Nehéz, iszonyúan igénybevesz. Aztán kezded megszokni. Aztán megszabja az életed alakulását, a programjaidat, a kapcsolataidat. Aztán teljesen átveszi az irányítást. Mikor jön el a pont, hogy a diétát otthonhagyva, önmarcangolás nélkül, igenis el kell menni lángosozni a barátokkal?
Régóta vagyok megszállott diétázó. Nem is nagyon tudnék más lenni, hiszen a testi és étvágybeli adottságaim állandóan feldobják a labdát, amit én napról napra, egyre okosabban próbálok lecsapni. Nincs is ezzel semmi baj, rengetegen vagyunk így. És rengeteg megoldás létezik. De talán te is érezted már azt a feszítő szorongást, amikor minden döntésed felett ott lebeg a #fogyózom-hashtag. Elvesztetted a kontrollt. Egyszerűen túlzásokba esel. Még nagyobb eredményeket remélve loholsz energia nélkül a futópadon, aztán leküldesz egy nyers zöldségtálat. A családi összejövetelektől kezdetben rettegsz, aztán vagy el se mész, vagy elkamuzod valahogy az evést – ismerem. Hirtelen fogysz, nagyon boldog vagy, aztán átesel a ló túloldalára, és gyengeségrohamokkal küzdesz. De úgy érzed, hogy megéri, mert valaki megjegyezte, hogy fogytál. Katarzis.
Nem lehet elégszer hangsúlyozni az arany középutat meg az egészséges életmódot, meg a sok zöldség-gyümölcs blablablát. Nagyjából egész nap ezek jönnek szembe reklámokban, insta-posztokban, önsegítő könyvekben, plakátokon, kirakatokban, aztán már akkor is erre gondolunk, amikor meglátunk egy vékony nőt az utcán. És idegesítő. DE. Van egy olyan megközelítése a dolognak, amit nem lehet egy legyintéssel, közhelynek nézve elintézni. És ez a saját, általunk kidolgozott életmódunk.
Óriási feladat kiépíteni egy olyan életet, amiben minden a helyén van, és még arra is jut időd, hogy ne egy óriáspizzát “kapj be” az ebédszünetben. Tudom, apróságnak tűnik, de rengeteg idő, tapasztalat és kutatás után rájöttem, hogy igazából nem is az. Annyi hülye döntést tudnánk már abban a percben megváltoztatni, ahogy megszületnek – még egy kérdés a kávézóban, hogy van-e növényi tej, két villamosmegálló legyaloglása, rápillantás a pizza melletti salátás tekercsre a büfében, cukormentes süti készítése a családi bulira, vagy fröccs sör helyett. Borzasztóan kicsi dolgok, és mégis, ha nap mint nap eszünkbejut a pénztárnál sorbanállva vagy hazafelé, akkor nyert ügyünk van. Siker.
Na, és akkor itt jön a baj. Ha elkezded megfogadni a tanácsaimat (köszi), és mindenre figyelsz, könnyen kényszeressé válhatsz. Velem is előfordult már: megbántottam anyámat, nem ettem a főzelékből, mert a kábé kétfazéknyiban volt egy kiskanál liszt. Nem ettem a nagymamám tortájából, mert nyírfacukorral csinálta, nem eritrittel. (wtf) Kávét rendeltem az étteremben este 9-kor, mert nem volt cukormentes édesség.(okos) Cigiztem, hogy ne legyek éhes.(még okosabb) Mi van?! Totál értelmetlen. Valószínűleg, ha ettem volna a főzelékből, vágtam volna egy szelet tortát, rendeltem volna egy palacsintát étteremben, és ettem volna valamit cigizés helyett, akkor sem dőlt volna össze a világ. De, igazából összedőlt volna. Az én világom. Úgy éreztem, hogy csak akkor lehetek király, ha ezeket az értelmetlen és önsanyargató szabályokat betartom. Sokszor még most is hajlamos vagyok túllendülni, ha hirtelen fogyni akarok, de legalább észreveszem magam, és akkor ottmarad még egy-két hétig az a két kiló. Olyankor rájövök, hogy:
Valószínűleg, sőt biztosan csak mi látjuk magunkon azt a gyötrő pár kilót, meg egyébként azt is, ha lefogyunk egy izmosabb mennyiséget. Oké, lehet, hogy a kedvesebb barátaink már észreveszik, de lényeg a lényeg: túl nagy jelentőséget tulajdonítunk a testünk változásainak és annak, hogy a kis kényszeres szabályainkat betartsunk. Igen, kedves olvasó, ha a diétád csirkét ír ebédre, nem vagy álnokcsalózabagépakiörökrekövérmarad, ha pulykát, adj’ Isten kacsát eszel aznap. Dolgozzuk fel végre, hogy nem kell ezt az egészet túltolni. Törekedjünk arra, hogy isteni, cukor-és lisztmentes recepteket próbáljunk ki; arra, hogy ha anyám főzeléket csinál, abból eszem; és arra, hogy korgó gyomorral nem megyek el futni. Ja, de közben lehetőleg ne essünk vissza a pizza fogságába. Nehéz, de megfelelő önkontrollal, naplóírással, meditációval, sporttal és a diétaguruval elérhető. Arany középút. Újra.
