Kiégés. Burnout-szindróma. Teljes kimerülés. Kedvetlenség, gyengeség. Kajálás. Ismerős? Az a durva, hogy a totális végelgyengülés nemcsak olimpiai sportolókat és ironmaneket érint – mi, hétköznapi, fogyózó-sportoló emberek is veszélyeztetve vagyunk. Sőt, mi inkább ki vagyunk téve a teljes megelégelésnek, hiszen gondolj bele: egy hivatásos sportoló élete az edzésekről, a mentális felkészülésről és a kajálásról szól. És ennyi. Nem azt mondom, hogy nem ez az egyik legkeményebb életút, és kicsit sem akarom lebecsülni a teljesítményre való napi szintű törekvést, de azért egy átlagembernek, aki dolgozik, gyereket nevel, tanul, továbbképzésre jár, próbál elhelyezkedni és háztartást vezetni, sőt még fogyni is, annak azért többfelé esik a napi fókusza, nem?
És bizony kulcskérdés a kimerülésben a koncentráció; az, hogy x ideig egyetlenegy dologra figyelünk, legyen az edzés, saját magunk fejlesztése vagy főzés. Mivel nekünk naponta a nyakunkba szakad – ó, ha mérni lehetne, de sok szabadnapunk lenne – 500 kilónyi probléma, elég nehéz a sportteljesítményt felépíteni és fenntartani. És ne, ne gondold azt, hogy ez csak 5 km feletti futásokra vagy iszonyú hosszú erősítéssorozatokra vonatkozik! Ez bizony rád is, rám is, a férjedre-feleségedre, meg mindenkire tartozik, aki kitartóan próbálja legyűrni a téli stressz okozta hájat nyárra. És amikor elérkezik az a pont, hogy az ember – nem is tudatosítja magában, hogy feladja, csak egyszerűen túl nehéz volt az előző az edzés, vagy túl sok baja van a fogyáson kívül is – abbahagyja, azt nevezzük kiégésnek. Én úgy kábé százszor égtem már ki. Segítek: van megoldás.
Igen, van, és az a megoldás az edzéstervben keresendő. Iszonyú hálás dolog a mozgás, de rettentően sok rejtett veszélye van, és pont emiatt kell kezdetben egy segítő kéz, egy terv, amit teljesítünk, vagy csak valaki, aki megérti, milyen nehéz is ez. Az az igazság, hogy a legtöbb programot elég nehéz követni, hiszen nem ránk van szabva: napi x mennyiségű felülés, y perc futás, satöbbi. Hiába jó az a terv, ha nem okoz örömet; hiába csináljuk végig ügyesen, ha legközelebb már nem lesz kedvünk hozzá. Ezt megelőzendő, megosztok veled egy óriási hipergigameganagy titkot: a legfontosabb, hogy fokozatosan – nagyonnnagyonnagyonfokozatosan – és változatosan eddz. Nem, nem jó csak futni. Nem, kizárólag ugrókötelezni se jó. Meg csak erősíteni sem. Jó, nem kell minden egyes nap más teniszklubba és uszodába bérletet váltanod, meg curlingezni se foglak elküldeni, itt inkább annyi a lényeg, hogy emberek vagyunk, az emberek meg unják a monoton dolgokat. Kész, slussz. De pont emiatt osztja most meg veled a diétaguru a személyre szabható, percalapú edzéstervét. Igen, percalapú fogyóról is kaptál már bőven tanácsokat, érdemes azt is követni, és most itt a percalapú mozgás terve, ami egy dologról szól: heti 5 nap kell mozognod, kétszer pihenhetsz, és minden egyes nap ugyanannyi percet kell teljesítened. Egészen a következő hétig, amikor is 3-mal emelkedik a percek száma. De még cifrázódik a történet egy kicsit: váltogatni fogod, hogy mivel töltöd el azt az adott percszámot! Nem magyarázok tovább, lássuk az edzéstervet, ami neked is tuti tetszeni fog!
