Rengeteg módját és trükkjét halljuk nap mint nap a tökéletes fogyásnak: van, aki a napi adagjait kiporciózva, van, aki kutyavásárlással, van, aki meditációval fogy – viszont létezik egy urbán legenda, miszerint a rágózás segíthet lefogyni, hiszen a rágóizmokat jelentősen igénybevevő tevékenység stresszoldó, plusz lefoglalja az unalomból éhségre sarkalló gondolatokat. De tényleg hatásos? Olvasd el egy igazi nasifüggő 7 napos rágódiéta-beszámolóját, és döntsd el te!
“Gyerekkorom óta az egésznapos nasizások áldozata vagyok: chipsek, kekszek, csokik, és minden, ami előre csomagolt és magas százalékban ízfokozót tartalmaz, az jöhet – vagyis jöhetett, egészen egy évvel ezelőttig, amikor meguntam. Meguntam azt, hogy túlsúlyos voltam és állandóan kajálni akartam; azt, hogy a szenvedélyem az evés lett és azt, hogy minden gondolatom a megoldatlan kövérségem körül forgott, úgyhogy kemény életmódváltásba kezdtem, leadtam a feleslegem nagy részét, de még mindig van rajtam pár kiló, aminek az okával is tökéletesen tisztában vagyok: mindenről a nasik tehetnek. Örömmel majszolok mandulát, kesudiót, mogyorót, kekszeket és különböző édességeket, persze most már többnyire egészséges snackeket próbálok kiválogatni magamnak, de még mindig legalább a fele totálisan felesleges kalória. Egyik nap, amikor túltoltam a nasizást – gyakorlatilag egész nap megállás nélkül ettem -, elegem lett. Eldöntöttem, hogy leszoktatom magam. Már sokszor hallottam a rágó-módszerről és párszor el is gondolkodtam rajta, de sosem volt olyan szilárd az elhatározásom, mint most. Úgyhogy belevágtam.”
“Az első nap egészen könnyen telt. Bár reggel már pakoltam volna magamnak a kekszeket meg a mogyorót a reggeli mellé, nagy nehezen letettem őket és maradtam egy csomag rágónál. Elmaradt a délelőtti nasi, pótoltam egy kis rágással; délután már nehezebb volt ezt megállni, de azt gondolom, egészen jól bírtam energiával. Sajnos a kávéadagomat eggyel megemeltem, mert elképesztően sóvárogtam valamilyen energiaforrás után, de nem akartam elkezdeni chipseket enni, úgyhogy kijelenthetem: ez a nap elsőnek totál elment, teljesen jól működött.”
“Aztán eljött a mélypont. Vagyis a 3 mély 24 óra… A második, harmadik és negyedik napon állandóan olyan éhes voltam, hogy átlagosan sokkal többet és össze-vissza ettem, ráadásul folyamatosan pizzát meg spaghettit kívántam.. Napi 4-5-6 darab rágót rágtam el; az ízét kezdtem megunni, úgyhogy újat vettem, de a konstans éhségen az se nagyon segített, és ez sajnos a vacsoráimon látszódott meg igazán: 6 után mintha belém szállt volna az ördög; mindent meg akartam enni, ami csak elém került. Hát, nem voltam túl boldog ettől…”
“Az ötödik napon kipróbáltam egy új módszert: irtózatosan bereggeliztem – 2 tojás, kis bacon, teljes kiőrlésű zsemle, avokádó, isteni tejeskávé, narancslé -, hogy jobban bírjam a napot. Hát, a délelőttöm-kora délutánom tökéletes volt, ebédidőben persze nem voltam éhes, úgyhogy az kimaradt, rágóztam, aztán este (tadaaammm, ez történik azzal, aki drasztikusan változtat a jól bevált étkezési szokásain) bezabáltam. Hát ja, ez van, egyszerűen simán kitartott a reggeli szinte egész nap, de estére meg eljött a vég. Úgyhogy eldöntöttem, hogy ez a módszer se lesz az enyém.”
“A hatodik-hetedik napon csak az volt a célom, hogy normalizáljam egy kicsit az adagjaimat: pontosan elégséges mértékű reggeli és kávé, rágózás; normális mértékű ebéd, rágózás; kisebb adag vacsi, rágózás. Hát. Nagyon nehezen bírtam ki. A hetedik napon majdnem meghaltam egy kis plusz energiáért, nagyjából már csak a dac volt, ami dolgozott bennem, a “csakazértismegcsinálom” pedig rávett, hogy az utolsó darab rágót is elrágjam – rohadt idegesen, mogyoróért sóvárogva. De még mindig ott volt bennem a remény, hogy az egyhetes munka megérte; bebizonyíthatom magamnak, hogy rágózással megy és menni fog. Alig vártam a másnapi mérlegelést.”
“Hadd kezdjem az elvárásokkal: reggel, amikor izgatottan mérlegre álltam, azt gondoltam, maradt a súlyom, vagy esetleg fogytam fél-1 kilót a sok mellékes kaja kimaradása miatt, de nem így lett. Ráálltam és plusz egy kilót mutatott az akkor egyébként rettentően utált és feleslegesnek tartott fürdőszobai mérlegem – és elgondolkodtam. Utánaszámoltam, hogy hol akadhatott el a történet, és rá is jöttem: nagyjából napi 4-500 kalóriát spóroltam a rágózással, de valószínűleg 6-7-800-akat vihettem be a főétkezések megtoldásával. Már majdnem elszomorodtam és feladtam egy csoki segítségével, amikor rájöttem, hogy a testem nem is működhet olyan rosszul: napi ötször jelez, hogy éhes, tehát okos; olajos magvakat kíván, tehát okos; tartalékol, ha én inkább rágózom, tehát okos. Ha chipset kap, akkor meg hízik, hát mit tudunk tenni. Úgy döntöttem, hogy eldobom a rágót és visszatérek a régi kerékvágáshoz, a nasijaimhoz, amik úgy hiányoztak és amiket ezentúl megreformálok; úgyhogy mindenmentes sütik, gyümölcsök és sótlan magvak, készüljetek, mert veletek fogok végre teljesen lefogyni!”
