Komoly és elszánt diétázó vagy, de azért annyira nem tartod magad elvetemültnek, hogy a nyaralás vagy a barátaid esküvője alatt is számold a kalóriákat? Bizony, elég sokan vagyunk ezzel így, de még mielőtt temetnéd és lefikáznád magad, hogy milyen “akaratgyenge és béna” voltál a hétvégi összejövetelen, nyugodj meg egy kicsit: egészséges elmével rendelkező, normális, fogyni vágyó ember vagy te is, ugyanúgy, mint bárki más, aki szeret, sőt imád enni! Még mindig nem vagy egyedül…
Sajnos hajlamosak vagyunk túltolni az önutálatot egy pizza után, pedig ha belegondolsz, ez igazából nem egy akkora fogyóelrontó tényező – nem szedsz fel tőle 10 kilót, nem leszel egészségtelen és csúnya, főleg nem akkor, ha életmódváltásban gondolkozol,márpedig mi másban tennéd? Nem leszel azonnal narancsbőrös, sőt még ledolgozni is le tudod – mégis, ha becsúszik egy apróbb baki, a feladás tűnik a leglogikusabb lépésnek és közelebb van hozzánk, mint valaha… Mégis miért annyira fájdalmas a kihágás, miért vagyunk képtelenek néha nemet mondani, és ez az egész miért okoz ekkora lelki problémákat az adott cheater-alkalom után?
Valószínűleg mindannyian a tökéletes mintaéletmódot követő insta-és facebook-sztárokra akarunk valahol hasonlítani, hiszen egészséges, gyönyörű és minőségi kajákat esznek, tökéletes az alakjuk és mintha az életük minden pillanata boldog és egy kicsit minimál stílusú lenne – mi meg gyűrött arccal, egy 10 évvel ezelőtt szerzett promóciós pólóban feszítünk reggelente, miközben sietve próbáljuk a kialvatlanságunkat valahogy kávéval eltakarni; kinyitjuk a hűtőt ésmármegintcsak szalámi van otthon meg sajt, úgyhogy -jajdekár- ugrott a mai diéta… Oké, a lehető legtöbbet nyilván meg kell tenni, amikor meg lehet, de van értelme kiakadni és önirónia nélkül szarul érezni magunkat azért, mert nem vagyunk tökéletesek és nincs hely a két combunk között 5 érett avokádónak? Nyilván nem a válasz. Ez egy szép gondolat, sokszor mégsem nyújt elég segítséget csakúgy elgondolkozni, feloldozni magunkat és folytatni a diétát, ugyanis a csalás lelki hatásai sokkal nagyobb pszichés gödörbe löknek minket, mint elsőre gondolnánk; mondhatni módosult tudatállapotba kerülünk, amint leért a duplasajtos hamburger. Miért? Egészen egyszerűen megfogalmazva: mert túlontúl szigorúak vagyunk magunkhoz.
Ha most kipróbálsz egy pszichológiai gyakorlatot, érteni fogod a gondolatot: próbáld meg felidézni és lejegyezni az elmúlt időszakod csalásait (nyaralás, összejövetelek, családi ebédek), hogy hányszor szegted meg a kitűzött diétát, hogy mennyire akartál hirtelen életmódot váltani, hogy milyen szituációk sodortak a túlevés felé, és hogy milyen érzések jöttek utána! Ha ezek megvannak, most fogalmazd át úgy, mintha te egy másik ember lennél: adj egy új nevet magadnak és fogalmazd meg E/3-ban a történetét! (Pédául: Kata nagyon sokáig kitartott a diétája mellett, de a sok-sok sporttól és a hirtelen túl kevés kalóriától kicsit kiégett; valószínűleg ezért csábult el a családi ebéden, és nem azért, mert béna és gyenge lenne; mégsem vette észre, hogy ez még önmagában nem akkorra baj, amit nem lehetne helyrehozni, úgyhogy abbahagyta a diétát, pedig csak simán el kellett volna mennie kocogni utána…)
Látod már? Ha elidegeníted magadtól a sztorit, biztos, hogy enyhébb lesz az elítélőkéd – bizonyított tény, hogy másokkal szemben sokkal megbocsájtóbbak vagyunk, mint magunkkal, pedig ideje lenne azzal a néha-néha csaló gyomorral, félreértett lélekkel és fáradt testtel is kedvesnek lenni, ami 0-24-ben szolgál minket. A kihágás változatosság, a pizza energia-feltöltés, az igazi erő pedig a visszatérés…
