A lehető legfontosabb, amit ki kell építenünk, ha fogyásról van szó, az a saját rendszer – mindegy, hogy pontokat adsz magadnak kajánként vagy elérhetetlen polcokra teszed a nasikat, aztán bedobod a létrát a Dunába: a lényeg a saját szabály, amit nem fogsz megszegni. A saját magadnak tett ígéret és az, hogy – legyen bármilyen furcsa – a kiépített szokásod folyamatosan lökdössön a célod felé. Négy kicsit rendhagyó és mégis tök hatásos fogyókúrás sztori következik; meríts ihletet, hátha neked is bejön majd valamelyik!
BEFAGYASZTOTTAM MINDEN PÉNZFORRÁSOMAT
“Az egyetlen módja, hogy végre leraktam ezt a folyamatos nasizós-lelki evős mániámat az volt, hogy megbíztam a feleségemet: vegye el az összes pénzem, kártyám, mindenem, és főzzön rám. Nulla költekezést engedtem meg magamnak, persze kockázatos volt, de egy újabb chipsszel és csokival töltött este után elegem lett az állandó küzdésből. Fogtam magam, és minden kártyámat, pénzemet és aprómat – hiszen a csokiautomata az irodában azzal működik – rábíztam a feleségemre, aki minden este előre megfőzte a következő napi menümet, becsomagolta dobozokba és azzal engedett utamra reggel. Eleinte rohadt nehéz volt, majdnem kölcsönkértem a kollégáimtól egy kis duplacsokis élvezetre, de amint rám tört a sóvárgás, elővettem a maradékot ebédről, ami mindig valamilyen tápláló leves, főzelék, vagy zöldséges-húsos finomság volt. Egy hét után elkezdett alábbhagyni az összes chips utáni vágyam, esténként a feleségem a kamrát is zárta, így gyakorlatilag kénytelen voltam csoki és pizza nélkül lefeküdni aludni. Ma már semmivel sincs gondom, a párom továbbra is főz rám, de már van nálam pénz – mégis simán elmegyek bármilyen automata mellett. Ami még durvább: kiderült, hogy naponta kb. 4-5ezer forintot költöttem gyorskajára! A pénzem megmarad, a fogyásom végleges; nekem ez segített.”
ÖRÖKBE FOGADTAM EGY KUTYÁT
Fogalmam sem volt, hogy a rengeteg sikertelen próbálkozásom után mi azt istent kezdjek a kábé 10 kiló feleslegemmel – egészen addig, amíg egy barátnőm el nem rángatott egy menhelyre, ahol édes kutyákat lehetett örökbe fogadni. Addig eszembe sem jutott, hogy esetleg kéne egy kutya – bár régen, mikor még a szüleimmel laktam, volt egy család kedvence -, de amint megláttam Justint, tudtam, hogy hazaviszem. Egy erős, komoly kutya volt, és fel kellett nőnöm a feladathoz, de sikerült jó gazdijává válnom; ehhez viszont napi kétszeri sétáltatás kellett! Eleinte alig bírtam, reggel-este 10-10 percre vittem le; ma már reggel futunk egy órát, este pedig sétálunk egyet-másfelet: megváltoztatta az életem, ráadásul a sok mozgástól az étvágyam is normalizálódott. Nekem a kutyázás hozta el a várva várt fogyást, ráadásul olyan nincs, hogy nem viszem le, így folyton fitt maradhatok!”
MEGISMERTEM ÉS MEGSZERETTEM A ZÖLDSÉGEKET
“Először, amikor elkezdtem a komolyabb fogyás után kutatni, hogy végre leadjam azt a 15 pluszkilómat, eltökéltem, hogy 1500 kalóriát fogok naponta enni, de nem követek semmilyen megszabott étrendet. Belebuktam. Nyilván, hiszen húst és tésztát akartam beleszuszakolni ebbe a másfélezer kalóriába. Viszont nem tágítottam a számoktól, úgyhogy elkezdtem új alapanyagokat keresni, és rátaláltam a megoldásra: a zöldségekre. Karfiol, bab, brokkoli, zeller – imádom őket, de csak azért, mert egy csomó receptet találtam hozzájuk a neten, és ezeket a mindennapjaimba beiktatva simán jóllakom 1500 kalóriányi zöldségtől szószokkal, kevés hússal, gyümölcsökkel! Ma is karfiolpizza és spenótos smoothie a menüm, de már csak 3 kilót szeretnék leadni!”
RÁJÖTTEM, HOGY A KEDVENC ÜDÍTŐM AZ ELLENSÉG
“Rengetegszer megpróbáltam lefogyni, de egy valamitől sose tudtam megszabadulni: a cukros-szénsavas üdítőktől. Volt, hogy a fogyás érdekében csak azt vacsoráztam, megszállott módon függtem a kedvenceimtől. Hallani sem akartam arról, hogy abbahagyjam a fogyasztásukat, mert úgy gondoltam, hogy ha egészséges dolgokat eszem és azokból is keveset, akkor menni fog. Csakhogy rátaláltam egy cikkre, ami a függésről szólt, és tökéletesen magamra ismertem. Mivel állandó jelleggel cukorral tömtem magam, nem véletlenül kívántam egész nap cukrot és szénhidrátot, szóval totálisan belekerültem ebbe a sóvárgásspirálba. Aztán kitaláltam, hogy elkezdek magamnak üdítőket gyártani, szigorúan cukor nélkül: almás-fahéjas vizet, limonádékat és cukormentes szörpöket kezdtem el inni, és nem elég, hogy beindult a fogyásom, de még ezeket is simán elengedtem! Ma már teázok, gyümölcsleveket és vizet iszom – durva, de megtapasztaltam, milyen kijönni a függésből, miközben azt hittem, hogy csak szimplán szeretem az üdítőket.”
