Amikor az embert megállítja a rendőr, megfújatja vele a szondát és az alkoholt jelez, tök természetes dolog, hogy elveszik a jogosítványát és gondatlannak találják az ittas vezetését. Ha viszont valaki sültkrumplimámorban úszik, azt nem vizsgálják meg, pedig hadd mondjak egy megosztó, de érdekes és nagyon is igaz tényt: a kaja pont annyira tud függőséget okozni és megrészegíteni, mint az alkohol.
Sajnos kevesen ismerik még el, hogy az evés is egy addikció és nem is az a veszélytelen, bélyeggyűjtős fajta. Vajon miért olyan izzasztóan rohadt nehéz lerakni a chipses zacsit? Miért szégyelli magát az ember, ha mások előtt eszik? Miért muszáj mindenáron megenni azt az utolsó muffint? Miért lesz egy pogácsából minimum tíz? Nagyon sajnálatos, de a kényszerevőt még mindig nem függőként, hanem kínosan gyenge és lusta emberként kezelik, pedig az ettől a fajta addikciótól való megszabadulás az egyik legnehezebb dolog ezen a világon. A dohányzásról is menő leszokni, de a kajáról a legmenőbb. Normális akkor a negatív diszkrimináció? Határozottan nem.
Mivel mindannyian más és más függőségek rabjai vagyunk – cigi, pia, drogok és muffin -, van, akinél ez soha nem jelentkezik, van, akinek viszont egészen addig ott a kis cukrot vagy zsírt felfalásra buzdító hang a fejében, amíg le nem rakja végleg az adott kajafélét. Miért szeretem annyira? – hangzik a kérdés, miközben a negyedik adagot esszük. Azért, mert biokémiai függőséget okoz. Igen, a sültkrumpli, a zsíros húsok, a só, a fehérliszt és a cukor mind-mind addiktív anyagok, amikre valamiért boldogsághormon-termeléssel válaszol a szervezetünk. Más magyarázat nincs arra, hogy miért eszik meg egy ember két liter fagyit, nem? Ha ismered ezt az érzést; azt, amikor már rosszul vagy, de eszel tovább; azt, amikor az egy szemből három zacskó lesz; azt, amikor alig várod, hogy egyedül maradj és bekajálj – akkor sejtheted, hogy ez a dolog nem gyengeség meg akaraterőhiány, hanem rossz fizikai válasz az adott ételre, extázis, amit újra és újra át akarsz élni, pont, mint egy drogos. Hadd legyek kicsit szemét: egy drogosnak könnyebb dolga van. Neki nem kell a túléléshez az étel, neki le kell raknia a szert. Neked, nekünk is le kell raknunk, de közben mégis muszáj fogyasztanunk, hogy ne haljunk meg. Szarul hangzik, de nem ennyire gáz a helyzet; ha megtudod, mi a te igazi gyengéd, akkor már félúton vagy afelé, hogy el is felejtsd azt az adott élelmiszert, ami nélkül – szerinted – nem tudsz élni. Válaszolj pontosan és lelkiismeretesen erre a 20 kérdésre, és derítsd ki, mi pontosan az a kaja, ami nálad a függést okozza!
Valószínűleg, ha alaposan és őszintén válaszoltál az összes kérdésre, akkor világos lett, hogy melyik étel, pontosabban összetevő rabságából kell kitörnöd. Erre pedig nem igazán akad más mód, mint a teljes elkerülés: ha lisztfüggő vagy, ne csökkentsd a fehérliszt-adagodat, hanem totálisan felejtsd el és az összes terméket is, ami belőle készül! Készíts magos kenyeret, vagy kétszersültet egyél helyette, de semmiképp se engedj meg magadnak egy falatot se; meglátod, hamar el fog múlni a sóvárgás, ha nem viszel be semennyit sem az adott anyagból! Ettől még lehetsz tele, ehetsz annyit, amennyi jólesik – a hangsúly a függőségtől való megszabaduláson van.
