Posted on

a “nem vagyok éhes, de tudnék még enni” – állapot: hogyan álljak le időben?




Ó, kinek nem ismerős a mondat: “ettem, igen, jóllaktam, de egy kis desszert még belefér”. Vagy: “persze, vacsiztam, de azért tudok popcornt enni a film alatt”. Mindannyian küzdünk azzal az érzéssel, hogy túl finom a kaja, és nem tudunk leállni. Aztán eljutunk Teleországba, a Nemtudokmegmozdulni-tartományba, és húzzuk az időnket a Nasi hotelben. Viccen kívül: miért olyan rohadt nehéz megítélni, mennyi az annyi? Illetve, a megítélés még megy, de a betartás már nem annyira. Mikor rakd le a kanalat úgy, hogy jól is lakj, de fogyj is? Nos, a gyomor egy elég összetett rendszer, és mivel továbbra is túl sok kaja vesz minket körül – “icipicikét” több, mint mondjuk az őskorban -, a testünk sajnos még mindig nagyon örül, ha ételt kap. ( Komolyan, minta még mindig a vadászó-gyűjtögető időszakunkat élnénk.) Főleg a lelki függő típusoknál. Náluk még plusz boldogsághormon és jókedv is termelődik pár katona szalonnától, ráadásul fogalmuk sincs, mikor hagyják abba az evést azon az erős alkalmon kívül, mikor fogja magát a sok finom falat, és csakúgy önkényesen elfogy. Szóval nem túl egyszerű szigorú megszorítások nélkül fogyni – a szigorú megszorítások pedig előbb-utóbb bukást hoznak magukkal. Az lenne szuper, ha végre észrevennénk, mikor elég, és eljutnánk oda, hogy ezt az észrevételt komolyan is vegyük, méghozzá úgy, hogy akármennyi van a tányéron, akármennyi van az asztalon, akárhányféle desszert van még, akármivel tukmál a nagyi, mi akkoris abbahagyjuk. Fogjuk magunkat, és felállunk az asztaltól. Rohadt nehéz, tudom. Én például eleinte így néztem ki, ha már “befejeztem”:




Szerencsére vannak módszerek, amikkel folyamatosan mérni tudjuk, hol járunk épp: megállunk minden falat után, lassan rágunk, vizet iszunk közben, csak a kajára figyelünk, kis adagokat pakolunk ki magunknak, satöbbi. Rengeteg megoldásról hallani és olvasni, de őszintén szólva mindegyik egy kicsit idegesítő, amitől az ember elkezd tovább enni, valami fura “anyád, persze, álljak le, azért is betolom mind”-érzés miatt. De valami nyilván nem oké, ha állandóan csak az éhséget meg a brutális telítettséget érzékeljük, és semmi mást, ami a kettő között így előfordulhatna.

Vannak viszont olyan élő példák, akiktől lehet tanulni: a francia nők. Csomó beszámoló van róluk és arról, hogy esznek bagetteket, sajtokat, szalámikat, átlagosan mégis sokkal enyhébb mértékű az elhízottságuk, mint mondjuk a magyarokénak, vagy az amerikaiakénak. És az a durva, hogy egyetlen dolog derült ki róluk, ami ezt okozhatja:

MAGUKRA FIGYELNEK, ÉS NEM A KAJÁRA.

imfrench.gif

Igen. Komolyan. Tudom, nem tűnik túl nagy megfejtésnek, de az: ők evés közben nem a tányért nézik, nem az asztalt, azt, hogy mi van még rajta, nem arra figyelnek, hogy milyen ízeket kóstolgatnának meg, arra sem, hogy mekkora a tányér, és arra sem, hogy mások mennyit és mit esznek. Nem. Ők folyamatosan befelé figyelnek. Szinte minden falat után eszükbe jut a saját testük, és a gyomrukra koncentrálnak. Ez náluk lehet, hogy ösztönös, de a jó hír az, hogy ez a jó szokás teljesen elsajátítható! Összesen két dologra kell nagyon-nagyon-nagyon odafigyelni: az evés külön tevékenység legyen, tehát ülj le az asztalhoz, az adagot előre a tányérra készítve. A másik, hogy végig magadra figyelj! Mintha a kajálás egy meditációs gyakorlat lenne – képzeld el a gyomrodat, a testedet, ahogy táplálódik attól, amit beviszel: minden falat után egy kép. Ez eleve lelassítja az evést, ami már fél siker, de a legjobb, hogy a megfelelő gyakorlattal egy idő után nem fogod tudni teleenni magad. Végre észreveheted a bűvös “nem vagyok éhes, de tudnék még enni”-állapotot, és átfordíthatod “nem vagyok éhes, és nem is eszem többet”-állapotra. Szerintem ez egy óriási felszabadítás az állandóan ott motoszkáló eddmegamidvan-feszültségtől, és a szép benne, hogy munkával tényleg rutinná tudod tenni! Hinni nem kell benne, csak gyakorolni. Állandóan, amikor csak eszel. Kezdésként próbáld ki, hogy a legközelebbi étkezésnél minden falat lenyelése után elmondod a következő mondatot:




De ha ez túl nevetséges vagy tőled messze álló lenne, bármikor írhatsz magadnak saját mantrát, ha neked más működik! Fogalmazd meg a saját mondatodat, írd be a DiétaGuru-mantra helyére, nyomtasd ki vagy töltsd le, és legyen nálad minden étkezésnél kapaszkodónak! A lényeg, hogy röviden megfogalmazd a célodat és azt, hogy miért is muszáj elérned. Nagyon motiváló gyakorlat, hidd el!







Posted on

teszt : te milyen ételtől függsz?

abc_teszt

Naja. Fincsi, édes falatok, sós-roppanós ínyencségek, kenhető krémek, isteni szószok… Vagy mindegyik egyszerre? Mindannyiunknak van valamilyen gyengéje, amihez akkor nyúlunk, ha rosszkedvünk van, fáradtak vagyunk, szorongunk, vagy csakúgy nagyon kívánunk pár ízes falatot. Te tudod, hogy mi az az étel, aminek nem vagy csak nehezen tudsz ellenállni?

Válaszolj a kérdésekre, és megtudhatod, mi a nagy kajaszerelmed – plusz tippekkel, tanácsokkal is ellátunk, hogy minél hamarabb leküzdd a szenvedélyed!

Ha a legtöbb válaszod a:

SÓMÁNIA

Rengeteget sózod az ételeket, mindenbe legalább egy plusz csipetet raksz, ami sajnos jelentősen túlmegy  az egészséges határon! Általában a stressz és a diéta miatti aggódás okozhatja a sóvárgást a nagyon sós vagy nagyon édes ételek felé, hiszen “ha már eszel, akkor az legyen ízes, élvezetes”. Igen-igen, csak a durva sózás iszonyatos egészségügyi hatással bír: magas vérnyomást és szívproblémákat okozhat, plusz kicsinálhatja a veséket. Próbáld ki, hogy a sok só helyett inkább fűszereket használsz főzéshez, ízesítéshez. Napi maximum 3-5 g-ot vigyél be, és nagyon figyelj a rejtett sókra! A pékárukban, felvágottakban, sajtokban, készételekben rengeteg van, így akár egy nap alatt tök észrevétlenül ehetsz össze egy stroke-nyi adagot. Na jó, nem, de tényleg nagyon figyelj rá! Ha egy hétig drasztikusan csökkented a sófogyasztásod, simán fogyhatsz 1-1.5 kilót a vízvisszatartás megszüntetése miatt! Vásárlásnál pedig figyeld a csomagolást: összesen nagyon maximum 6g só/nap!

Ha a legtöbb válaszod b:

ÉLJEN A ZSÍR

Imádod a zsíros kajákat, legszívesebben kolbásszal és sajtkrémmel kelnél-feküdnél. Érthető, isteniek a különböző szalámis-vajas ínyencségek, de ha szinte mindig ezeket kívánod, valószínűleg a szervezeted nem igazán tudja megkülönböztetni a jó és a rossz zsírokat, így nem is jut elég Omega 3-hoz, emiatt pedig folyton vágysz a telítetlen zsírsavakra is! De ezzel nagyon vigyázz, mert nem mindegy, mivel kened meg a reggeli kiflidet: ha folyamatosan transzsírsavakkal bombázod magad, szív-és érrendszeri problémáid alakulhatnak ki, sőt kutatások szerint az alacsony zsír-és magas rosttartalmú étrend védhet a rákkal szemben! Iktass be a mindennapjaidba olajos halakat, magvakat, zsírszegény sajtokat, diót és olajbogyót!

Ha a legtöbb válaszod c:

ÉDESSZÁJ

Szinte lehetetlennek érzed, hogy nemet mondj a sarki kürtőskalácsosnak, és bármit megkívánsz, ha csokiban tocsog. Persze, érthető, hiszen az édesség jelentős mennyiségű boldogsághormont tud felszabadítani, és mindannyian éreztük már, hogy cukrot kívánunk szeretethiány, fáradtság vagy rosszkedv esetén. Tudod, mivel lehetséges kiváltani a cukrot? Proteinnel! A két anyag ugyanolyan hormonokat szabadít fel benned, és a fehérjék is tudnak kedélyjavító hatásúak lenni. Próbáld ki, hogy amikor legközelebb valamilyen cukrosat ennél, kenj meg egy teljes kiőrlésű, rozsos kiflit avokádókrémmel! Ugyanúgy szénhidráttal látod el magad, mégsem veszélyezteted a cukrodat. Ha pedig minden kötél szakad, eritrittel helyettesítsd a cukor szerepét a kedvenc sütijeidben! Isteni lesz a cukormentes életmód!

Ha a legtöbb válaszod d:

KEMÉNY(ÍTŐ) VAGYOK

Totálisan rá vagy függve a szénhidrátokra, aminek az oka a nagy szénhidrátspirál (minél többet eszel, annál többet kívánod) vagy a fehérjehiány lehet. Sokszor nehéz rájönni, hogy az ember milyen hiányban szenved, de ha állandóan tésztát kívánsz vacsira, akkor valószínűleg téged is beszippantottak a szénhidrátok. Ami azért nem jó, mert hiába teljes kiőrlésű vagy gluténmentes az adott fogás, ugyanúgy rengeteg kalóriát jelent! Próbálj meg délután 3 után szénhidrátszegény napokat tartani, vacsorára inkább zöldségeket fogyassz hússal és nagyon kevés liszttel! Ne aggódj, ugyanúgy el fogsz telni, csak erő kell hozzá, hogy megszakítsd a körforgást, és kikerülj a lisztes-krumplis lakomák varázsából. Elég hamar laposodni fog a hasad és az emésztésed, sőt az energiaszinted is meghálálja majd a kevesebb spaghettit-kenyeret!

Posted on

miből mennyit szabad? – az adagkisokos

hirdetés
 
 

Általában ha étteremben eszünk – ami azért elég sokszor előfordul, hiszen a sarki büfé, meg az átbulizott éjszaka utáni gyrosos is annak számít -, akkor hajlamosak vagyunk azt nézni, hogy a pénzünkért mekkora mennyiségű pizzát vagy sültkrumplit kapunk. Ez természetes dolog, ár-érték arány meg ilyenek, de abba sose gondolunk bele, hogy a standard, “normál” adag igazából tényleg normál-e, vagy csak egy megszokott forma, amit normálnak nevezünk. De akkor mi a féladag, gyerekadag, normál-és nagy adag? Hát, sajnos nem az, amit a címszó alatt mostanában kapunk. A legrosszabb mégis az, hogy ezt a szokást hazavisszük, és beépítjük a mindennapjainkba. Karácsonykor, szülinapokon, húsvétkor, szombatonként és még sorolhatnám pedig még négyszer akkora adagokat tálalunk. Mi lenne, ha ezt totál átvariálnánk, és ezentúl tök más menyiségeket vennénk és ennénk? Fogynánk.

carlos_cake.gif
forrás: youtube

Az az igazság, hogy amit mi normál adagnak gondolunk, annak távolról sincs semmi köze ahhoz, amit a táplálkozástudományi szakemberek ajánlott mennyiségnek hívnak. Mindenkivel előfordult már, hogy éhesen ment el kajálni, kihoztak egy óriási adag vacsit, az illető meg már a felénél majdnem megfulladt, de “győzött”, igen, letolta. Hát ja, szégyenszemre a többségünk megeszi azt, amit a tányéron talál. Ez lehet neveltetés, mohóság, “tisztaság” utáni vágy, bármi. A lényeg, hogy kezdeni kell vele valamit, mert ezekkel a nagyadagos étkezésekkel több ezer pluszkalóriát bevihetünk egy hét alatt. Ami egyértelműen pluszkilókat eredményez. Megéri ez? Nyilván nem. Ahhoz viszont, hogy tudd, miből mennyi kéne tolni, itt egy kis segítség, ami megmutatja, hogy néhány ételféléből mekkora a szakértők által ajánlott egy adag:

adagkisokos.png

hirdetés
 
 
 

Durva, mi? Hát igen, az óriási szelet rántott csirke általában nem akkora, mint egy szivacs, plusz hozzá a rizs is mondjuk négyszer-ötször annyi, mint egy teniszlabda. De ez még a megszeghető kategória; kenyérből viszont nem két post-it-nyi szeletkét, inkább egy hosszabb regénynyit szoktunk enni. Ami azért annyira nem jó. Itt az ideje elnegyedelni a baguetteket, és féladagot kérni az étteremben. Vagy, ami még jobb: előételt rendelni főétel helyett! Otthon is vedd elő a kistányérokat, nem fogod megbánni! Az elején nehéz lehet, de lassítsd le az evésedet, minden falat után mantrázz vagy beszélgess, élvezd a kajakóma nélküli délutánokat, az energikusságot és azt, hogy végre nem óriáskondérokban főzöl, 10 emberre 5 helyett!

Posted on

“úúúgy ennék rakott krumplit” – akkor csináld meg ezt!

Rakott krumpli kolbásszal, rengeteg tejföllel, sóhegyekkel megdobálva, kenyérrel… Jó volt, amikor anya vasárnap lerakta az asztalra a hatalmas tepsit, igaz? Valamiért mindannyiunkban ottvan az a mélyen elraktározódott vágy a rakott krumpli iránt, ami mondjuk tök érthető: isteni, nagyon-nagyon jól tud esni az éhségre,csak sajnos brutális szénhidrátbomba és nagyon túl lehet tolni. Hát, igen. Pont emiatt kell elengedni.

Mivel elég nehéz a lemondás, amikor fogyni akarunk, jobb, ha inkább a kedvenc ételeinket próbáljuk valahogyan light verzióban reprodukálni. Van egy hírem, ami szerintem überel bármit, ami ma történt:

ISTENI RAKOTT KARALÁBÉT KÉSZÍTHETSZ, PONT OLYAN ÍZVILÁGGAL, MINTHA KRUMPLI LENNE.

karalabevskrumpli.png

Jessssz. Nem is foglalom tovább a karaktereket, éljen a csodás recept, csináld meg azonnal és élvezd az egészséges életmód tejfölös előnyeit!

rakottkaralabe.png