz a válasz, de a megoldáshoz vezető fonalat el fogod kapni. Félelem, döntésképtelenség, szorongás – rengeteg ok felmerülhet benned, amikor a kérdéssel foglalkozol. Ha felismerted, milyen érzelem van benned az adott dologgal – jelen esetben a fogyókúrával – kapcsolatban, rögtön közelebb kerülsz a válaszhoz. Gondolj arra a fogyókúrára, amit elhalasztottál holnapra: mit érzel? Csalódottságot? Dühöt? Kényelmetlenséget? Szívfájdalmat? Megalázottságot? Túl nagy áldozatot? Vagy nem hiszel igazán magadban? Ez azért fontos, mert ha a lelkedből felszabadul egy érzés, az már világosan elvezet a halogatásod okához. Ha például félsz egy esetleges vagy újra előforduló bukástól, könnyen áltathatod magad azzal, hogy ma este még jó élményeket szerzel, ’bátorságot’ gyűjtesz – tehát jól teleeszed magad -, minél tovább biztonságban érzed magad, és majd holnap nekiállsz az új étrendnek. Ha tiszta fejjel átgondolod, te is rájössz, hogy ez egy rossz reakció, mindeközben viszont egy abszolút érthető, logikus védekezés. Pont ezért olyan nehéz kikerülni.
Az érzés forrása
Ha megvan, milyen érzés lapul a halogatásod mögött, fogd meg jól, és el ne engedd! Túl kemény étrendbe akarsz belevágni? Túl sokat akarsz egyszerre? Az agyadban a fogyókúra és az életmódváltás már most rossz érzéseket keltenek a rengeteg negatív tapasztalat miatt? Bármiről is van szó, vezesd vissza az érzésedet valamilyen tapasztalathoz: egyszer lefogytál iszonyú szenvedések árán és dupla annyit híztál vissza? Túlságosan szeretsz enni, mert az étel valamilyen érzelmet helyettesítő eszköz lett az életedben, így nehéz lenne elengedni? A legutóbb is kínos helyzetbe kerültél, mert egy összejövetelen nem ettél a kínált ételekből? Te vagy az a társaságban, aki állandóan fogyózik, mégsem sikerült még lefogynia? Ha őszintén magunkba nézünk, mind tudjuk, miért halogatunk. Adj magadnak időt, és gondold át, hogy az az érzés milyen tapasztalásból fakad. Idézd fel, hogy mit éreztél akkor, amikor kritizáltak, vagy csak önmagad előtt vallottál kudarcot. A lényeg, hogy rátalálj arra az emlékre, ami a fogyókúrával kapcsolatos rossz érzést okozta, és ne félj újra átélni azt.
Nem kell mindig ugyanúgy lennie
Sikerült előszedni azt a tapasztalatot, ami kiváltotta az érzést? Ha megvan, gondold végig úgy, mintha az adott kudarc/ rossz érzést kiváltó történés nem úgy ért volna véget, mint ahogy igazából. Például: Senki nem is nézett rád furcsán az összejövetelen. Nem adtad fel az ötödik nap után egy mozis nachosszal. Szépen lassan lefogytál, és nem híztál vissza. A férjed/feleséged észrevette, hogy fogytál, és meg is dicsért. Lemondtál a cukorról, és másban találtad meg a boldogságot. Erős vizualizáció kell hozzá, újra és újra képzeld el a történet jó kimenetelét! Na, milyen érzés megváltoztatni a múltadat? Gondolom felemelő és egyben vágyakozással tölt el. Van egy nagyon-nagyon jó hírem: ez mind lehetséges. A jövőt meg tudod változtatni. Hidd el, az általánosítás, miszerint legközelebb sem éri majd meg belevágni, mert a legutóbb nem jól alakult, na, ez nem igaz. Nagyjából olyan, mintha elkapnál egy náthát: tavaly télen lebetegedtél, emiatt idén is le fogsz? Nem! Felelőse vagy annak, hogy a ma esti sztorid hogy alakul. Nem a holnapi. Mától fogyózunk. Mosttól fogyózunk. Ettől a pillanattól kezdve. Írd át a történetedet úgy, hogy a tapasztalás felülíródjon. Persze ehhez rengeteg egyéb forrásból származó motivációt kell összeszedned, de egy már biztos van: az új happy end lehetősége, ami nem múlik senkin, rajtad kívül, és pont emiatt fog menni. Hiszen már fejben megtettél mindent, tudod a módját, hogyan fogod elérni a céljaidat, nincs ennél egyszerűbb képlet. Taposd el a halogatást, és írj egy tökéletes befejezést!
