téged is érint a testképzavar? most megtudod!

Sajnos elég sok emberben ott van a félsz, hogy a testüket felvállalják: rettentően utálják és soha nem akarják elfogadni saját magukat, többnyire a sok-sok negatív élmény, gyerekkori berögződés vagy szigorú bánásmód miatt. Ez persze állandó fogyókúrákhoz és evészavarokhoz vezet, ami egy olyan gödör, amiből már nem túl egyszerű kimászni. Téged mennyiben érint ez a probléma? Szereted a tested? El tudod fogadni? Vagy egyre közelebb állsz a mentális bajokhoz? Derítsd ki egy teszttel!

Hogyan érzel a saját testeddel kapcsolatban?

Sajnos nagyon erős érzelmeim vannak és azok többnyire negatívak. Nem tudom magam szépnek látni.

Egészen tetszem magamnak, néha persze vannak gondok, de azokat igyekszem megoldani.

Van, amikor kifejezetten tetszem magamnak, viszont néha meg totálisan megváltoztatnék mindent magamon. Elég ad-hoc a megítélésem.

Mennyire vagy maximalista típus?

Nagyon. Ha valamit elkezdek, akkor azt végigcsinálom, és igyekszem a lehető legjobban teljesíteni.

Nem igazán vagyok az, rendben dolgozom meg minden, de nem hajtom ki magam minden nap a tökéletes eredményért.

Szerintem van bennem egy egészséges maximalizmus, de nem mondanám betegesnek a dolgot.

Sokat változtatnál a testeden?

Nem. Egész jó úgy, ahogy van, csak próbálom belőle a legtöbbet kihozni.

Hát, igen, elég sok mindent.

Hát igen. Majdnem mindent kicserélnék, ha tehetném; nem tetszem magamnak.

Vannak kényszeres tevékenységeid a fogyás érdekében? (pl. extrán szigorú mennyiségszabályozás, idegeskedés a következő étkezés miatt)

Vannak heppjeim, de azért nem mondanám magam kényszeresnek, nagyjából rendben vagyok szerintem.

Mindenkinek vannak hülyeségei, persze nekem is.

Abszolút, sőt, ha egy lakatlan szigetre kerülnék és csak kenyér lenne körülöttem, akkor is elmennék kókuszt szedni.

Sokszor függ a jókedved attól, hogy be tudod-e tartani a fogyókúrát?

Igen, ha elrontom, akkor már sajnos fel is adom, és nagyon rossz lesz a kedvem is.

Dehogyis, maximum többet edzem, vagy egyszerűen megengedek pár finom falatot magamnak, nem csinálok belőle ügyet.

Persze, hogy függ tőle; néha erős vagyok és kijavítom a hibát, néha viszont képes vagyok feladni.

Ha a testedre gondolsz, mit érzel?

Egész jó érzés fog el, már nincs messze a vágyott alak!

Elvagyok vele; eszembejut, hogy miken változtatnék, és elgondolkozom, hogy az hogyan lehetséges.

Undort és haragot. Meg csalódottságot.

Ha a fogyásra gondolsz, mit érzel?

Haragot, dühöt, szorongást; már nagyon sokszor próbáltam és nem jött össze.

Szeretnék én is lefogyni, de ez a szó olyan sok érzelmet nem vált ki belőlem.

Néha az jut eszembe, hogy igen, én is megcsinálom, néha viszont rosszkedvem lesz tőle.

Sokat foglalkozol a kinézeteddel?

Igen, egy igényes ember vagyok, és ez rendben is van így.

Szerintem normális mennyiséget; igényes vagyok, de nem aggódom rengeteget.

Nagyon sokat. Folyton az jár a fejemben, hogy tetszem-e másoknak, mi a véleményük rólam, kövér vagyok-e.

Megosztás