kitartás Archives - diétaguru

Posted on 2017-08-16

10 tipp, hogy mindig motivált tudj maradni

Ahhoz, hogy a célod véglegesen és sikerrel elérd – legyen az fogyás, sport, munka vagy bármi, amihez kitartás kell -, szükséges a megfelelő stratégia (jelen esetben egy edzésterv és egy étrend), a körülmények átalakítása (egészséges ételek beszerzése) és az a motiváció, amit híresen nehéz fenntartani: egy durvább nap után néha akármennyire is lelkesen kezdtük a reggelt, estére már csak a palacsinta utáni sóvárgás marad a tárházunkban; erre ajánlunk most megoldást! Ahhoz, hogy folyamatosan fenntartsd a motivációdat -ami ugye azért nehéz, mert a fogyás nem egy két nap alatt megoldódó dolog-, különböző trükkökre van szükség: próbáld ki mind és érd el a célod, lelkesedéstől kicsattanóan!

ne akarj belehalni

Ha minden egyes nap kiégsz a futópadon, rosszullétig edzed magad, egyik napról a másikra megvonod a kalóriákat vagy örömtől mentes ételeket eszel, nagyon hamar eljön a feladás ideje, ami kicsit sem a te hibád, egyszerűen te is ember vagy, szükséged van a pozitív élményekre! Amikor érzed, hogy semmi kedved az egészhez, adj magadnak egy kis szünetet: pihenj egyet, sétálj egy kényelmeset, ne hajszold magad és süss egy paleo-pizzát; ebbe még senki nem halt bele, de egy kicsit visszajön majd az életkedved, meglátod!

2. kérdezgesd magad

Néha muszáj leülnünk és elbeszélgetnünk saját magunkkal: akkor, amikor nagyon csábít a nagyi pogácsája, vagy érzed, hogy ellustulnád a napi kocogást, tedd fel magadnak a következő kérdéseket!

Ha most abbahagyom és feladom, hogy fogok kinézni 6 hónap, vagy egy év múlva?

Ha most abbahagyom és feladom, hogy fogom magam érezni a bőrömben?

Ha most abbahagyom és feladom, mit mondok majd magamnak és másoknak?

3. rendrakás

Amikor az életünk egy részén totális megakadást érzünk, jobb egy kicsit otthagyni a gubancot és rendet rakni máshol: ha szereted a ruháidat, esetleg a konyhában vagy szívesen, vagy sokszor van barkácsolhatnékod, vonulj vissza és rakj rendet a kis szentélyedben! Ne foglalkozz a diétával és a sóvárgásokkal, csak koncentrálj a rendre: a gyönyörűen elrendezett gardrób vagy konyha látványától sokkal könnyebb lesz inspirációval felszívni magad!

4. NE nézegess modelleket

A legtöbb motivációs nagyokos azt tanácsolja, hogy amint rádtör az éhség, nyisd meg valamelyik Victoria’s Secret-modell instáját, és máris elszáll a roham! Hát, aki kipróbálta, tudja, hogy egy ilyen profil maximum a sajt és a szalámi iránti elkötelezettséget tudja erősíteni: bizonyított tény, hogy a túl magas elvárásoktól sokkal könnyebben adja fel az ember a diétát, mintha szimplán -ésszel- engedne az éhségnek. Próbáld ki, hogy szép, kisportolt, kerek csajok/pasik képeit nézegeted inkább! Ne a gebe legyen a cél, mert az túl irreális: törekedj inkább arra, hogy olyan fotókat találj, amik közel vannak hozzád, és látod bennük a szépséget!

5. számok helyett érzések

Ha a méricskélés a mindened, azonnal próbálj változtatni: arról már írtunk, hogy milyen alternatívák léteznek az állandó kiló-ellenőrizgetés helyett, most pedig elmondjuk, miért inkább érzésekhez ragaszkodj. Gondolj bele, hogy érzed magad egy kiadós futás és hasizmozás után egy light, jó kis egészséges vacsit betolva és reggel lapos hassal felébredve! Mindig emlékeztesd magad ezekre a benyomásokra, sőt írd is le őket, hogy legyen mihez nyúlnod a rosszabb percekben!

6. heti ajándékok

Ha minden hét végén megajándékozod magad egy kis kényeztetéssel, biztosan fennmarad a motivációd a fogyáshoz! Képzeld el: egy masszázs, egy cellulitisz-kezelés, egy mozijegy vagy egy új könyv – ezek mind szuper ajándékok, amiket magadnak megvehetsz, de szigorúan csak a betartott diéta-heted után! Vezesd minden nap a diétanaplódban, hogy aznap milyen “követelményeknek” feleltél meg; ha 7-ből 6 napot teljesítettél, akkor pedig jöhet a kényeztetés, ami semmiképp se kaja legyen!

7. élvezd az utat!

Hajlamosak vagyunk a jövőbeli célkitűzéseinket ahhoz kötni, hogy “majd, ha lefogytam”… meglátogatom egy barátom, elmegyünk az álomnyaralásra vagy összehívom a volt osztálytársaim. Ne már! Úgy érzed, hogy pluszkilókkal ezeket nem engedheted meg magadnak? Pedig 2-3 kiló fogyás után sokkal jobban fogod magad érezni a bőrödben, és már akkor nekiállhatsz a bakancslistádnak! Sokkal, de sokkal motiváltabb maradsz majd, ha megismétled a kedvenc programjaid és úgy érzed már a fogyókúra közben, hogy van miért csinálnod, és igenis örömet okoz a diétázás.

8. listaírás

Ó, igen, a klasszikus, jól bevált módszer! Az egyik legjobban működő technika, ha csinálsz magadnak egy listát, “miért kell edzenem”-címmel. 10 kifejtett válaszig meg se állj! Amint ezek megvannak, tűzd ki őket vagy a hűtőre, vagy bármilyen látható helyre, ahol sokat járkálsz napközben, és amikor csak elmész ott, olvasd el mind a tízet: hidd el, ha pár percig csak arra koncentrálsz, miért éri meg ma futnod, akkor el is fogsz menni. Ha nem hiszed, járj utána!

9. vedd magad körbe egészséggel!

Szigorúan kötelező pontja a listának: rendezd be a lakásod úgy, hogy az új, könnyebb énedet tükrözze! Szanaszét hagyott chipseszacsik, csokipapír és kosz jellemzi azt, akivé válni szeretnél? Nem? Akkor tegyél érte! Dobd ki az összes egészségtelen nasit – vidd el egy házibuliba, add egy hajléktalannak vagy oszd szét a munkahelyeden, ha nem akarsz feleslegesen élelmiszert kidobni -, és vedd elő a legszebb gyümölcsöstálad, mert ezentúl szép és színes terméseknek kell díszíteniük a konyhádat és a nappalidat is!

10. önostorozás off

Sokan úgy akarják magukat motiválni, hogy kritizálják saját magukat másoknak és a tükörbe is, ráadásul úgy érzik, hogy ez működik: lehet, hogy egy-kétszer felszívod magad egy-egy saját beszólásodtól, de ezt a módszer minél hamarabb felejtsd el! Amint magadról valami rosszat mondanál, azonnal fogalmazd át valamilyen pozitív aspektusba – hidd el, hogy sokkal motiválóbb lesz, mint elhordani magadat mindennek. Példa: a feneked nem “nagy és hájas”, hanem tök formás, és egy pár fenékgyakorlattal még jobban fog mutatni abban a szűk farmerben, amibe bele akarsz férni!

Posted on 2017-07-05 2018-03-09

Miért akarsz lefogyni? – az okos célkitűzés ereje

“Holnaptól nem eszem”, “lefogyok 10 kilót”, “változtatok végre” és társaik – biztos, hogy te is mindig megfogalmazol magadban valamit, amikor nekivágsz egy diétának, de stratégiailag is át szoktad gondolni a kitűzött cél helyességét? Nem? Akkor csak figyelj!

Ugyanúgy, mint az üzleti tervezésben, a marketingben vagy gyakorlatilag bármiben, érdemes okos célokat kitűznöd magad elé, hogy 100%-os legyen a sikered. Igen, jöhet a marketing egyik alappillére: ismerkedj meg a SMART-célokkal! Ez a szó több összetevőt jelöl, és a célodnak mindegyiknek meg kell felelnie, külön-külön és egyben is. Ha egy ilyen okos végpontot jelölsz ki magadnak, a fogyás többé nem álmodozás és megközelíthetetlen végcél lesz, hanem végre egy sikeres tervvé válik! Nekiállsz te is a kidolgozásnak? Lássuk, mi is az a SMART-cél!

A legelső kritérium, aminek meg kell felelned, az a specifikusság, tehát a célodnak mindenképpen konkrétnak kell lennie. Kezdd a következő kérdésekkel:

Mit akarok elérni? Kivel akarom elérni? Mi a fő motivációm? Megvan mindenem ahhoz, hogy elérjem?

Ha a specifikusság megvan, jöhet a fogyókúra egyik legkönnyebben meghatározható része: hány kilót akarsz leadni? Legyen meg a konkrét szám, de vigyázz! Hetente egy, nagyon maximum 2 kilóval számolj. És akkor jöhetnek a kérdések:

Mennyi idő alatt tudok ennyit lefogyni? Heti hányszor kell edzenem hozzá? Hány “póthetet” engedélyezek magamnak?

Nagyon fontos, hogy mindig átgondold: megvalósítható a kitűzött cél? Tehát: 5 hét alatt akarsz mondjuk 5 kilót lefogyni – ez eddig teljesen okénak tűnik -, de maximum 5 kiló a felesleg rajtad, nem akarsz mozogni és ragaszkodsz a gyorskajához? Így már nehéz lesz. Tedd fel magadnak a következő ellenőrző kérdéseket:

Mit kell konkrétan tennem a célom eléréséhez (mozgás, étrend)? Így kényelmesen elérhető a célom? Az energiám mekkora részét kell a fogyásomra áldoznom? Menni fog ez a napi rutinom mellett?

Jöhet a negyedik ellenőrzési szempont: a relevancia. Ez nemcsak azt jelenti, hogy van-e létjogosultsága a tervednek, egy kicsit összetettebb nézőpont. Tedd fel magadnak a következő kérdéseket:

Megfelelő körülmények között állok neki a diétának? Úgy érzem, megéri az erőfeszítés? Jobbá teszi majd az életemet a fogyás? Reális a célom?

A legtöbb okos cél nemcsak mérhető (időben és jelen esetben kilókban), hanem idő-orientált is! Ez persze nemcsak arról szól, hogy mikorra akarod leadni a felesleget, hanem arról is, hogy ilyen formán ellenőrizd magad:

Mit tudok már most megtenni a fogyásért? Naponta hány órát kell a célomra áldoznom? Bele fog ez férni a beosztásomba? Mennyit akarok az első-második-harmadik-stb. héten fogyni?

Vegyünk egy komplex példát: X-en 13 kiló felesleg van; ő eldönti, hogy lefogy 10-et (releváns), 11 hét alatt (megvalósítható). Megtervezi a csökkentett szénhidráttartalmú diétáját és azt, hogy mit fog sportolni, hányszor hetente (mérhető, időhöz kötött). Azért szeretne fogyni, hogy magabiztosabb legyen a munkahelyén és jobban szeresse önmagát (specifikus). Ebben van egy támogató társa, aki fogyózik vele, és kiszámolta, hogy nagyjából napi 3 órát szán a fogyásra (edzés, főzés, bevásárlás). Na, ez egy komplex stratégia!

people-woman-coffee-meeting — *a jegyzetelés nemcsak a megfelelő munka, de a megfelelő fogyás kulcsa is!*

Szeretnél marketingeseket megszégyenítő módon fogyni? Vedd elő a diétanaplódat és tervezgesd meg te is a stratégiádat! Így sikerülni fog egy 100%-osan teljesíthető célt magad elé állítanod, elkerülöd a buktatókat és a fogyás végre valóság lesz, nem álmodozás – csinálj üzletet a fogyásból!

Posted on 2017-05-14

a “nem vagyok éhes, de tudnék még enni” – állapot: hogyan álljak le időben?

Ó, kinek nem ismerős a mondat: “ettem, igen, jóllaktam, de egy kis desszert még belefér”. Vagy: “persze, vacsiztam, de azért tudok popcornt enni a film alatt”. Mindannyian küzdünk azzal az érzéssel, hogy túl finom a kaja, és nem tudunk leállni. Aztán eljutunk Teleországba, a Nemtudokmegmozdulni-tartományba, és húzzuk az időnket a Nasi hotelben. Viccen kívül: miért olyan rohadt nehéz megítélni, mennyi az annyi? Illetve, a megítélés még megy, de a betartás már nem annyira. Mikor rakd le a kanalat úgy, hogy jól is lakj, de fogyj is? Nos, a gyomor egy elég összetett rendszer, és mivel továbbra is túl sok kaja vesz minket körül – “icipicikét” több, mint mondjuk az őskorban -, a testünk sajnos még mindig nagyon örül, ha ételt kap. ( Komolyan, minta még mindig a vadászó-gyűjtögető időszakunkat élnénk.) Főleg a lelki függő típusoknál. Náluk még plusz boldogsághormon és jókedv is termelődik pár katona szalonnától, ráadásul fogalmuk sincs, mikor hagyják abba az evést azon az erős alkalmon kívül, mikor fogja magát a sok finom falat, és csakúgy önkényesen elfogy. Szóval nem túl egyszerű szigorú megszorítások nélkül fogyni – a szigorú megszorítások pedig előbb-utóbb bukást hoznak magukkal. Az lenne szuper, ha végre észrevennénk, mikor elég, és eljutnánk oda, hogy ezt az észrevételt komolyan is vegyük, méghozzá úgy, hogy akármennyi van a tányéron, akármennyi van az asztalon, akárhányféle desszert van még, akármivel tukmál a nagyi, mi akkoris abbahagyjuk. Fogjuk magunkat, és felállunk az asztaltól. Rohadt nehéz, tudom. Én például eleinte így néztem ki, ha már “befejeztem”:

Szerencsére vannak módszerek, amikkel folyamatosan mérni tudjuk, hol járunk épp: megállunk minden falat után, lassan rágunk, vizet iszunk közben, csak a kajára figyelünk, kis adagokat pakolunk ki magunknak, satöbbi. Rengeteg megoldásról hallani és olvasni, de őszintén szólva mindegyik egy kicsit idegesítő, amitől az ember elkezd tovább enni, valami fura “anyád, persze, álljak le, azért is betolom mind”-érzés miatt. De valami nyilván nem oké, ha állandóan csak az éhséget meg a brutális telítettséget érzékeljük, és semmi mást, ami a kettő között így előfordulhatna.

Vannak viszont olyan élő példák, akiktől lehet tanulni: a francia nők. Csomó beszámoló van róluk és arról, hogy esznek bagetteket, sajtokat, szalámikat, átlagosan mégis sokkal enyhébb mértékű az elhízottságuk, mint mondjuk a magyarokénak, vagy az amerikaiakénak. És az a durva, hogy egyetlen dolog derült ki róluk, ami ezt okozhatja:

MAGUKRA FIGYELNEK, ÉS NEM A KAJÁRA.

Igen. Komolyan. Tudom, nem tűnik túl nagy megfejtésnek, de az: ők evés közben nem a tányért nézik, nem az asztalt, azt, hogy mi van még rajta, nem arra figyelnek, hogy milyen ízeket kóstolgatnának meg, arra sem, hogy mekkora a tányér, és arra sem, hogy mások mennyit és mit esznek. Nem. Ők folyamatosan befelé figyelnek. Szinte minden falat után eszükbe jut a saját testük, és a gyomrukra koncentrálnak. Ez náluk lehet, hogy ösztönös, de a jó hír az, hogy ez a jó szokás teljesen elsajátítható! Összesen két dologra kell nagyon-nagyon-nagyon odafigyelni: az evés külön tevékenység legyen, tehát ülj le az asztalhoz, az adagot előre a tányérra készítve. A másik, hogy végig magadra figyelj! Mintha a kajálás egy meditációs gyakorlat lenne – képzeld el a gyomrodat, a testedet, ahogy táplálódik attól, amit beviszel: minden falat után egy kép. Ez eleve lelassítja az evést, ami már fél siker, de a legjobb, hogy a megfelelő gyakorlattal egy idő után nem fogod tudni teleenni magad. Végre észreveheted a bűvös “nem vagyok éhes, de tudnék még enni”-állapotot, és átfordíthatod “nem vagyok éhes, és nem is eszem többet”-állapotra. Szerintem ez egy óriási felszabadítás az állandóan ott motoszkáló eddmegamidvan-feszültségtől, és a szép benne, hogy munkával tényleg rutinná tudod tenni! Hinni nem kell benne, csak gyakorolni. Állandóan, amikor csak eszel. Kezdésként próbáld ki, hogy a legközelebbi étkezésnél minden falat lenyelése után elmondod a következő mondatot:

De ha ez túl nevetséges vagy tőled messze álló lenne, bármikor írhatsz magadnak saját mantrát, ha neked más működik! Fogalmazd meg a saját mondatodat, írd be a DiétaGuru-mantra helyére, nyomtasd ki vagy töltsd le, és legyen nálad minden étkezésnél kapaszkodónak! A lényeg, hogy röviden megfogalmazd a célodat és azt, hogy miért is muszáj elérned. Nagyon motiváló gyakorlat, hidd el!

Posted on 2017-05-02

“nincs időm diétázni” – fogyás minden körülmények között

Duplaműszak, gyerekek, egyetem, érettségi, kötelezettségek, meetingek, túlórák, össze-vissza alvás, vizsgaidőszak, nyári munka… Rengeteg olyan fázis váltakozik az életünkben, amik valósággal ellehetetlenítik az életmódunk egészséges mivoltát. Irodai munka, egésznapos ülés, éjszakai végzés, koránkelés – nincs idő edzésre. A gyerekek elfoglaltságai, házimunka, állandó vezetés – nincs idő piacra menni és főzni. Túlóra miatti fáradtság, elalvás reggel – energiaitalok és pizza. Ismerős? Hát igen, van, hogy valósággal lehetetlen magunkkal, az egészséges ételekkel és a mozgással foglalkozni. Arra meg pláne nem jut időnk, hogy a szokásainkat vizsgálgassuk, maximum addig jutnánk, hogy igen, stresszelünk, aztán elaludnánk a kanapén. De mit tud az emberlánya ilyen esetekben tenni? Adja fel a diétát, a sportot és az egészséget?

Valóban minden tényező megnehezíti nekünk a fogyást és az odafigyelést, mégis vannak módszerek, amikkel kordában tarthatjuk az életünket és a szokásainkat. Az a baj, hogyha nincs napi minimum 1 óránk magunkra, akkor már bele se fogunk és “minek, semmi időm sincs erre”-alapon az ebédszünetben átcaplatunk a pizzázóba és befalunk valami zsíros-lisztes-húsos-sajtos dolgot, aztán a kajakómát elkerülve betoljuk a délutáni kávénkat két cukorral.

Pedig van átmenet a nulla erőfeszítés és az apró, napközben beiktatott, észrevétlen cselekedetek között.

Muszáj legyőznöd az időt, a stresszt, a lustaságot és a kalóriákat, még akkor is, ha ez most lehetetlennek tűnik. Készen állsz rá?

A BELÁTHATATLAN IDŐBEOSZTÁS

Nem semmi az a versenyfutás az idővel, amit a többségünk nap mint nap nyom, de az még durvább, hogy ez milyen rossz hatással van az egészségünkre. Kevés alvás – fáradtság – energiahiány – étvágy – cukor/szénhidrát – tápanyaghiány – kimerültség – stressz – evés. Jól hangzik, mi? Pedig ez csak egy kis kiragadott összefüggése azoknak a dolgoknak, amiket ajánlatos lenne messziről elkerülni. De mit álszentkedünk, nyilván pénzt kell keresni, házimunkát kell végezni, felelősséggel kell tartozni, úgyhogy ha az emberlánya nem mond fel azonnal és menekül el új életet kezdeni – ami nem valószínű -, akkor a helyzet változatlan marad. Mégis: hogyan oldd meg a sport és a táplálkozás kérdéskörét, ha alig van időd, és nyakig ülsz a minden másban? Kezdjük a kaja-témával: nagyon sok helyen tudsz már egészséges fogásokat venni, de ha mégsem jutsz el egy ilyen étterembe/boltba sem napközben, akkor is van remény: a gyors, sajtos péksüti helyett vegyél teljes kiőrlésű lisztből készült kétszersültet, pulykasonkát és paradicsomot! Ezt azért nagyjából bármelyik közértben megkapod, és sokkal jobban fogod magad érezni tőle. Vagy egyszerűen cseréld le a szokásos spaghettidet valamilyen szószos húsfélére salátával, esetleg zöldségekkel. Vagy egyszerűen csak egy nagyobb adag levest rendelj. Ja, és ne csak a napi fél óra ebédszünetben egyél! Reggel pakolj be magadnak egy almát és egy banánt kefirrel. Így azon az egy evésre szánt órán kívül is bármikor be tudsz kapni valamilyen jótékony falatot, és főznöd sem kell magadra. Azt ugye nem kell külön kiemelni, hogy használd a lépcsőt, gyalogolj a buszig vagy rakd le messzebb az autót? Ezek nagyon apró dolgok, de már egy hét alatt rengeteget változtathat a napi pulykás szendvics- extra mozgás kombó. Úgy, hogy nem is veszed észre… Kipróbálod végre?

MUNKA, MUNKA, MUNKA

Ha egész nap egy irodában ülsz, vagy vezetsz, vagy otthon vagy, vagy a gyerekekkel foglalkozol, vagy házalsz, bármit is csinálsz, tedd fel magadnak a kérdést: eleget vagyok a levegőn? Kapok elég fényt? Ha ezekre nem a válasz – és hidd el, többnyire az -, sürgősen változtass ezen! A fény növeli a szerotonin és egyéb serkentő hormonok termelését, ezáltal az anyagcseréd és a kedved is elkezd majd tetőzni. Próbálj meg a lehető legközelebb ülni az ablakhoz, fesd át a falakat világos színűre, szellőztess sokat és legyen sok-sok halványrózsaszín a környékeden! Egy kutatás kimutatta, hogy ennek a színnek nyugtató hatása van*, így ha stresszelsz, szorongsz vagy kontrollálhatatlan az étvágyad, nézz rá a post-itekre vagy a falrészre, amit ilyen színűre festettél! Relaxált állapotba fogsz kerülni tőle, és az érzelmi evés kényszere is csökkenni fog.

HOGY ÉS MIT FŐZZEK?

Az is óriási nehézség, hogy az ember egy főre összedobjon valamit, nemhogy az egész családra, ráadásul mindenkinek megfelelőt. Te diétázni akarsz, a gyerekek / párod meg éhes(ek). Mi a teendő ilyenkor? Természetesen nem az, hogy hatfélét főzöl, nem is az, hogy magadnak sütögetsz a többieknek meg rendelsz, és persze az végképp nem, hogy elhanyagolod magad. Cseréld le az összes alapanyagot otthon! Minden, a lakásban található lisztféle helyett szerezz be alternatív megoldásokat: teljes kiőrlésű pékárukat, szezámmag-és szőlőmaglisztet, mandulalisztet, stb. A cukrot cseréld le eritritre, a nasik mind egészségesek legyenek, a család kedvencei-finomságokat – amiktől ha megválnál, dzsihád lenne – pedig szeparáld el egy dobozba a spájzba! Mindenkinek jót fog tenni a változás és a reform étrend, a konyha jobban mutat majd, ha nem robbanás utáni állapotokat idéz tízféle nasival a pulton, neked pedig nem kell hatfelé szakadnod minden egyes főzésnél. Érdemes odafigyelni a minőségi alapanyagok beszerzésére, és ha feltöltötted a hűtőt, akkor már bármikor össze tudsz ütni egy könnyű, de isteni vacsorát a diétaguru receptjeiből!

“NINCS IDŐM EDZENI!”

Hadd legyek őszinte:

ez az a mondat, ami akkor sem igaz, ha annyi dolgod van, hogy észbe se kapsz.

Az edzést most ne szigorúan vett értelemben fogd fel: napi 5-6 alkalommal kell megmozdulnod, és ezzel ki is váltottad az edzőtermet vagy kocogást! A hétvégén pedig ráérsz pihenni és egy nagyobbat és a klasszikus értelemben edzeni. DE. Addig is, a hétköznapokban iktass be kicsi megmozdulási szokásokat: kelj 20 perccel hamarabb, rakd fel a kávét főni, és addig ugrálókötelezz! Máris beindítottad az anyagcserédet. A délutáni-esti főzés közben is lehetséges mozogni: ha éppen kevergetsz, iktass be guggolásokat és plankinget a konyhai rutinba! Később pedig nyomj egy sorozatot: 10 fekvő, 30 hasprés, 50 hátizom – ez összesen egy nap alatt 40 percnyi mozgás, és akkor még meg sem említettem a gyaloglást a boltba, bringázást a postára, vagy a séta-meetingeket! Ha valakivel találkád van – akár üzleti, akár baráti – próbáld meg a szabadba invitálni az illetőt, így séta közben tudtok majd beszélgetni vagy megbeszélni. Egy ilyen “konferencia” vagy dumálgatás újabb 20-30 perc mozgást jelent. Tudod, ez összesen egy nap alatt mennyi? Nagyjából 250-300 kcal mínusz! Durva, mi? Na, holnaptól te is aktivizálod magad minden egyes pillanatban, vagy maradsz a jól bevált, kényelmes székedben? Igenigenigen: az előbbi.

tennivalókma_gyakorlatokhanincsidod.png — *nyomtasd ki vagy állítsd be háttérképnek, hogy mindig motiváld magad a feladatra!*

*forrás: kijózanító rózsaszín (hvg-könyvek, író: Adam Alter)

Posted on 2017-05-01 2018-03-20

“Elkezdtem sportolni, erre hízok” – most mivan?

Nehezen, de végre belevágtál. Eljársz futni, egy erősítő órára, teniszezni, vagy kocogsz a háztömb körül – a lényeg, hogy elkezdődött a változás. Boldog vagy, mert tudsz rá időt szánni, kezd jól is esni, csinálod már két hete, nem zabálsz be esténként, erősítesz, és már érzed magadon a feszesedés, a fogyás első jeleit. Aztán eltelik egy vagy két hét, kíváncsian megméredzkedsz, hátha lement már az az 1-2 kiló, amit úgy nagyjából érzel, hiszen a legfelső röcögős már hetedhéthatáron túl van. Szóval egy modell kifutós mozgásával felérve, egy óriási, bizakodó mosolykával az arcodon ráállsz a mérlegre, és…

HÍZTÁL KÉT KILÓT.

Vagy egyet. Vagy másfelet. Mindegy. Az első, amit egy homo sapiens tenne ilyenkor – tök jogosan -, hogy kidobja a mérleget meg a futócipőt a legközelebbi lomiba, és elkezd izomból enni, mintha nem lenne holnap. Én is ezen gondolkozom el először, ha valamin erősen, keményen, kitartóan dolgozok, és úgy kábé minden a visszájára fordul. Mert igen, ez csak két hét volt, de könyörgöm: két hétnyi edzés az nagyjából 10-12 óra kemény mozgás, 3000 mínusz kalória, 8-10 liter izzadtság, és nem utolsósorban két hét sóvárgás.

Akkor mi az Istenért nem látszódik a végeredmény a mérlegen?

Most kíméljük meg magunkat attól a résztől, hogy elmagyarázom, hogy ha sokat mozogsz, megnő a kalóriaigényed, tehát az étvágyad is, ezáltal kívánósabb leszel, és többet akarsz majd enni, blablabla. Gondolom ez tiszta. Meg azt is gondolom, hogy ez alapján léptél a tettek mezejére: annak megfelelően alakítod a napi kalóriabevitelt, hogy mennyit mozogsz, milyen intenzitással. Nyilván ez sem új infó, úgyhogy lépjünk tovább ezen a fejezetén a dolognak, és tegyük fel, hogy normálisan eszel, a napi kalóriaszükségletedet – vagy annál kevesebbet – viszed be, és ehhez mozogsz is, szóval mindenképpen fogyás kell, hogy bekövetkezzen.

És, tadamm, ezt a fogyást észre is vetted. Mármint nem úgy, hogy minden eltűnt két hét alatt, de azért érzed a fittséget, túllendültél az első nehézségeken, és kitartóan sportolsz, majdnem minden nap. Sőt, csökkenni látszik a boka-vagy hónaljhájcsi is, ami külön örömet okoz. Akkor miért mutat többet a mérleg? A képlet sajnos elég egyszerű, de nem elég elterjedt a fogyózók és friss sportolók körében ahhoz, hogy az általános szabály megszülessen: ha hízol a sportolás elkezdése utáni első négy hétben – és kizárod a túl sok kalória és bármilyen betegség eshetőségét -, akkor csak folytasd kitartóan még egy hétig, és jön a csoda.

Bezony. És erre megvan a magyarázat is: ha elkezdesz mozogni, és növeled a tempót, nehézséget, hosszt, vagy bármit, automatikusan mikroszakadások keletkeznek az izmaidban. Ez egyáltalán nem egy para dolog, teljesen természetes, ha nem vagy még hozzászokva, és mégis felfutsz egy lejtőn, vagy többet hasizmozol. Viszont. A test kitartóan küzd az izmai épségéért, ezért – tök jogosan, úgyhogy ne haragudjunk rá, még akkor se, ha hétvégén bikiniben kell feszítenünk – elkezdi a mikroszakadásokat folyadékkal gyógyítani. Ezt te vagy érzed, vagy nem, ez az izomláz. Néha megbénítóan fáj, sokszor egyáltalán nem is lehet érezni, mégis ez történik. Aztán attól függően, hogy mennyi izomcsoportodat mozgattad meg, mindenhova szépen gyűlik a gyógyító folyadék, és KABUMM: vizet tart vissza a szervezet. A víznek meg sajnos súlya van. Nem is kevés. Szóval: ha tényleg kizárható a túlzott kajálás, bármilyen hormonális, egészségügyi probléma vagy az egésznapos fekvés, és mégis híztál 2-3 kilót a sportolás mellett, akkor megvan a bűnös, és az az izmaid reakciója, tehát a vízvisszatartás.

Ilyenkor egyetlen dolgot lehet, sőt kötelező tenni:

VISSZA A FUTÓPADRA, AZONNAL! MOST! OTTVAGY MÁR??!

Najó, viccelek, nem kell azonnal, de nehogy abbahagyd a sportot! Ezen a szakaszon túl kell lendülni, és tolni addig, amíg meg nem erősödsz annyira, hogy a szervezeted végre úgy dönt, nem stresszel halálra tovább, és kiadja a felesleges vizet. Ez egyénenként és edzéstervenként változó, de nagyjából újabb 2-3 hétre számíts. Ahhoz viszont, hogy ezt az egész mizériát elkerüld, vagy legalábbis hamar kigyere belőle, a legfontosabb dolog a fokozatosság. Nem kell az első nap lefutnod a félmaratont, Katinka időit úsznod vagy kiköpnöd a tüdődet, miközben Jani, a szexi edző motiválóan ordít a hasizomfeladatnál. Na, szóval érted. Kiköpni a tüdőnket néha elég jó érzés, de nem kell ezzel kezdeni, mert a legtöbbször pont emiatt megy el az ember kedve. Túl nehéz, megerőltető, “nem éri meg a szenvedés”. Kajálj okosan, a kalóriákat nagyjából számolva és ügyesen elosztva, plusz eddz kitartóan! Olyan nincs, hogy ennek az egyszerű képletnek nem fogyás az eredménye.Kitartás.

(+ info: van egy ilyen urbán legenda, hogy “az izom nehezebb, mint a zsír, úgyhogy tuti emiatt mutat többet a mérleg”. Igen, az izom nehezebb, mint a zsír, de 5-6 kocogástól nem tud annyi izom épülni – ráadásul ennek a folyamatnak kell legalább 8 hét -, hogy aztán két kilót hízz emiatt. Ha belegondolsz, hülyeség is, mert akkor jövőhéten mennyi leszel, 100 kiló? Szóval ezt a magyarázatot felejtsd el, és terjeszd bátran, ha hallod, hogy valaki ezzel takarózik.)

Posted on 2017-05-01

nehezítsd meg a nassolást – küzdelem a csipegetés ellen

Sajnos sokunknak meggyűlik a baja az állandó csipegetéssel, nassolással és azzal, hogy már lassan a boltok 80%-ában felesleges, viszont annál istenibb kalóriák foglalják el a polcokat. Csokimennyországok és chipsföldek tömkelege található mindenhol, mi meg gyorsúszva közlekedünk a közért sorai között, hogy rátaláljunk Egészségföldére. Aztán rátalálunk, oda van írva, hogy light vagy csökkentett szénhidrát, és megvesszük a fél polcot. És betoljuk. Szumma szummárum: nem sokat változtattunk a nassoláson, maximum annyit, hogy mit veszünk magunkhoz a gyenge pillanatban. A mennyiség sajnos maradt (sőt, a light-szócska miatt még nőtt is). De mi a megoldás arra, hogy egyszerűen letegyük, vagy legalábbis visszaszorítsuk ezt a szenvedélybetegséget?

Akár unalomból, akár az orális fixáció, akár a kényszer és az érzelmek miatt nasizunk, semmiképp sem tesz jót testileg, de lelkileg sem. Olyan észrevétlenül tudnak zsírpárnákat okozni az étkezések közötti kis elfeledett bűnözések, hogy az már szankciókért kiált. Muszáj valahogyan küzdeni ez ellen, de mégis rohadt nehéz: amint leülünk a tévé elé, vagy olvasunk valamit, vagy nagyon bennevagyunk valamiben, vagy szorongunk, vagy csakúgy jólesne, azonnal jön az igény arra, hogy rágjunk, ropogtassunk, szopogassunk és egyéb orális tevékenységeket űzzünk. Aztán amikor elfogy az egész zacskó, csak csodálkozunk, hogy nem is emlékszünk magára az evésre.

Nem új a probléma, igaz? Őszintén szólva a lehető legjobb küzdelmi taktika a nasizás ellen csak az lehet, ha bűnözésnek hívjuk, és annak is tekintjük azt a kajálást, amit nem érdemeltünk ki. Viszont:

HA KIÉRDEMLED, EHETSZ. NASSOLHATSZ, MAJSZOLHATSZ, RÁGCSÁLHATSZ, VAGY AMI JÓLESIK. CSAK LEGYEN ÁRA.

Ha állandóan ott egy bonbonos doboz az asztalunkon közvetlenül a kezünk mellett, akkor venni fogunk belőle. Ha le kell mennünk a boltba a bonbonért, akkor az esetek kábé 80%-ában már nem megyünk le, mert csak akkor kell, ha ottvan, helyben, elérhető távolságban, karmyújtásnyira. Pont emiatt iszonyú fontos, hogy ne legyen otthon semmiféle nasi. CSAK zöldségek. CSAK natúr joghurt. És ha kiérdemelted a jó kis mártogatóstálat – mondjuk egy edzéssel, vagy munkában teljesített eredménnyel, esetleg házimunkával -, akkor bátran nekiállhatsz összeállítani a tökéletesen egészséges nasit. Ami még rettentően fontos, hogy soha ne rakj ki otthon csábító kajákat az asztalra! Nem, akkor sem, ha szép a doboza, meg akkor sem, ha akciós volt, meg akkor sem, ha light. A gyümölcstálon kívül minden kaja legyen szépen a helyén: bent a szekrényben. Jól eldugva. Az is tök jó módszer, ha különböző dobozokba rakod az élelmiszereket, feliratokkal: lisztek, édesítők, egészséges nasik, édességek. Ha több “réteggel” elszigeteled magad a bűnös kajáktól, akkor nem fogsz olyan könnyen hozzájuk nyúlni. Ez biztos.

De ha mégis rádtör a vágy egy jó film és egy kis rágcsa iránt, akkor azt jó előre terveld ki: menj el futni, és egyél utána, de úgy, hogy a kis bűnözés a vacsorád legyen! Ha helyettesíted a főétkezést ropogtatnivalókkal, az már nem akkora kihágás (de legyen tápanyagdús!), mintha utána, mellé, előtte, fölötte, hozzá ennéd azokat. Viszont a legfontosabb: mindig legyen kiérdemelt a nasizás! Készíts magadnak egy táblázatot, hogy mi mennyit ér. Mondjuk: “egy óra takarítás után ehetek 10 szem szénhidrátcsökkentett kekszet”, vagy “egy óra edzés után egy jó nagy adag mártogatóst csinálok az esti film mellé”, esetleg “egy kis túlóráért cserébe megehetek két sor étcsokit”. Jól hangzik, nem? Megérdemelt, és még az étrendedet sem rontod el vele. A legjobb, ha kitöltöd ezt az ívet, hogy nálad mi mit ér, és kirakod a hűtődre! Meg a spájzajtóra, a kanapé alá, akárhova, ahol a kaját rejtegeted. Így, ha látod, hogy igazából ki se vehetnéd, előbb megcsinálod majd az adott tevékenységet, és utána nyúlsz hozzá. Deal? Deal!

(példa: egy zacskó szénhidrátcsökkentett keksz = 35 perc futás; vagy: zöldségtál = portörlés – a saját extra tevékenységeidet írd bele arányosan a kedvenc nasijaiddal!)