“Nem tudok anélkül az aggodalom nélkül élni, hogy mit fogok ma enni.”
Szörnyű mondat, de rengeteg az olyan ember, aki kimondja. Én is kimondtam már, nem is kevésszer. Persze csak magamban, hiszen milyen rettenetesen mohónak és hülyének nézne mindenki, ha megtudná, hogy egyébként non-stop a kaján jár az eszem.
Állandó küzdelem az evéssel, folyamatos szégyenérzet, kicsi bánat-sok pizza, szorongás-rágcsálás, hovamegyünk-miteszünk, nem elég nagy adag, túl kicsi adag, miért nem teltem még el, miért bírtam ki tegnap, ma miért adom fel ma, és egyáltalán mi az isten bajom van nekem? Ismerős az agyzsibbadás, amit ez a folyamatos agyalás okoz?
Akkor te is kajafüggő vagy. Vagy voltál. Vagy csak nagyon közel állsz hozzá. Tudom, hogy meghatározza az életed, tudom, hogy szenvedsz, tudom, hogy gyötrelmes tud lenni,de hadd mondjak egy rettentően fontos dolgot: van kiút. És még egyet, aminek nem fogsz annyira örülni: ha kijutottál, kétségbeesel, hogy most akkor mi lesz?
Ez történt velem. Kicsi gyerekkorom óta evéssel fedtem el az érzelmeimet, aminek sajnos meg is lett a hatása – folyamatos küzdelem a kajával, a sporttal és azzal az érzéssel, hogy valami biztos nem működik jól bennem, nem vagyok normális, és egy éttermi vacsora után még a számlát kihozó pincért is meg tudnám enni. Persze megfelelő érési folyamatok, utánajárás, tanulás és harc után megtanultam úrrá lenni az addikciómon, tudom irányítani, megfelelő önelemzéssel rá tudok jönni, hogy miért kívánok egyik pillanatról a másikra sajtoskekszet, és hogyha elönt a kaki, hogyan NE egyek sajtoskekszet. Nehéz folyamat, amiben konstans bennevagyok, de azt hiszem, büszkén kijelenthetem, hogy legyőztem az evést. Igen, szuperhipersikersztori, de van még itt valami:
amint rájöttem, hogy legyőztem az evést, bepánikoltam, hogy akkor most mi marad nekem, mi lesz a mentsváram, hova menekülök, ha rosszra fordulnak a dolgok?
Esküszöm, irtózatosan kétségbe voltam esve. Ez a mélyebbnél mélyebb állapot legalább egy hétig tartott, és pillanatokra még manapság is vissza-visszatér. De olyankor legalább tudom, hogyha a világ egyik legnehezebb feladatát abszolválni tudtam, lemondtam egy olyan függőségről, amit totálisan letenni nem lehet – hiszen akkor éhen halok -, akkor valahogy ennek is mennie kell. És akkor jöttem rá, hogy meg kell találnom az egészséges menekülési útvonalat, a mentsvárat, ahová bemenekülhetek, ha elönt a szarfolyó. Ezek a mentsvárak pedig:
- sport
- meditáció és légzésgyakorlatok
- szenvedély keresése különböző tevékenységekben
- az élmények megosztása másokkal
- egy értelmet nyerő projekt, akár munka, akár hobbi
Lehet, hogy klisésen hangzik, de ha az ember elveszti egy régóta tüneti megoldásként szuperáló fegyverét – az evést -, akkor muszáj a körülötte létező, bármennyire is örömöt okozó eszközökhöz nyúlnia. Vagy új dolgokba vágnia. Itt most az a lényeg, hogyha már kifelé jössz a rosszból, és kezded azt érezni, hogy unalmadban értelmes tevékenységeket keresel és nem a hűtőben vagy nyakig, vagy ha szar napod volt de nem rendelsz spaghettit / pizzát, esetleg feszkósan nem tolsz be négy zacskó rágcsát, hanem valamilyen konkrétabb megoldást keresel, akkor tudd, hogy hiába ijesztő ez az állapot, nem szabad a régi berögződést újra előhívni, mert abból visszaesés lesz. Az a legdurvább felismerés, amikor azt érzed, hogy “na, régen ezen a ponton elkezdtem volna enni”, de most nem kívánod. Már nem kell, nem igényled, nem arra vágysz, hogy rágj. És ott állsz tétlenül félig a konyhában, félig a nappaliban, és nem érted, mi zajlik körülötted, most akkor mi a teendő. Na. Ilyenkor:
- írd le, mit érzel!
- mondd ki, mit érzel!
- hívj fel valakit, és annak mondd, mit érzel!
- gondold tovább, hogy honnan fakadhat ez az érzés, és hogyan találhatsz rá megoldást, kaja nélkül
- + meditáció, légzőgyakorlatok
Csak könyörgöm, verbalizáld valahogy, hogy milyen érzések keringenek benned!
Ha legalább egyszer, egy adódó alkalommal túlleszel ezen a holtponton úgy, hogy nem eszel újra, akkor gyógyultnak nyilváníthatod magad. Viccen kívül, ilyenkor kinyílik a lehetőségek bazinagy tárháza. Elkezdődik valami egészen újszerű élet, függésmentesen, kiegyensúlyozottabban, boldogabban. Felveszed végre a kesztyűt te is? Az evés leküzdhető. Tapasztalatból mondom.
by: Kit
