“Állandó kajarohamok, lustaság, menekülés a régi ismerősök elől, sikerteled diéták… Ezek a szavak jellemezték az életemet, amíg meg nem találtam a saját motivációmat: szembenéztem a félelmeimmel és regisztráltam az instagramra, leszedtem a telómra az appot és belevágtam a nagy social media-utazásba…”
“Mindig idegenkedtem kicsit a like-októl, a szelfizős lányoktól és attól, hogy mindig mindenki becsekkol az adott helyen, ahol éppen tartózkodik; elítéltem és feleslegesnek tartottam ezt egészen addig, amíg rá nem jöttem, mi bajom van vele: irigy voltam. Irigy voltam azokra a csajokra, akik egészalakos szelfiket és egészséges kajákat posztolnak és egy csomó lájkot gyűjtenek be, sőt irigy voltam még azokra is, akik csakúgy mernek posztolni, hiszen nekem ez sose ment. Mindig féltem, hogy nem kapok pozitív visszajelzéseket és egyáltalán nem szerettem, ha látják az emberek azt, hogy mennyi felesleg van rajtam. Aztán az elszántságom és az elkeseredésem legyőzte ezt: letöltöttem az instát és elkezdtem dokumentálni a kajálásaimat, kizárólag azokat, amiket aznap ettem, és tök jópofa montázsokat csináltam belőlük. És tádámm: lefogytam az összes feleslegemet, 3 hónap alatt! Rájöttem, milyen jó szórakozás ez, és hogy milyen is a hashtag-közösség: rengeteg ember jár még az én cipőmben, így végre nem éreztem magam olyan nyomorultan egyedül… Így hát kifejlesztettem a saját insta-stratégiámat, ami a következőkből állt:”
1. minden étkezést lefotóztam
“A saját koncepcióm az volt, hogy minden egyes falatomat lefotóztam, amit csak aznap ettem, és próbáltam mindegyiket elkülönítve, egy szép és igényes környezetben megörökíteni, hogy aztán montázst hozhassak létre; minden nap egyet! A kajanapló így teljesen más értelmet nyer; az első két hétben csak ámultam, hogy ennyi kaja bőven elég – és hogy mennyi embernek tetszenek az egészséges ételek -, és milyen borzasztó lett volna, ha megörökítem a régi étrendemet is… Hát, az már a múlt!”
2. öniróniával teli posztolás
“Nemcsak képeket, de önmagamat motiváló, szöveges alapú gifeket vagy fotókat is feltöltöttem, hogy teljes legyen a fogyásom sztorija; nagyon jó dolog, ha kiraksz egy öniróniával feltöltött, kicsit sóvárgós-szenvedős képet és csakúgy sorakoznak a likeok, hiszen mások is ugyanezekkel a vágyakkal és nehéz helyzetekkel küzdenek éppen, és lehet, hogy te is épp valakinek segítesz a poszttal!”
3. mások követése
“Nagyon sokat segített, hogy találtam magamnak megfelelő példaképeket: nekem sosem voltak bálványaim a fitneszmodellek és a túl tökéletes testű insta-sztárok, de a hashtagek segítségével egy csomó hétköznapi hőst találtam magamnak: olyan csajokat, akik szintén dokumentálták az egész fogyási folyamatukat és photoshop nélküli képeket töltenek fel nap mint nap… Nagyon motiváló!”
