Közzétéve:

“elkezdtem sportolni, erre hízok” – most mivan?




Nehezen, de végre belevágtál. Eljársz futni, egy erősítő órára, teniszezni, vagy kocogsz a háztömb körül – a lényeg, hogy elkezdődött a változás. Boldog vagy, mert tudsz rá időt szánni, kezd jól is esni, csinálod már két hete, nem zabálsz be esténként, erősítesz, és már érzed magadon a feszesedés, a fogyás első jeleit. Aztán eltelik egy vagy két hét, kíváncsian megméredzkedsz, hátha lement már az az 1-2 kiló, amit úgy nagyjából érzel, hiszen a legfelső röcögős már hetedhéthatáron túl van. Szóval egy modell kifutós mozgásával felérve, egy óriási, bizakodó mosolykával az arcodon ráállsz a mérlegre, és…

no_no_nooo.gif

HÍZTÁL KÉT KILÓT.

Vagy egyet. Vagy másfelet. Mindegy. Az első, amit egy homo sapiens tenne ilyenkor – tök jogosan -, hogy kidobja a mérleget meg a futócipőt a legközelebbi lomiba, és elkezd izomból enni, mintha nem lenne holnap. Én is ezen gondolkozom el először, ha valamin erősen, keményen, kitartóan dolgozok, és úgy kábé minden a visszájára fordul. Mert igen, ez csak két hét volt, de könyörgöm: két hétnyi edzés az nagyjából 10-12 óra kemény mozgás, 3000 mínusz kalória, 8-10 liter izzadtság, és nem utolsósorban két hét sóvárgás.

Akkor mi az Istenért nem látszódik a végeredmény a mérlegen?

Most kíméljük meg magunkat attól a résztől, hogy elmagyarázom, hogy ha sokat mozogsz, megnő a kalóriaigényed, tehát az étvágyad is, ezáltal kívánósabb leszel, és többet akarsz majd enni, blablabla. Gondolom ez tiszta. Meg azt is gondolom, hogy ez alapján léptél a tettek mezejére: annak megfelelően alakítod a napi kalóriabevitelt, hogy mennyit mozogsz, milyen intenzitással. Nyilván ez sem új infó, úgyhogy lépjünk tovább ezen a fejezetén a dolognak, és tegyük fel, hogy normálisan eszel, a napi kalóriaszükségletedet – vagy annál kevesebbet – viszed be, és ehhez mozogsz is, szóval mindenképpen fogyás kell, hogy bekövetkezzen.




És, tadamm, ezt a fogyást észre is vetted. Mármint nem úgy, hogy minden eltűnt két hét alatt, de azért érzed a fittséget, túllendültél az első nehézségeken, és kitartóan sportolsz, majdnem minden nap. Sőt, csökkenni látszik a boka-vagy hónaljhájcsi is, ami külön örömet okoz. Akkor miért mutat többet a mérleg? A képlet sajnos elég egyszerű, de nem elég elterjedt a fogyózók és friss sportolók körében ahhoz, hogy az általános szabály megszülessen: ha hízol a sportolás elkezdése utáni első négy hétben – és kizárod a túl sok kalória és bármilyen betegség eshetőségét -, akkor csak folytasd kitartóan még egy hétig, és jön a csoda.

MAGIC.png

Bezony. És erre megvan a magyarázat is: ha elkezdesz mozogni, és növeled a tempót, nehézséget, hosszt, vagy bármit, automatikusan mikroszakadások keletkeznek az izmaidban. Ez egyáltalán nem egy para dolog, teljesen természetes, ha nem vagy még hozzászokva, és mégis felfutsz egy lejtőn, vagy többet hasizmozol. Viszont. A test kitartóan küzd az izmai épségéért, ezért – tök jogosan, úgyhogy ne haragudjunk rá, még akkor se, ha hétvégén bikiniben kell feszítenünk – elkezdi a mikroszakadásokat folyadékkal gyógyítani. Ezt te vagy érzed, vagy nem, ez az izomláz. Néha megbénítóan fáj, sokszor egyáltalán nem is lehet érezni, mégis ez történik. Aztán attól függően, hogy mennyi izomcsoportodat mozgattad meg, mindenhova szépen gyűlik a gyógyító folyadék, és KABUMM: vizet tart vissza a szervezet. A víznek meg sajnos súlya van. Nem is kevés. Szóval: ha tényleg kizárható a túlzott kajálás, bármilyen hormonális, egészségügyi probléma vagy az egésznapos fekvés, és mégis híztál 2-3 kilót a sportolás mellett, akkor megvan a bűnös, és az az izmaid reakciója, tehát a vízvisszatartás.

Ilyenkor egyetlen dolgot lehet, sőt kötelező tenni:

VISSZA A FUTÓPADRA, AZONNAL! MOST! OTTVAGY MÁR??!

Najó, viccelek, nem kell azonnal, de nehogy abbahagyd a sportot! Ezen a szakaszon túl kell lendülni, és tolni addig, amíg meg nem erősödsz annyira, hogy a szervezeted végre úgy dönt, nem stresszel halálra tovább, és kiadja a felesleges vizet. Ez egyénenként és edzéstervenként változó, de nagyjából újabb 2-3 hétre számíts. Ahhoz viszont, hogy ezt az egész mizériát elkerüld, vagy legalábbis hamar kigyere belőle, a legfontosabb dolog a fokozatosság. Nem kell az első nap lefutnod a félmaratont, Katinka időit úsznod vagy kiköpnöd a tüdődet, miközben Jani, a szexi edző motiválóan ordít a hasizomfeladatnál. Na, szóval érted. Kiköpni a tüdőnket néha elég jó érzés, de nem kell ezzel kezdeni, mert a legtöbbször pont emiatt megy el az ember kedve. Túl nehéz, megerőltető, “nem éri meg a szenvedés”. Kajálj okosan, a kalóriákat nagyjából számolva és ügyesen elosztva, plusz eddz kitartóan! Olyan nincs, hogy ennek az egyszerű képletnek nem fogyás az eredménye. Kitartás.




(+ info: van egy ilyen urbán legenda, hogy “az izom nehezebb, mint a zsír, úgyhogy tuti emiatt mutat többet a mérleg”. Igen, az izom nehezebb, mint a zsír, de 5-6 kocogástól nem tud annyi izom épülni – ráadásul ennek a folyamatnak kell legalább 8 hét -, hogy aztán két kilót hízz emiatt. Ha belegondolsz, hülyeség is, mert akkor jövőhéten mennyi leszel, 100 kiló? Szóval ezt a magyarázatot felejtsd el, és terjeszd bátran, ha hallod, hogy valaki ezzel takarózik.)

tippek_hogy_elkeruld_a_kezdeti_hizast.png

 

Megosztás
Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.