Posted on

a nagy fogyáslista – ha ezeket kipipálod, vége a túlsúlynak!

pipa.gif

Ahhoz, hogy minden elszánt diétázó elérje a kitűzött – sajnos sok esetben nem egészen a valósággal kompatibilis – célját, nem elég egy menő és eredményeket ígérő diéta, egy pszichológiai felismerés vagy a nasik eldugása: egy komplex programot kell, hogy felépítsen magában az ember, ami nem is annyira egyszerű; de lényeg a lényeg: mi pontokba szedtük neked azt a listát, aminek ha minden egyes elemét teljesíted, gyakorlatilag lehetetlen, hogy elkerüljön a végleges fogyás! Készen állsz?

hirdetés

SZEMPONT 1: SPORT

Nagyon fontos, sőt egyenesen nélkülözhetetlen a mindennapos mozgás, ha centiket akarsz lefaragni; a diéta önmagában nem minden! Legyen a mozgás az első szempontod, amikor belevágsz az életmódváltásba: ha sikerül az első listán szereplő elemeket kipipálnod, már fél sikernél jársz majd!

fogyáslista_1.png

SZEMPONT 2: ÉTKEZÉS

Természetesen a jól megválasztott diéta elengedhetetlen a tökéletes alakhoz, de egyre nagyon figyelj oda: ne lemondásokkal kezdd az új életet, inkább élelmiszerek hozzáadásával! Ha viszont valamilyen kaja végleges elhagyására épülő diétát választottál (gluténmentes vagy fehérliszt-és cukormentes életmód), próbáld ki a fokozatos diéta-módszert, hogy biztosan sikerrel járj!

weightlosslist1.png

hirdetés

SZEMPONT 3: LÉLEK

Szinte minden fogyókúra előbb-utóbb a kukában találja magát, ha a gazdája nem tisztázza le magában az evéskényszere okait. Te miért imádsz sósat nasizni vagy csokit eszegetni? Mit gondolsz, mi az oka az unalomevésnek? Ha mélyebb választ akarsz találni ezekre a kérdésekre, lapozgasd a diétaguru pszicho-oldalát, persze amellett, hogy végigmész a listán!

weightlosslist_2.png
hirdetés

a hibátlan futótechnika.png

Posted on

neked milyen a diéta-hozzáállásod?



Ahhoz, hogy az ember a kitűzött céljait elérje, 100%-osan tisztában kell lennie saját magával: a motivációival, a kitartásával, az erejével, a meglévő segítségeivel és azzal, hogy meddig bírja lemondásokkal. Mivel mindig minden változik körülöttünk, így mi  sem maradunk állandóak – mérd fel, hogy most, ebben az állapotodban mennyire van sikerre ítélve a fogyásod!

apple-196935_960_720
te mindig tudsz jól választani?

Ez a teszt nemcsak arra való, hogy ellenőrizd a fogyásért tett erőfeszítéseidet, de ahhoz is szuper, hogy egy kicsit teljesebb képet kapj önmagadról, a kitartásodról, a kapcsolataidról és az élethez való jelenlegi hozzáállásodról – töltsd ki és tudj meg magadról még többet; ráadásul, ha megfogadod a tippjeinket, durva változáson mehetsz majd keresztül!

mennyire vagy koránkelős típus?

milyen diétát követsz?

rendszeresen sportolsz?

ha étteremben eszel, mit rendelsz?

szereted a kihívásokat?

az emberi kapcsolataidban inkább elfogadó vagy vágyakozó típus vagy?

könnyen elcsábulsz a nagyi pogácsájának hétvégente?

egy 1-től 10-ig terjedő skálán mennyire vagy most elégedett az életeddel?

gondot okoz egy-egy új (hasznos) szokást felvenned (mint pl. mindennapos sport vagy vacsi helyett turmix)?

egy edzés alatt átlagosan hány kalóriát égetsz el?

ha magadra költesz, mit veszel?

győzd le az unalomevést!.png

Posted on

milyen diéta való hozzád?

Spinach_salad_with_various_ingredients
narancsos csirkesali – hozzád is ez való?

a hibátlan futótechnika.png

Amikor egy-egy cikkben, újságban, facebook-posztban vagy könyvben találkozunk egy újabb diétával, valahogy ott motoszkál a fejünkben a vágy, hogy kipróbáljuk; hátha ez most bejön, hátha ez megoldást jelent… De mi van, ha az adott diéta böjtön alapszik, amit egészen egyszerűen nem neked találtak ki? Igen, van olyan, hogy beleszaladunk egy 4 nap-4 kiló-diétába; van, akinek ez bejön, van, akinek nem, van, aki váltogatja a böjt-időszakokat, míg mások folyamatosan hozzák ugyanazt a teljesítményt, szóval egyáltalán nem mondhatjuk ki egyértelműen, hogy a paleo, a kis adagok, a bőséges reggeli vagy a csökkentett szénhidráttartalom mindenkinek való: lehet, hogy eddig egészen egyszerűen nem jó fogyókúrás módszert választottál! Töltsd ki a tesztet, hogy megtudd, jó úton jársz-e, milyen típusú diétákat érdemes követned és hogyan abszolváld azokat!

ha rámtör az éhség, első lépésként...

melyik leírás a legjellemzőbb rád?

milyen régóta foglalkoztat a fogyás gondolata?

milyen pozícióban dolgozol?

szoktál gyümölcsnapokat tartani?

sportolsz?

a céltudatosság és a kitartás jellemző rád?




Posted on

te mi miatt eszel? 25 kérdés, és megtudod!

kajamodellek

Mindannyiunkban ott rejtőzik legbelül az érzelmi evő – van, aki stresszel, van, aki boldogtalan, van, aki elégedetlen, van, aki önbizalomhiányos; mégse tudjuk eléggé, hogy milyen okok vezetnek a túlevéshez nap mint nap. De ha rájössz, hogy mi az érzelmi háttere a végtelen zabálásnak, akkor segíteni is tudsz magadon, gyorsan és könnyen! Derítsd ki, nálad mi hibádzik, hogy már ma ellen tudj állni a hűtő csábításának!

Hajlamos vagyok arra, hogy egy-két konkrét kajából rengeteget egyek.

Amint megkóstolok egy számomra csábító kaját, nem bírok leállni.

Akkor szoktam túl sokat kajálni, amikor dühöt vagy depit érzek.

Ha végeztem a melóban, rögtön enni megyek.

Rámférne egy kis önbizalom, nem vagyok valami magabiztos.

Amikor már pont elérném a célom, hajlamos vagyok ismét visszahízni.

Úgy tűnik, nem nagyon jut időm rendes étkezésre meg arra, hogy eljárjak edzeni.

Néha annyira elfoglalt tudok lenni, hogy legszívesebben összeesnék a kimerültségtől.

A súlyom az évszakokkal változik, más nyáron és más télen.

A kajálás az egyik legnagyobb élvezet a mindennapjaimban.

Néha tökre elkezdek amiatt aggódni, hogy lesz-e elég kajám.

Elég konkrét kajatípusokat szeretek, és van egy belső késztetésem néha, ami csak úgy múlik el, ha megeszem ezeket.

Volt már, hogy nagy utat is megtettem azért, hogy megszerezzem azt a kaját, amire éppen vágytam.

Hajlamos vagyok unalomból elkezdeni enni, ez már-már egy program.

Néha csakúgy a semmiből rámtör a nagyon durva éhség.

Nem könnyen beszélek az érzéseimről, többnyire ez nekem kellemetlen dolog.

Főleg amiatt akarok lefogyni, hogy anya/apa/párom büszke legyen rám.

Néha már-már elgondolkozom azon, hogy végülis lehet, hogy mindig túlsúlyos maradok, és én ilyen vagyok.

Amikor nem jön össze a diéta vagy hízok, fájdalmasan szerencsétlennek érzem magam.

Mostanában tök keményen dolgozom, de mégis kevesebbet teljesítek.

Nekem az evés lazítás egy fárasztó nap után.

Ha kimerülök és szünetet akarok tartani, akkor rendszeresen eszem.

Ha magányos vagyok, hajlamos vagyok észre se venni, mennyi mindent összeeszek.

A diétám végére mindig elveszik a motivációm, és szinte nem is érdekel, hogy lefogyok-e vagy nem. Ilyenkor elkezdek újra enni, mert úgy érzem, az jobban megéri.

Ha megveszem a light-vagy alacsony kalóriatartalmú-feliratos kajákat, azokból rengeteget tudok megenni.

insta_dobdamérleget

Posted on

“így fogytam le véglegesen” – 4 érdekes fogyókúrás sztori

A lehető legfontosabb, amit ki kell építenünk, ha fogyásról van szó, az a saját rendszer – mindegy, hogy pontokat adsz magadnak kajánként vagy elérhetetlen polcokra teszed a nasikat, aztán bedobod a létrát a Dunába: a lényeg a saját szabály, amit nem fogsz megszegni. A saját magadnak tett ígéret és az, hogy – legyen bármilyen furcsa – a kiépített szokásod folyamatosan lökdössön a célod felé. Négy kicsit rendhagyó és mégis tök hatásos fogyókúrás sztori következik; meríts ihletet, hátha neked is bejön majd valamelyik!

gyümölcsnap.png

BEFAGYASZTOTTAM MINDEN PÉNZFORRÁSOMAT

pexels-photo-64613.jpeg

“Az egyetlen módja, hogy végre leraktam ezt a folyamatos nasizós-lelki evős mániámat az volt, hogy megbíztam a feleségemet: vegye el az összes pénzem, kártyám, mindenem, és főzzön rám. Nulla költekezést engedtem meg magamnak, persze kockázatos volt, de egy újabb chipsszel és csokival töltött este után elegem lett az állandó küzdésből. Fogtam magam, és minden kártyámat, pénzemet és aprómat – hiszen a csokiautomata az irodában azzal működik – rábíztam a feleségemre, aki minden este előre megfőzte a következő napi menümet, becsomagolta dobozokba és azzal engedett utamra reggel. Eleinte rohadt nehéz volt, majdnem kölcsönkértem a kollégáimtól egy kis duplacsokis élvezetre, de amint rám tört a sóvárgás, elővettem a maradékot ebédről, ami mindig valamilyen tápláló leves, főzelék, vagy zöldséges-húsos finomság volt. Egy hét után elkezdett alábbhagyni az összes chips utáni vágyam, esténként a feleségem a kamrát is zárta, így gyakorlatilag kénytelen voltam csoki és pizza nélkül lefeküdni aludni. Ma már semmivel sincs gondom, a párom továbbra is főz rám, de már van nálam pénz – mégis simán elmegyek bármilyen automata mellett. Ami még durvább: kiderült, hogy naponta kb. 4-5ezer forintot költöttem gyorskajára! A pénzem megmarad, a fogyásom végleges; nekem ez segített.”

ÖRÖKBE FOGADTAM EGY KUTYÁT

pexels-photo-29886.jpg

Fogalmam sem volt, hogy a rengeteg sikertelen próbálkozásom után mi azt istent kezdjek a kábé 10 kiló feleslegemmel – egészen addig, amíg egy barátnőm el nem rángatott egy menhelyre, ahol édes kutyákat lehetett örökbe fogadni. Addig eszembe sem jutott, hogy esetleg kéne egy kutya – bár régen, mikor még a szüleimmel laktam, volt egy család kedvence -, de amint megláttam Justint, tudtam, hogy hazaviszem. Egy erős, komoly kutya volt, és fel kellett nőnöm a feladathoz, de sikerült jó gazdijává válnom; ehhez viszont napi kétszeri sétáltatás kellett! Eleinte alig bírtam, reggel-este 10-10 percre vittem le; ma már reggel futunk egy órát, este pedig sétálunk egyet-másfelet: megváltoztatta az életem, ráadásul a sok mozgástól az étvágyam is normalizálódott. Nekem a kutyázás hozta el a várva várt fogyást, ráadásul olyan nincs, hogy nem viszem le, így folyton fitt maradhatok!”

MEGISMERTEM ÉS MEGSZERETTEM A ZÖLDSÉGEKET

pexels-photo-8691.jpg

“Először, amikor elkezdtem a komolyabb fogyás után kutatni, hogy végre leadjam azt a 15 pluszkilómat, eltökéltem, hogy 1500 kalóriát fogok naponta enni, de nem követek semmilyen megszabott étrendet. Belebuktam. Nyilván, hiszen húst és tésztát akartam beleszuszakolni ebbe a másfélezer kalóriába. Viszont nem tágítottam a számoktól, úgyhogy elkezdtem új alapanyagokat keresni, és rátaláltam a megoldásra: a zöldségekre. Karfiol, bab, brokkoli, zeller – imádom őket, de csak azért, mert egy csomó receptet találtam hozzájuk a neten, és ezeket a mindennapjaimba beiktatva simán jóllakom 1500 kalóriányi zöldségtől szószokkal, kevés hússal, gyümölcsökkel! Ma is karfiolpizza és spenótos smoothie a menüm, de már csak 3 kilót szeretnék leadni!”

RÁJÖTTEM, HOGY A KEDVENC ÜDÍTŐM AZ ELLENSÉG

pexels-photo-136179 (1).jpeg

“Rengetegszer megpróbáltam lefogyni, de egy valamitől sose tudtam megszabadulni: a cukros-szénsavas üdítőktől. Volt, hogy a fogyás érdekében csak azt vacsoráztam, megszállott módon függtem a kedvenceimtől. Hallani sem akartam arról, hogy abbahagyjam a fogyasztásukat, mert úgy gondoltam, hogy ha egészséges dolgokat eszem és azokból is keveset, akkor menni fog. Csakhogy rátaláltam egy cikkre, ami a függésről szólt, és tökéletesen magamra ismertem. Mivel állandó jelleggel cukorral tömtem magam, nem véletlenül kívántam egész nap cukrot és szénhidrátot, szóval totálisan belekerültem ebbe a sóvárgásspirálba. Aztán kitaláltam, hogy elkezdek magamnak üdítőket gyártani, szigorúan cukor nélkül: almás-fahéjas vizet, limonádékat és cukormentes szörpöket kezdtem el inni, és nem elég, hogy beindult a fogyásom, de még ezeket is simán elengedtem! Ma már teázok, gyümölcsleveket és vizet iszom – durva, de megtapasztaltam, milyen kijönni a függésből, miközben azt hittem, hogy csak szimplán szeretem az üdítőket.”

cukormentesüdítő receptek

Posted on

téged is érint a testképzavar? most megtudod!

cellulitisz.gif

Sajnos elég sok emberben ott van a félsz, hogy a testüket felvállalják: rettentően utálják és soha nem akarják elfogadni saját magukat, többnyire a sok-sok negatív élmény, gyerekkori berögződés vagy szigorú bánásmód miatt. Ez persze állandó fogyókúrákhoz és evészavarokhoz vezet, ami egy olyan gödör, amiből már nem túl egyszerű kimászni. Téged mennyiben érint ez a probléma? Szereted a tested? El tudod fogadni? Vagy egyre közelebb állsz a mentális bajokhoz? Derítsd ki egy teszttel!

pexels-photo-198748 (1).jpeg

Hogyan érzel a saját testeddel kapcsolatban?

Mennyire vagy maximalista típus?

Sokat változtatnál a testeden?

Vannak kényszeres tevékenységeid a fogyás érdekében? (pl. extrán szigorú mennyiségszabályozás, idegeskedés a következő étkezés miatt)

Sokszor függ a jókedved attól, hogy be tudod-e tartani a fogyókúrát?

Ha a testedre gondolsz, mit érzel?

Ha a fogyásra gondolsz, mit érzel?

Sokat foglalkozol a kinézeteddel?

Posted on

te is ételfüggő vagy? – pár kérdés, és megtudod!

kajamánia.gif

Rengetegen vagyunk ám slamasztikában: kaja éjjel, kaja nappal, kaja reggel-délben-este-mindig-mindenkor-mertjó. Nyilván azért vannak állandóan fogyókúrázó és magukat kínzó emberek, mert az ételfüggőség durván szedi áldozatait – igen, arról nem sokat lehet hallani nap mint nap a tv-ben, újságokban és fogyiportálokon, hogy a fehérliszt, a cukor és a zsír kevésbé egészséges formái milyen szintű lelki és -már bizonyítottan- testi függést tudnak okozni. Nyilván, hiszen ha ezt mindenki tudná, akkor nem lenne akkora piaca a “zsírfaló” tablettáknak, és a szerencsétlen reménykedő fogyózó nem enné a diétaturmixport a fánk mellé köretnek. És azt is értené, hogy miért sóvárog állandóan – mert függő. És ez nem ciki, nem kínos, nem titkolnivaló, csak egy olyan dolog, amit kezelni kell. Pszichológiai megoldásokkal, önvizsgálattal, lemondással, helyettesítéssel, ‘elvonóval’. Lássuk, téged mennyire fenyeget a függőség; jelöld be a válaszaidat és megtudhatod, jelen van-e a kajaaddikció az életedben!

hirdetés
 
 

[HDquiz quiz = “575596215”]

hirdetés

 
 
 

Posted on

“a pillanat, amikor rájöttem, hogy már a kaja sincs ott nekem”

hűtő.gif

“Nem tudok anélkül az aggodalom nélkül élni, hogy mit fogok ma enni.”

Szörnyű mondat, de rengeteg az olyan ember, aki kimondja. Én is kimondtam már, nem is kevésszer. Persze csak magamban, hiszen milyen rettenetesen mohónak és hülyének nézne mindenki, ha megtudná, hogy egyébként non-stop a kaján jár az eszem.

Állandó küzdelem az evéssel, folyamatos szégyenérzet, kicsi bánat-sok pizza, szorongás-rágcsálás, hovamegyünk-miteszünk, nem elég nagy adag, túl kicsi adag, miért nem teltem még el, miért bírtam ki tegnap, ma miért adom fel ma, és egyáltalán mi az isten bajom van nekem? Ismerős az agyzsibbadás, amit ez a folyamatos agyalás okoz?




Akkor te is kajafüggő vagy. Vagy voltál. Vagy csak nagyon közel állsz hozzá. Tudom, hogy meghatározza az életed, tudom, hogy szenvedsz, tudom, hogy gyötrelmes tud lenni,de hadd mondjak egy rettentően fontos dolgot: van kiút. És még egyet, aminek nem fogsz annyira örülni: ha kijutottál, kétségbeesel, hogy most akkor mi lesz?

ihavenone.gif

Ez történt velem. Kicsi gyerekkorom óta evéssel fedtem el az érzelmeimet, aminek sajnos meg is lett a hatása – folyamatos küzdelem a kajával, a sporttal és azzal az érzéssel, hogy valami biztos nem működik jól bennem, nem vagyok normális, és egy éttermi vacsora után még a számlát kihozó pincért is meg tudnám enni. Persze megfelelő érési folyamatok, utánajárás, tanulás és harc után megtanultam úrrá lenni az addikciómon, tudom irányítani, megfelelő önelemzéssel rá tudok jönni, hogy miért kívánok egyik pillanatról a másikra sajtoskekszet, és hogyha elönt a kaki, hogyan NE egyek sajtoskekszet. Nehéz folyamat, amiben konstans bennevagyok, de azt hiszem, büszkén kijelenthetem, hogy legyőztem az evést. Igen, szuperhipersikersztori, de van még itt valami:

amint rájöttem, hogy legyőztem az evést, bepánikoltam, hogy akkor most mi marad nekem, mi lesz a mentsváram, hova menekülök, ha rosszra fordulnak a dolgok?




ha már ez sem vigasztal meg, akkor vajon mi?

Esküszöm, irtózatosan kétségbe voltam esve. Ez a mélyebbnél mélyebb állapot legalább egy hétig tartott, és pillanatokra még manapság is vissza-visszatér. De olyankor legalább tudom, hogyha a világ egyik legnehezebb feladatát abszolválni tudtam, lemondtam egy olyan függőségről, amit totálisan letenni nem lehet – hiszen akkor éhen halok -, akkor valahogy ennek is mennie kell. És akkor jöttem rá, hogy meg kell találnom az egészséges menekülési útvonalat, a mentsvárat, ahová bemenekülhetek, ha elönt a szarfolyó. Ezek a mentsvárak pedig:

  1. sport
  2. meditáció és légzésgyakorlatok
  3. szenvedély keresése különböző tevékenységekben
  4. az élmények megosztása másokkal
  5. egy értelmet nyerő projekt, akár munka, akár hobbi




Lehet, hogy klisésen hangzik, de ha az ember elveszti egy régóta tüneti megoldásként szuperáló fegyverét – az evést -, akkor muszáj a körülötte létező, bármennyire is örömöt okozó eszközökhöz nyúlnia. Vagy új dolgokba vágnia. Itt most az a lényeg, hogyha már kifelé jössz a rosszból, és kezded azt érezni, hogy unalmadban értelmes tevékenységeket keresel és nem a hűtőben vagy nyakig, vagy ha szar napod volt de nem rendelsz spaghettit / pizzát, esetleg feszkósan nem tolsz be négy zacskó rágcsát, hanem valamilyen konkrétabb megoldást keresel, akkor tudd, hogy hiába ijesztő ez az állapot, nem szabad a régi berögződést újra előhívni, mert abból visszaesés lesz. Az a legdurvább felismerés, amikor azt érzed, hogy “na, régen ezen a ponton elkezdtem volna enni”, de most nem kívánod. Már nem kell, nem igényled, nem arra vágysz, hogy rágj. És ott állsz tétlenül félig a konyhában, félig a nappaliban, és nem érted, mi zajlik körülötted, most akkor mi a teendő. Na. Ilyenkor:

  1. írd le, mit érzel!
  2. mondd ki, mit érzel!
  3. hívj fel valakit, és annak mondd, mit érzel!
  4. gondold tovább, hogy honnan fakadhat ez az érzés, és hogyan találhatsz rá megoldást, kaja nélkül
  5. + meditáció, légzőgyakorlatok




Csak könyörgöm, verbalizáld valahogy, hogy milyen érzések keringenek benned!

sóhaj.gif

Ha legalább egyszer, egy adódó alkalommal túlleszel ezen a holtponton úgy, hogy nem eszel újra, akkor gyógyultnak nyilváníthatod magad. Viccen kívül, ilyenkor kinyílik a lehetőségek bazinagy tárháza. Elkezdődik valami egészen újszerű élet, függésmentesen, kiegyensúlyozottabban, boldogabban. Felveszed végre a kesztyűt te is? Az evés leküzdhető. Tapasztalatból mondom.

by: Kit

Posted on

van élet a szénhidrát után?

glikémiásindex.gif




Egyszer, amikor a barátaimmal elmentünk szórakozni az éjszakába – éppen nagyon kényszerevő időszakomat éltem -, belénk kötött egy csapat bunkó, akik nem túl kímélően, mondhatni rettentő megalázó módon megerősítettek abban, amit minden nap éreztem a tükörbe nézve: kövér vagyok. Akkoriban már rég sportoltam, túl voltam minden gagyi diétán, csináltam 90 napost, Dukan-recepteket próbáltam ki, párnapos csodaétrendeket követtem, szóval rendesen felnyomtam a Google-keresőben a ‘leghatékonyabb fogyókúra’ keresési számait, mégsem kerültem ki a szénhidrátok mágneses teréből. Általában követtem egy kiírt kajamennyiséget, de a lelki fájdalmak mellé sajnos túl sokszor kenyér és süti volt a köret. Aztán amikor azon az ominózus estén ez a bunkó -akinek azóta is hálás vagyok, hogy bunkó – beszólt, valamiért életemben először nem hangosan kiröhögtem majd hazamentem enni, nem a gyrososhoz rohantam vigaszért és nem mentem be egyik boltba se csokiért. Ott álltam az utcán, a barátaim meg teljesen hülyének néztek, hogy miért foglalkozom én egyáltalán egy senkiházi beszólásával, de akkor, abban a pillanatban olyan mértékű fájdalmat és dühöt éreztem, hogy megálltam, mint egy hisztis kisgyerek, és elkezdtem minden erőmből, egy évnyi csapadékot kisírni magamból. Kiszakadt belőlem mindaz, amit évek óta éreztem – szakítások utáni fogyás, majd dupla visszahízás, folyamatos küzdelem, hogy miért nem tudok már végre változtatni, állandó “minden rendben lenne az életemmel, csak kövérnek érzem magam”-körök… Elég volt. Meguntam.




Gyors vágás, másfél év. Ennyi ment el az életemből kenyér, tésztafélék, cukor, rizs és krumpli nélkül. Ennyit töltöttem folyamatos odafigyeléssel. Ennyit dolgozott bennem a düh. Ennyi idő alatt raktam le a szénhidrátot és lettem végre vékony. És ennyi idő kellett hozzá, hogy rájöjjek, mit keresek – és az nem egy minden örömtől mentes élet, nem egy túlzásba vitt fogyókúra, nem az, hogy aggódjanak értem az emberek a vékonyságom és a családi összejöveteleken való kajaelsunnyogásom miatt. Mindössze annyit akartam, hogy tisztán lássak, ne legyen hájam sehol, tetsszek végre magamnak és eltaláljam a középutat valahol az evés és a depressziós hízás között. Másfél év elvonó kellett hozzá, de ma már érzem a határaimat, tudom, hogy hol esnék vissza a gödörbe, és igen, eszem teljes kiőrlésű lisztből készült kenyeret és barnarizst, de nehéz beszámolni arról, milyen mértékű félelem fogott el, amikor ennyi idő után újra szénhidráthoz nyúltam. Konkrétan rettegtem, hogy újra elkap a vigasztaló de közben bűntudattal teli, fájdalmas érzés, mint régen. Féltem, hogy újra elvakulok és kárbamegy ez a másfél év. De nem. Mert a testem és az agyam jól tudja, mennyi kell. Ma már. Csak ehhez kellett jó pár év diétázás, amiből másfél év masszív megvonás volt és egy hosszú lelki fejlődés, ami során megtanultam szétszedni a fájdalmat az éhségtől. És annyira egyébként nem volt jó. Annyira nem, mint most.

Azt akarom ezzel a betűrengeteggel átadni neked – nyugi, neked nem kell másfél évet rászánnod, pont ebben segít a diétaguru-, hogy türelem, tapasztalás és még több türelem kell ahhoz, hogy rátalálj  arra a pontra, hogy tudd, mikor hagyd abba az evést és végre valahára, önzőcsalógalád módjára magadért egyél! És ne az egódért, a fájdalmaidért, vagy mások kedvéért. Magadért. Ha az ember elkezdi ténylegesen a testét táplálni a lelke helyett, akkor nincs több probléma, nem lehet több probléma, mert mindenki szervezete fel van készülve arra, hogy szóljon időben és tudja, mit kell tenni. Csak mi sokszor hagyjuk magunkat odavezetni a hűtőhöz a belső, kicsikét érthetetlen hangra, ami igazából azt súgja:

“megoldást szeretnék”.




írta: Kit

Posted on

küzdelem a hétvége ellen

weekend.gif

Áhhh, hétvége! Végre lehet feküdni a kanapén, kiülni a kertbe, sütögetni, kaját rendelni, aludni délután, berúgni, szidni a főnököt a grillpartin, szóval végre-valahára minden legális! Tök jó dolog, ha várod a hétvégéket és végre ki is pihened magad az egész hetes pörgés után, de valahogyan meg kéne szüntetni azt a kis hangot a fejekben, amik azt súgják, hogy ha szombat, ha vasárnap, enni kell. Átmegyünk ebédre, sütünk vacsorát, filmezünk nachossal, elmegyünk étterembe, grillpartira vagyunk hivatalosak, villásreggelizünk, szóval bőven van indok a nap 24 órájában enni. Oké. Miért van ez?




Nyilván egy ideje összefügg a vendégvárás a kajálással, ezzel nem tudsz nagyon mit tenni. De az, hogy feltétlenül eszünk, amint van egy kis szabadidőnk, az egy rossz berögződés, amit anyáink-apáink vertek belénk, és igazából ők is csak amiatt, mert ebben nőttek fel. Szóval. Jó lenne felvenni a kesztyűt a hétvégék zabálásai ellen, mert a kitartó, egyhetes munkát elég kár elbaltázni két nap dögléssel és négy pizzával, nem? Kapsz egy pár tippet, hogy mit tegyél a lustikajázóskényelmes szombatok és vasárnapok ellen!

egynapos elhagyás

Az igazából önmagában helyénvaló dolog, hogy jutalmazod magad egy nehéz hét után pihenéssel, szundikkal és gasztro-élményekkel, de próbáld meg leszűkíteni az egészhétvégés lustizást egyetlen, bármivel eltölthető napra! Valószínűleg szombaton vagy fáradtabb, hiszen az közelebb van a munkahéthez, szóval legyen szombat a cheatday: ehetsz-ihatsz (persze normális kereteken belül, de ha nehezen tartasz mértéket, akkor inkább maradj a fogyis fogásoknál) és alhatsz, amennyit csak akarsz! Ha pedig kiélvezted mind a 24 órát, jöhet a vasárnap – némi visszaszoktatással. Ez a nap szóljon a sportról, kirándulásokról, mászkálásról, sok-sok sétáról és a nemannyiraóriási vacsoráról! Kutatások is igazolják, hogy azok, akik a hétvégén is megtartják a sport-szokásaikat, sőt valamilyen másféle mozgásformába vágnak bele (úszás, túrázás), sokkal könnyebben tartják a súlyukat! Nem nagy csoda… De ha neked fordítva tetszik a sorrend, akkor hajrá, sportnap szombaton, döglés vasárnap. Rajtad áll, de mindig lebegjen a szemed előtt az egész átdolgozott heted, a sok-sok munka, ami árán már ledobtál pár kilót. Tényleg megéri elrontani?




étterem helyett uszoda vagy strand

Gondolom kitaláltad, miről fog ez a bekezdés szólni. Igenigen, arról, hogy az all you can eat-ajánlatokra elköltött (kidobott) pénzt inkább strandbelépőre, uszodára vagy egy kirándulás költségeire fordítsd! Rengeteg helyen lehet túrázni, de a legjobb egy szervezett, több 10 km-es gyaloglással ünnepelni a hétvégét. Nem, nem vagyok stréber, hidd el, ha szombaton leküzdesz egy 20 vagy 30 kilométert, iszonyatosan felemelő érzéssel zárod majd a hetet, pontot teszel az i-re, és nagyon kiadós és megérdemelt lesz a pihenés. A vasárnapot meg majd főzőcskézéssel és filmekkel töltöd – jobb, mint egy átlagos kétnapos fekvés, nem?

ha buli, akkor táncos

dance.gif

Sajnos nincs rosszabb dolog, mint az üldögélős-álldogálós berúgós esték. Ezek olyan brutális mértékű kalóriabombákat jelentenek, hogy aztán küzdhetsz megint egy hétig, mire helyrehozod a kárt, amit okoztál. Gondolj bele: ültök/álltok, beszélgettek, és gyakorlatilag állandóan van előttetek sör, bor, bármi. Ez általában 4-5 óra masszív piálást eredményez, ami lightosan számolva is minimum 5-600 kcal, de ennél azért általában több… Biztos jó ez? És akkor még nem számoltam a sörkorcsolyákat meg a pizzaszeleteket hazafelé. Ha péntek vagy szombat este bulizni indultok, az király, de akkor inkább zenés-táncos helyre menjetek! Persze, fussatok össze melegíteni, beszélgetni, de egy óra múlva irány valamelyik szórakozóhely! Ha táncolsz egész éjjel, elégethetsz 4-500 kalóriát is, és legalább nem lesz állandóan sör a kezedben. Plusz: hazafelé iktasd be a gyrosost, teljes kiőrlésű pitával, salival, krumpli nélkül! Másnaposságra pedig avokádós pirítós, multivitamin-plusztabletta és mozgás a recept. Ja, és csak egyfélét igyál! A diétás bulizásról bővebben itt olvashatsz!




hétközben is törődj a hétvégével

hétfő-péntek.png

Igen, itt arra gondolok, hogy nyilván bezabálsz majd szombat-vasárnap, ha előtte 5 napig masszívan éheztél, de ha gyomor lennék, én is kínoználak a hétvégén, hogy kapjak már valamit az egyhetes korgás után. Szóval: eszedbe se jusson buta csodadiétákkal szenvedni hétfőtől péntekig, mert abból családi pizza lesz szombaton, még akkor is, ha kitartó vagy és óriási az akaraterőd. A sanyargatásnak semmi értelme, inkább próbáld meg a nasikat kiiktatni az étrendedből és az egyik étkezésedet turmixszal helyettesíteni, vagy koncentrálj 5 kicsi adagra! Kinek mi jön be, rengeteg étrendet és tanácsot találsz itt, a diétagurun, úgyhogy bátran válogass ezek közül – csak ne éhezz, mert akkor elég fisfos lesz a hétvégéd!