beszámoló Archives

Posted on 2018-02-02 2018-06-13

“Ez az egy kaja változtatta meg az életem” – 5 sikersztori, ami csak egy élelmiszeren múlt

Szinte biztos tényként kezelhetjük, hogy minden egyes fogyózó és életmódváltó beírta már legalább egyszer a Google-ba, hogy “fogyókúrás élelmiszer”. Ez persze a legtöbbször kattintásvadász címekhez vezet, onnan pedig újra az útvesztőbe – változtassunk ezen! 5 sztori következik 5 olyan nővel, akinek már sikerült az életmódváltás mégpedig egy ételfajtára koncentrálva; válogass ezek közül, hátha neked is bejön valamelyik!

1.’Elkezdtem rákot enni és rögtön beindult minden’

“Elsőre furcsának tűnhet, de nálam a rákfajták indítottak be mindent” – meséli Anita, aki összesen 10 kilót dobott le. “Rájöttem, hogy egész egyszerűen ez a kedvenc ételem és még csak nem is hizlal. Elkezdtem mindenféle módon elkészíteni, és napi egyszer biztosan ettem belőle – ráksaláta, garnélarák zöldségekkel vacsira, koktélrák bulikhoz (természetesen cukormentes szósszal), rákos omlett reggelire. Valamiért mindig eltelek tőle, úgyhogy nálam ez a kaja az abszolút befutó, a fehérjetartalma miatt pedig mindenkinek ajánlom, egyszerűen erőt ad, eltelít, de mégsem nehéz, mint a legtöbb kedvenc kaja!”

2.’A válasz egyszerű: zöldségek’

“Tudom, hogy ez nem akkora felfedezés, de én nem is hiszek a csodaszerekben” – számol be Klára, összesen 6 kiló fogyás után. “Mikor már nagyon meguntam minden diétát és okoskodást az egészséges táplálkozással kapcsolatban, fogtam magam, és létrehoztam a saját szabályomat: kenyér és tészta helyett zöldségek. Hát, bejött! Mivel a különböző zöldségekben is bőven van szénhidrát, ez a mennyiség pedig az én aktivitásomhoz tökéletesen elég, megoldódott a helyzetem. A kedvenc reggelim a cukkinis rántotta, vacsorára pedig imádok karfiolsteaket enni – a fogyás már nem is olyan bonyolult!”

>> ha érdekel, milyen a tökéletes és gyors zöldségkupac receptje, kattints! >>

3.’Ha hiszed, ha nem, az én megoldásom a bacon’

“A hosszantartó túlsúlyom miatt elkezdtem rettegni minden olyan jellegű kajától, ami elvileg hizlal”- kezdi a sztoriját Zsuzsa, aki 5 kilótól szabadult meg nemrég. “Persze emiatt sokkal inkább vágytam is rájuk. Nagy kedvencem a bacon, de szinte sose engedtem meg magamnak, a kilók mégse szálltak el – egészen addig, amikor elegem lett, fogtam magam, és elkezdtem sportolni. Futni és úszni jártam kitartóan, és mintha csoda történt volna, beállt az étvágyam és megszűnt az ételektől való félelmem. Akkor elkezdtem bacont enni, bátran, amikor csak kívántam, és a fogyás még jobban beindult! Persze nem állandóan ezt eszem, de az, hogy végre nem rettegek ilyen jellegű ételeket enni -ráadásul a zsírtól extrajó formában érzem magam az uszodában-, megváltoztatta az életem.”

+recept: baconös-sajtos jalapeno-paprika

4.’Banánnal jó az élet!’

“Régen rettentően imádtam nasizni, főleg édességeket” – számol be Márti. “Persze most is szeretek, nem arról van szó, de azért elég durva eredményeket lehet elérni, ha az ember tényleg tápanyagokat visz be és nem üres kalóriákat, mint például csokit. Fogtam magam, és a mindennapos csokiadagomat lecseréltem egy banánra. Egy hét után már éreztem az eredményt a nadrágjaimon! Folytattam a jó szokásomat és türelmesen, a finomított alapanyagokat szépen elhagyva kialakítottam egy sokkal élhetőbb életmódot, a banán pedig még mindig nagy kedvencem, főleg sport előtt és közben!”

5.’A fehérjeturmix a legjobb dolog’

“Nekem az volt a legnagyobb bajom, hogy egyszerűen folyton éhes voltam” – kezdi Juli, 20 kilós fogyással a háta mögött. “Persze csak sok idő után jöttem rá, hogy az üres kalóriák és a tápanyaghiány okozta ezt. Elkezdtem vitamindúsabban enni, de akkor még nem figyeltem annyira, csak próbáltam feltölteni a raktáraimat – az éhségem azonnal csillapodott, de a teljes sikert a fehérjeturmix hozta el! Elkezdtem súlyzózni, gyalogolni, később kocogni, és az edzést folyton egy nagy adag turmixszal zártam. Egy idő után kialakítottam azt a szokást, hogy este edzettem és utána egy bogyós gyümölcsökkel felturbózott fehérjeitalt ittam, vacsora helyett. Hát, mondanom sem kell, az eredmények magukért beszélnek!”

AMI MÉG ÉRDEKELHET TÉGED:

4 fogyókúrás sikersztori – hátha neked is bejön valamelyik!

“Letettem a cigit és végre sikerült lefogynom”

“Rászoktattam magam a futásra és nem is volt olyan vészes”

Posted on 2017-08-25

“így fogytam le végleg, csupán instázással”

“Állandó kajarohamok, lustaság, menekülés a régi ismerősök elől, sikerteled diéták… Ezek a szavak jellemezték az életemet, amíg meg nem találtam a saját motivációmat: szembenéztem a félelmeimmel és regisztráltam az instagramra, leszedtem a telómra az appot és belevágtam a nagy social media-utazásba…”

“Mindig idegenkedtem kicsit a like-októl, a szelfizős lányoktól és attól, hogy mindig mindenki becsekkol az adott helyen, ahol éppen tartózkodik; elítéltem és feleslegesnek tartottam ezt egészen addig, amíg rá nem jöttem, mi bajom van vele: irigy voltam. Irigy voltam azokra a csajokra, akik egészalakos szelfiket és egészséges kajákat posztolnak és egy csomó lájkot gyűjtenek be, sőt irigy voltam még azokra is, akik csakúgy mernek posztolni, hiszen nekem ez sose ment. Mindig féltem, hogy nem kapok pozitív visszajelzéseket és egyáltalán nem szerettem, ha látják az emberek azt, hogy mennyi felesleg van rajtam. Aztán az elszántságom és az elkeseredésem legyőzte ezt: letöltöttem az instát és elkezdtem dokumentálni a kajálásaimat, kizárólag azokat, amiket aznap ettem, és tök jópofa montázsokat csináltam belőlük. És tádámm: lefogytam az összes feleslegemet, 3 hónap alatt! Rájöttem, milyen jó szórakozás ez, és hogy milyen is a hashtag-közösség: rengeteg ember jár még az én cipőmben, így végre nem éreztem magam olyan nyomorultan egyedül… Így hát kifejlesztettem a saját insta-stratégiámat, ami a következőkből állt:”

1. minden étkezést lefotóztam

“A saját koncepcióm az volt, hogy minden egyes falatomat lefotóztam, amit csak aznap ettem, és próbáltam mindegyiket elkülönítve, egy szép és igényes környezetben megörökíteni, hogy aztán montázst hozhassak létre; minden nap egyet! A kajanapló így teljesen más értelmet nyer; az első két hétben csak ámultam, hogy ennyi kaja bőven elég – és hogy mennyi embernek tetszenek az egészséges ételek -, és milyen borzasztó lett volna, ha megörökítem a régi étrendemet is… Hát, az már a múlt!”

2. öniróniával teli posztolás

“Nemcsak képeket, de önmagamat motiváló, szöveges alapú gifeket vagy fotókat is feltöltöttem, hogy teljes legyen a fogyásom sztorija; nagyon jó dolog, ha kiraksz egy öniróniával feltöltött, kicsit sóvárgós-szenvedős képet és csakúgy sorakoznak a likeok, hiszen mások is ugyanezekkel a vágyakkal és nehéz helyzetekkel küzdenek éppen, és lehet, hogy te is épp valakinek segítesz a poszttal!”

3. mások követése

“Nagyon sokat segített, hogy találtam magamnak megfelelő példaképeket: nekem sosem voltak bálványaim a fitneszmodellek és a túl tökéletes testű insta-sztárok, de a hashtagek segítségével egy csomó hétköznapi hőst találtam magamnak: olyan csajokat, akik szintén dokumentálták az egész fogyási folyamatukat és photoshop nélküli képeket töltenek fel nap mint nap… Nagyon motiváló!”

Posted on 2017-08-07

“így fogytam le véglegesen” – 4 újabb sikersztori

Előző beszámolónkban már bemutattunk egy-két szokatlannak mondható, mégis elképesztően hatásos módszert, amivel emberek a sok-sok hatástalan diéta után végre elérték a céljukat; most pedig jöhet a folytatás, de ebben a cikkben a drasztikus módszerek helyett négy nő olyan apró trükköket oszt meg velünk, amik az ő életükbe hozták el a megváltást, és amikkel sikerült kikerülniük a pluszkilók és a végtelen fogyókúrák körforgásából; figyelj és tanulj te is!

“Mióta az eszemet tudtam, óriási kólarajongó voltam, majdhogynem ölni tudtam volna azért, hogy legyen az adott helyen, ahova éppen megyek egy automata, vagy bolt, vagy közért, vagy bármi, ahonnan végre beszerezhettem a napi adagomat. Alapvetően mindig odafigyeltem arra, hogy mit eszek, de pár éve, amikor először megfogalmazódott bennem a fogyás gondolata, egy magasabb szinten kezdtem el az egészséges ételek társaságát keresni, természetesen fogytam is, sőt még a kólámat is lightra cseréltem, mégis rajtam ragadt 6 kiló plusz… Valamiért nem tudtam nemet mondani az édességeknek. Könyveket olvastam ki, megtudtam, hogy “szeretethiányos vagyok” – bár ezt én nem éreztem -, javasolták, hogy sportoljak többet és csináljak alternatív sütiket, megtettem, megtettem mindent, de nem, nem múlt el a kínzó vágy az édes-cukros-habos-csokis sütik iránt. Aztán egyszer, egy találkozón összefutottam egy orvossal, akivel elbeszélgettünk, elmondtam neki a problémámat – nem, mintha nagy okosságot vártam volna, azt gondoltam, ez már örökre így marad -, és ő rögtön megkérdezte, mit és mennyit iszom egy nap alatt. Akkor felsoroltam neki: reggel egy tejeskávé, délelőtt egy light kóla, az ebéd mellé egy light kóla, délután egy kis cukormentes limonádé vagy víz, esetleg egy kávé, estig pedig még két light kóla… És akkor mosolyogva nézett rám, hogy akkor most mond egy tanácsot: soha többé light kóla, csak gyógytea és víz. Nem gondoltam volna, hogy bejön, de – hozzáteszem nagyon nehezen – kipróbáltam, és nagyjából egy hét után nem kívántam többet a cukrot és a sütiket, sőt még a csoki is elkezdett hidegen hagyni. Az étkezési szokásaimat meghagyva, napi 3 liter víz mellett, másfél hónap alatt lement a 6 kiló, és ma már egy egészségesen étkező, vékony, kicsit sem szeretethiányos, a kólát messziről elkerülő nőként élem a mindennapjaimat.”

“Elég nagy kávéfüggő vagyok. Persze nem jobban, mint más, karrierista, 27 éves nő – otthon, az irodában és az irodai büfében is mindig minőségi, finom és élénkítő kávét veszek magamhoz, egy nagy bibivel: cukorral, tejszínhabbal és rengeteg tejjel iszom. Vagyis ittam, egészen egy hónappal ezelőttig, amikor eldöntöttem, hogy végre abbahagyom a tejszínhab-és csokiöntethalmozást. Egy kosztümösszekenős-hurkakibuggyanós élmény juttatott erre az elhatározásra; rájöttem, hogy ez nem mehet így tovább. A kávéról persze nem mondtam le, csak átvariáltam: vagy feketén iszom, egy édeskével vagy egy kis fahéjjal – meglepő módon olyan, mintha a fahéj édesítené -, vagy szigorúan light szójatejjel, esetleg mandulatejjel. Egy hónap alatt 3 kilót fogytam csak ennek köszönhetően, és most kezdek csak rákapni a cukormentességre: egyre több alternatív sütit csinálok, hogy ebből a 3 kilóból végül 8 legyen!”

“Imádok bulizni, igazi sörözős-röviditalos, fesztiválozós, őrült lányként ismer mindenki. Csakhogy egy-két erősebb bulizós nyár után észrevettem a hatást magamon: megnövekedett úszógumi, toka és integetőháj jelezte, hogy változtatni kéne… Jó, nem voltam az az alkoholista típus, de azért heti egyszer minimum berúgtunk a többiekkel, 1-2 este pedig csak elsörözgettünk. Sajnos a pluszkilókon kívül a narancsbőr is felütötte a fejét, úgyhogy kemény életmódváltásba kezdtem, de a sör továbbra is maradt… Egy este alatt meg tudtam inni 5-6 korsóval is, ami azért már elég durva kalóriamennyiség, ergo nem csoda, hogy nem sikerült a 1OO%-os fogyás; aztán elegem lett és letettem. Elkezdtem kevesebbet bulizni, többet hívtam alkoholmentes programokra a barátaimat, sőt egy csomószor kocsival mentem a találkákra, hogy végképp ne ihassak. Most már simán elvagyok pár nagyon könnyű fröccsel, esetleg ha bulizok, alaposan felvizezett, citromleves, cukormentes vodkaszódával, és hát ennek köszönhetően brutálisat változott a testem! A sört teljesen kiűztem az étrendemből, maximum havonta iszom meg egy kézműves-meggyes sört, de közel sem heti többször… Most már sokkal kevesebb a testemben a felesleges víz, ráadásul eltűntek a másnapok, így majdnem minden nap edzek és több az energiám is!”

“Nem igazán volt soha nagy gondom a testalkatommal, aztán jöttek a gyerekek… Az első után még úgy-ahogy visszafogytam, de a második kisfiam után mintha Isten is azt akarta volna, hogy kövér maradjak; nem volt semmi igazi motivációm, állandóan sóvárogtam; eljártam ugyan sportolni, de az elfogyasztott kajamennyiséget még az sem ellensúlyozta, minél távolabbnak tűnt a vékonyság, annál többet ettem és ettem. Amikor egy karácsonykor anyukám meglátott, a nyakamba ugrott és örömködve kiabálta, hogy jön a harmadik, ugye?, akkor aztán véglegesen kiakadtam, sírva szaladtam fel az emeletre,hogy senki ne lássa, mennyire szégyellem magam… A következő héten megvettem a könyvesboltokban található összes fogyikönyvet és hetekig próbálgattam a bennük található tanácsokat; csak egy cél lebegett a szemem előtt, az, hogy végre szexi és vékony anyuka legyek. Minden módszer közül egy vált csak be: a reggelivel való kísérletezés és játszadozás. Eleinte rohadt nehéz volt, de minden cukros gabona-és fitneszpelyhet elhajítottam a francba, és tojással, zöldségekkel, irtó kevés barnakenyérrel és gyümölcsökkel szerelkeztem fel, próbáltam kikísérletezni a legerősebb löketet adó, de közben legdiétabarátabb reggeliket, és egyszerűen minden megváltozott. Magamtól kezdtem el sokkal okosabb kaja-döntéseket hozni napközben, aztán egy idő után az adagok is csökkentek, így pedig már nem volt nehéz lefogyni! Az étel szeretete megmaradt, a sóvárgások elmúltak, és bármikor be mernék vállalni még egy terhességet,mert már tudom, hogy kell utána formába lendülni!”

Posted on 2017-07-29

“egy hétig rágóztam nasizás helyett” – meglepett az eredmény!

Rengeteg módját és trükkjét halljuk nap mint nap a tökéletes fogyásnak: van, aki a napi adagjait kiporciózva, van, aki kutyavásárlással, van, aki meditációval fogy – viszont létezik egy urbán legenda, miszerint a rágózás segíthet lefogyni, hiszen a rágóizmokat jelentősen igénybevevő tevékenység stresszoldó, plusz lefoglalja az unalomból éhségre sarkalló gondolatokat. De tényleg hatásos? Olvasd el egy igazi nasifüggő 7 napos rágódiéta-beszámolóját, és döntsd el te!

“Gyerekkorom óta az egésznapos nasizások áldozata vagyok: chipsek, kekszek, csokik, és minden, ami előre csomagolt és magas százalékban ízfokozót tartalmaz, az jöhet – vagyis jöhetett, egészen egy évvel ezelőttig, amikor meguntam. Meguntam azt, hogy túlsúlyos voltam és állandóan kajálni akartam; azt, hogy a szenvedélyem az evés lett és azt, hogy minden gondolatom a megoldatlan kövérségem körül forgott, úgyhogy kemény életmódváltásba kezdtem, leadtam a feleslegem nagy részét, de még mindig van rajtam pár kiló, aminek az okával is tökéletesen tisztában vagyok: mindenről a nasik tehetnek. Örömmel majszolok mandulát, kesudiót, mogyorót, kekszeket és különböző édességeket, persze most már többnyire egészséges snackeket próbálok kiválogatni magamnak, de még mindig legalább a fele totálisan felesleges kalória. Egyik nap, amikor túltoltam a nasizást – gyakorlatilag egész nap megállás nélkül ettem -, elegem lett. Eldöntöttem, hogy leszoktatom magam. Már sokszor hallottam a rágó-módszerről és párszor el is gondolkodtam rajta, de sosem volt olyan szilárd az elhatározásom, mint most. Úgyhogy belevágtam.”

“Az első nap egészen könnyen telt. Bár reggel már pakoltam volna magamnak a kekszeket meg a mogyorót a reggeli mellé, nagy nehezen letettem őket és maradtam egy csomag rágónál. Elmaradt a délelőtti nasi, pótoltam egy kis rágással; délután már nehezebb volt ezt megállni, de azt gondolom, egészen jól bírtam energiával. Sajnos a kávéadagomat eggyel megemeltem, mert elképesztően sóvárogtam valamilyen energiaforrás után, de nem akartam elkezdeni chipseket enni, úgyhogy kijelenthetem: ez a nap elsőnek totál elment, teljesen jól működött.”

“Aztán eljött a mélypont. Vagyis a 3 mély 24 óra… A második, harmadik és negyedik napon állandóan olyan éhes voltam, hogy átlagosan sokkal többet és össze-vissza ettem, ráadásul folyamatosan pizzát meg spaghettit kívántam.. Napi 4-5-6 darab rágót rágtam el; az ízét kezdtem megunni, úgyhogy újat vettem, de a konstans éhségen az se nagyon segített, és ez sajnos a vacsoráimon látszódott meg igazán: 6 után mintha belém szállt volna az ördög; mindent meg akartam enni, ami csak elém került. Hát, nem voltam túl boldog ettől…”

“Az ötödik napon kipróbáltam egy új módszert: irtózatosan bereggeliztem – 2 tojás, kis bacon, teljes kiőrlésű zsemle, avokádó, isteni tejeskávé, narancslé -, hogy jobban bírjam a napot. Hát, a délelőttöm-kora délutánom tökéletes volt, ebédidőben persze nem voltam éhes, úgyhogy az kimaradt, rágóztam, aztán este (tadaaammm, ez történik azzal, aki drasztikusan változtat a jól bevált étkezési szokásain) bezabáltam. Hát ja, ez van, egyszerűen simán kitartott a reggeli szinte egész nap, de estére meg eljött a vég. Úgyhogy eldöntöttem, hogy ez a módszer se lesz az enyém.”

“A hatodik-hetedik napon csak az volt a célom, hogy normalizáljam egy kicsit az adagjaimat: pontosan elégséges mértékű reggeli és kávé, rágózás; normális mértékű ebéd, rágózás; kisebb adag vacsi, rágózás. Hát. Nagyon nehezen bírtam ki. A hetedik napon majdnem meghaltam egy kis plusz energiáért, nagyjából már csak a dac volt, ami dolgozott bennem, a “csakazértismegcsinálom” pedig rávett, hogy az utolsó darab rágót is elrágjam – rohadt idegesen, mogyoróért sóvárogva. De még mindig ott volt bennem a remény, hogy az egyhetes munka megérte; bebizonyíthatom magamnak, hogy rágózással megy és menni fog. Alig vártam a másnapi mérlegelést.”

“Hadd kezdjem az elvárásokkal: reggel, amikor izgatottan mérlegre álltam, azt gondoltam, maradt a súlyom, vagy esetleg fogytam fél-1 kilót a sok mellékes kaja kimaradása miatt, de nem így lett. Ráálltam és plusz egy kilót mutatott az akkor egyébként rettentően utált és feleslegesnek tartott fürdőszobai mérlegem – és elgondolkodtam. Utánaszámoltam, hogy hol akadhatott el a történet, és rá is jöttem: nagyjából napi 4-500 kalóriát spóroltam a rágózással, de valószínűleg 6-7-800-akat vihettem be a főétkezések megtoldásával. Már majdnem elszomorodtam és feladtam egy csoki segítségével, amikor rájöttem, hogy a testem nem is működhet olyan rosszul: napi ötször jelez, hogy éhes, tehát okos; olajos magvakat kíván, tehát okos; tartalékol, ha én inkább rágózom, tehát okos. Ha chipset kap, akkor meg hízik, hát mit tudunk tenni. Úgy döntöttem, hogy eldobom a rágót és visszatérek a régi kerékvágáshoz, a nasijaimhoz, amik úgy hiányoztak és amiket ezentúl megreformálok; úgyhogy mindenmentes sütik, gyümölcsök és sótlan magvak, készüljetek, mert veletek fogok végre teljesen lefogyni!”

Posted on 2017-07-26

“kidobtam a mérleget és minden megváltozott”

Sajnos a legtöbben úgy állunk a mérleghez, mint valamiféle felsőbbrendűséghez, aki hétről hétre megmondja, hogy merre is tartunk, jól csináljuk-e a dolgainkat és egyáltalán hatásos-e a diéta, amit megfeszülve igyekszünk betartani. Persze azt mindenki tudja, hogy a mérleg néha csal, és egy csomó más módszer van arra, hogy a fogyásodat mérd, mégis óriási a ragaszkodás, indokolatlanul. Ahelyett, hogy idegesen ellenőrizgetnéd a súlyod nap mint nap, olvass el inkább egy beszámolót egy olyan fogyózótól, aki az állandó mérlegelés rabságából kiszabadulva sokkal többet tapasztalt meg, mint magát a fogyást.

“Jó ideig próbáltam leadni a kilóimat, aztán, amikor végre elértem a célomat -elképesztően sok melóval és kitartással-, akkor jött a folyamatos ellenőrizgetés: először csak okosan, hetente egyszer mértem magam, aztán egy szép kedd reggelen, a szokásos mérlegelésemen teljesen összetörtem: felszedtem két kilót. És akkor elindultam a lejtőn. Elkezdtem ellenőrizgetni a súlyom; háromnaponta, kétnaponta, naponta, aztán szép lassan étkezésenként, minden wc-re menetelkor, wc-zés után, szóval mondhatjuk, hogy az agyamra ment ez az egész… Aztán elgondolkodtam: most tényleg ez okozza a napi stresszem 90%-át?”

“Ahhoz, hogy választ kapjak a kérdésemre, a hozzám közel állókhoz fordultam, és megpróbáltam megtudni, hogy hiba-e az, amit csinálok. Mikor a nővérem eltöltött velem egy napot és látta, mit nyomok le nap mint nap, azonnal segítséget akart nekem szerezni, de én megígértem neki, hogy leállok. Legalábbis megpróbáltam. Aztán másnap reggel mérlegre álltam, újra fél kilóval több voltam az áhított súlyomnál, és összeomlottam. Akkor döntöttem el, rettentően dühösen, hogy azonnal kidobom a mérlegemet.”

“Az első hét elképesztően nehéz volt, elképzelni sem tudtam az életem a kedvenc kis segítségem nélkül. Állandóan azt találgattam, vajon most hány kiló lehetek, és mennyinek nézhetek ki? Másokat faggattam, a barátaim idegeire mentem, kábé két hétig, aztán abbahagytam. Egyszer csak feltűnt, hogy mint egy szakítás után, kezdek egyre kevesebbet gondolni az ‘exemre’. A figyelmem azonban nem lankadt: egyre többet tudtam a saját testemből érezni, és egyre többször tudtam pontosan, hogy éhes vagyok-e, vagy csak ideges, feszült vagy rosszkevű… Mint a vakok, akiknek a hallása javul, tőlem elvették a mérlegemet, és megkaptam azt, amire mindig vágytam: józan ítélőképességet.”

“Ami a legdurvábban meglepett, az viszont a sporthoz való hozzáállásom volt. Mivel – már kerek három hete – nem lebegett a szemem előtt, hogy hány kilónak kéne lennem a következő mérlegelésen, kicsit elengedtem magam a sportban is: lazábban futottam, úgy, ahogy jólesett, sőt elmentem jógára párszor, és az erősítések közben sem gyilkoltam magam, inkább arra mentem rá, hogy jólessen az edzés. Ennek köszönhetően annyira megszerettem a mindennapos mozgást, hogy sokkal jobb eredményeket értem el, mint bármikor azelőtt, a futásban és az erősítő sorozatok mennyiségében is…”

AZ EREDMÉNY

“Egy hónap után – már nem is a saját, belső kényszertől vezérelve – kíváncsiságból mérlegre álltam, és hát elmondhatom, régen totál összeomlottam volna a számoktól, amiket láttam: híztam három kilót, miközben a testem feszesebb és izmosabb lett, mint valaha! Durva, de ennek az egyhónapos elvonónak köszönhetően minden görcsöm kisimult, a fogyókúrás céljaim elérhetőek lettek és gyakorlatilag átalakítottam a testem. Sose gondoltam volna, hogy minden szörnyű kudarcomnak és kontrollmániás próbálkozásomnak csak és kizárólag az az idióta fürdőszobai mérleg volt az oka… De legalább már tudom!”

Posted on 2017-06-22 2018-04-22

A “híres” 3 nap, 5 kiló – kipróbáltam a military-diétát

Fogadjunk, hogy hallottál már a háromnapos, elsőre kicsit kegyetlennek tűnő, másodjára meg még kegyetlenebb military-diétáról, amivel 4 nap alatt 4-5 kilótól lehet – elvileg – megszabadulni. Namármost, a gyakorlatban ez egy kicsit ez máshogy néz ki. A diétának nem rosszak az elképzelései kaja terén, hiszen legalább nem főtt zellert ír elő egy kockacukorral, mint a 13 nap-8 kiló diéta, amiről korábban itt írtam; de nem is mondhatnám rettentően változatos és ízletes étrendnek azt, amit előír.

Amit pedig a helyettesítésről ‘gondol’, az meg egyenesen felháborító. Mondok is egy példát, hogy bizonyítsam az igazam: ha nem grapefruitot akarsz reggelizni – de hát ki az a hülye aki nem, hiszen mindenkinek remekül esik éhgyomorra egy jó adag sav a gyomrába -, akkor helyettesítheted egy pohár szódabikarbónás vízzel.

Na nem is fokozom tovább az izgalmakat, inkább belevágok a beszámolóba: úgy döntöttem, megcsinálom, hiszen 3 napba nem halok bele akkor se ha nem eszem semmit, plusz még egy tapasztalattal gazdagodom. Érdemes volt, az biztos; de nem azért, amiért elsőre gondolnád. Kezdjük is, első körben mutatom az étrendet:

Nem mondom, hogy a kedvenc ünnepeimen is mindig ez a menü, de nem is kritikus a helyzet; legalább van benne tonhal, pirítós és zöldségek is. Azt viszont tökre nem értettem, hogy miért kell egy banánt elfelezni, szóval én csaló galád diétázó módjára megettem az egész banánt, amikor fél volt írva. Ja, és volt, hogy beiktattam még egy-két étkezést kétszersülttel és sajttal, mert sportoló emberként lehetetlen és legfőképpen hülyeség ezt a diétát csinálni. Na de vágjunk bele.

Az első napom egészen jól telt, mivel kétszer kávézhattam, mondhatni elvoltam – valószínűleg azért, mert még tartott az előző napi nemdiétás, normális étrendes kajálásom. Este nem volt könnyű egy fárasztó nap után a kiírt mennyiségnél megállni, úgyhogy még ettem pár falat húst, majd betoltam a szerintem indokolatlanság oltárát súroló vaníliafagyit (természetesen cukormentes változatot választottam). Szóval az első nap pipa, nem volt nehéz meg könnyű se, mondhatni elment.

A második nap már sokkal nehezebb volt; ahogy az lenni szokott. Reggel még simán bírtam, de délután-este eljött a mélypont, gyenge voltam és még a fejem is fájt. Mivel ez elég egyértelmű jelzés arra, hogy a gyomrom már kábé saját magát eszi, beiktattam még egy étkezést: kétszersültet zöldségekkel, sajttal és sonkával. Jó volt. Nem jó, inkább kibírható.

A harmadik napra eléggé meguntam a menüt, ráadásul reggeli közben már kapásból többet ettem, ebédre meg aztán végképp. Nyugi, nem faltam fel a hűtőt; kövezzetek meg, de szerintem egy ember, aki egy nap legalább egyszer feláll az ágyból, alapból több kalóriát igényel mint amennyi ide le van írva. Egy tojás meg egy pirítós? Ok. Két-három barna pirítós, két tojás, zöldségek. Az még okébb. És hadd hangsúlyozzak ki valamit: még ezt se tartom soknak, ha valaki sportol, amit egyébként a diéta előír (nem tudom, hogyan, hiszen ennyi üzemanyagtól maximum csúszni tud bárki a futópadon, nem futni). Úgyhogy a harmadik nap is pipa.

Jött a negyedik nap, izgultam, mert ugye a kis adagoktól éreztem a hasam laposságát, gondoltam 1-2 kiló csak lement, majd bekövetkezett a dobpergéses mérlegelés:

FOGYTAM KÉT DEKÁT.

Zseniális. 3 napig szenvedtem és 4 kiló helyett – nyilván sejtettem, hogy nem fogok ennyit fogyni, maximum ha levágom az összes hajam, izzadok mint a boxolók két matrac között öt órán keresztül és elmegyek három zsírleszívós masszázsra, már ha létezik ilyen – fogytam kettőt. Dekát. Remek!

Na, de hogy ne csak a panaszkodás legyen itt: van valami ezekben a hülye fogyókúrákban,ami hasznos, és nem, nem a kilók leadása. Inkább annyiról van szó, hogy tök jó dolog belevágni valamibe, tartani magad hozzá (meg megszegni, ha rosszul vagy), és egy ilyen gyomorszűkítő szertartásként kicsit visszavenni a kajatempóból 3 napig. Nem sok idő, de arra pont elég, hogy rászokj a kis adagokra, kicsit küzdj a sóvárgásaid ellen és megérezd, milyen tényleg éhesnek lenni, úgyhogy simán tudom ajánlani ennek a diétának a konszolidáltabb verzióját, mutatom is, hogy mi az!

Összegezvén: ha idióta, 3 nap alatt 5 kilót ígérő fogyókúrákba kezdesz bele, garantált a csalódottság, bár ezt gondolom már tapasztaltad – mégis, ha bevezető szakaszként fogod fel ezeket az étrendeket, könnyen előrelendíthetnek az áhított cél felé! Kövesd ezt az átírt, iciripicirit több, mint 600 kalóriával ellátó diétát és szoktasd magad a normál/kis adagokhoz, boldogan, gyomorkorgás nélkül, mert így megéri. Tényleg.