béna kifogások, amiket elhiszel saját magadnak

“Nemsokára karácsony.”

“Nyaralni megyünk, ott meg nem lehet diétázni.”

“Túl sokat dolgozom ahhoz, hogy sportoljak.”

“Úgyse fog menni, mert nem tudok lemondani a kedvenc kajáimról.”

“Úgy képtelenség fogyózni, hogy társasági életet élek mellette.”

“Ahhoz, hogy fogyjak, állandóan kondizni kéne…”

Elhagyta már valamelyik, vagy egy ezekhez hasonlóan butácska kijelentés a szádat? Te is állandóan keresel valamilyen jól hangzó kifogást, amit aztán elhiszel magadnak és stornózod a fogyókúrát? Nehéz beismerni, de sokunkkal előfordult már… Nálad is folyton váltakoznak a diétás és zabálós időszakok, mégis konstans szám a súlyod – több, mint kéne? Feltehetnék még ezer kérdést, de felesleges lenne, mert igen, emberek vagyunk, és mindannyian elkövettük már ezeket a hibákat: nehezen, vagy egyáltalán nem álltunk neki az életmódváltásnak, abbahagytuk, azóta szalámis pizzán élünk, sőt többet eszünk, mint valaha. Hát, igen. Ha te is ilyen időszakodat éled éppen, akkor tudd, minek köszönheted: a kifogásoknak. De itt egy jó hír: nem te vagy a hibás.

Igen, egy kicsit széthúzhatod azt a hurkot a nyakad körül és megkönnyebbülhetsz; most nem kell magadat okolnod és ostoroznod azért, amiért éppen – mondjuk ki – fos időszakot élsz. Ez van. Kivel nem fordult ez még elő? Csak egyre kéne nagyon odafigyelned, és az nem más, mint a magadnak tett ígéretek, azok a felelőtlen, mindent megváltoztatni akaró kijelentések, amiket késő este, két zacskó chips meg egy kis hbo-vígjátékos csokievős pár óra után, esetleg a buli utáni 3 szelet pizzával a kezedben hozol meg.

Amúgy nagyon jó dolog az ígéret, szép szó, meg ha betartják úgy jó vagy mi, csak sajnos magadat nem becsülöd eléggé ahhoz, hogy betartsd. Már ha éppen tényleg abban a bizonyos időszakban vagy, de szerintem éltél már meg ilyesmit, tudod, miről van szó. Egyébként az a durva, hogy sokkal betartóbbak vagyunk, ha másoknak teszünk ígéreteket – megkockáztatom, hogyha más hízna el a mi evésünktől, akkor tuti kevesebbet vennénk magunkhoz, sőt egyenesen normálisan kajálnánk. Jogos a kérdés: WTF?! De hidd el, így van. Most nem jövök a becsüld meg magad-féle magasztos eszmékkel, mert akárhányszor ilyeneket olvasok, egy részem kicsit beütné a kijelzőt és kirángatná belőle az írót azzal a kérdéssel, hogy aha, tökjó meg minden, de elmondanád, hogy azt mégis HOGY KELL?! Ördögi kör, mert teszel magadnak egy ígéretet, majd nem tartod be, emiatt utálod magad, és csökken az önbecsülésed. Ezáltal még keményebb feltételeket támasztasz magaddal szemben, még hamarabb abbahagysz mindent, és még jobban utálod magad. És mit csinál az, aki utálja magát? Eszik.

Igazából egy módja van a betartásnak, és ez az átgondolt, normális ígéretek tétele. Magunknak. Őszintén. Nyilván azért születnek meg a kifogások, mert a célkitűzések egyszerűen túl nehezek. Túl nehéz betartani a 6 után nemkajálást meg a kenyérről való totális lemondást, sőt a mindennapos futást is. Kezdetben. Oké, létezik ember a világon, akinek sikerült, és neked is sikerülni fog, de úgy biztosan nem, ha beleugrasz teli hassal, aztán nehéznek találod és feladod. Ennél okosabb stratégia kell.
A fogyáshoz igenis kell ÉSZ.

Először is: a legeslegfontosabb, hogy az a cél, amit el akarsz érni, meg legyen határozva. (Erről bővebben itt olvashatsz).Hány kilót akarsz fogyni? Mikorra? Miért? Magadnak ígéred meg, vagy másnak? Milyen módszerrel akarod elérni a célodat? Ez reális? Mi fog változni, ha eléred? Miért rossz most? Ha ezeket mind végiggondolod, lehetetlen, hogy megszülessen egy “holnaptól nem eszem kenyeret, mert tök dagadt vagyok, és le akarok fogyni 5 kilót a barátom szülinapjára, ami egy hét múlva lesz”-típusú mondat. Ebből tudod, mi lesz? Mondom is: “egész nap dolgoztam és szerveztem a pasim partiját, nyilván ezerféle catering-cég cuccait kóstoltam meg, és nem lehet nemet mondani a kenyérre, különben is, mindenhol csak kenyeret és tésztát tudtam venni, nyilván lehetetlen kikerülni”. Namármost. Ha az elején a kisbarátunk elhatározta volna, hogy mivel mindenhol kenyérrel fog találkozni, kidolgoz egy stratégiát arra, hogy kit visz el kóstolni, vagy mit eszik helyette és hogyan húzza ki magát a kakiból a pékségben, akkor valószínűleg ez az ígéret nem dőlt volna meg. De akkor meg az 5 kilón bukott volna el, mert pusztán a kenyér kiiktatásával nem lehet ennyit fogyni. Csak kínkeservesen, de nem éri meg, mert aztán a folytatás totális kudarcra van ítélve.  A helyes megoldás ebben az esetben a heti 1-2 kiló belövése lett volna, sok-sok sport és szauna a buliig, kenyér csak délelőtt, egy barátnő segítsége a kóstolásnál, kajacsomagolás, hogy ne kelljen pékségbe menni és a vacsi turmixra cserélése. Némi gondolkodásra, stratégiai kidolgozásra, alapismeretek gyűjtésére és elérhető, reális célok felállítására van szükség. És akkor nem lesz kifogás sem. Vili? Vili. Segítségképp itt egy kis napló, amit mindenképpen ki kell töltened: ezzel rájössz, hogy mikor és miért buktál el. Használhatod bármilyen magánéleti problémád eredetének kutatására is, de a diétában és az életmódváltásban tuti célba érsz vele! Jó töltögetést, és ne felejtsd el, hogy nincs több kifogás! És azt sem, hogy eddig sem a te hibád volt a kudarc, csak még nem tudtál mindent magadról és a céljaidról.